"Hiszem, hogy a jövőben a nem materiális úton, szellemi eszközökkel történő gyógyításnak szinte elképzelhetetlen lehetőségei vannak.
És hiszem, hogy túlnő majd azon a kereten, amit ma jogosan vagy jogtalanul funkcionálisnak tekintünk, és minden szervi rendellenességet magába fog foglalni.
Új idők hajnala ragyog fel előttem, ahol bizonyos műtéti beavatkozásokat, pl. belső daganatoknál, csupán fércmunkának fogják tartani, elborzadva, hogy valaha olyan korlátolt tudással és gyógymóddal rendelkeztek.
Alig lesz már helye a hagyományos gyógyszereknek.
Távol áll tőlem, hogy a modern orvostudományt és sebészetet bármilyen formában lebecsüljem, ellenkezőleg, csodálattal adózom mindkettőnek.
De én betekinthettem azokba a hallatlan energiákba, amelyek magában a személyiségben benne rejlenek, és rajtuk kívülálló forrásból származókba is, melyek bizonyos feltételek között keresztüláramolhatnak rajtuk, amit én nem nevezhetek másképp, csak isteninek.
Erő, amely nemcsak működésbeli rendellenességet gyógyít, hanem minden szervi megbetegedést is, amely csupán csak a lelki-szellemi bajok kísérője."
Prof. Dr. med. Carl Gustav Jung
(1875-1961)
(világhírű svájci pszichiáter és psychoterapeuta)
dr Matthias Kamp
Bevezetés
Az "orvostudomány története" szak egyetemi előadásain, némi szeren-csével lehet valamit hallani a "vis vitalis"-ról, vagyis az életerőről. Ezt a mai orvostudomány az elmúlt századok maradványának tekinti, utoljára a XIX. századi romantikus medicina sok orvosának volt az eszmekincse.
Létezéséről beszámolnak a régi korok minden magaskultúrájának hagyományai csakúgy, mint a világvallások könyvei, de a mai leendő orvosok tananyaga nem tartalmazza ezt. Nekik, akiknek hivatása lesz, hogy életet mentsenek és megvédjék azt, amint a hippokráteszi eskü olyan szépen mondja, nincs tudomásuk az életerő létezéséről, nem ismerik törvényeit.
"Az igazi tudomány és az igazi vallás egy és ugyanaz," mondta egyszer egy nagy gondolkodó, de a ma orvosánál többnyire hiányzik a lelkipásztor minden vonása. Az ő feladata a testnek szól, a lélek üdvössége a papnak rendeltetett. Az ember azonban nem osztható fel lélekre és testre. Ez a két összetevő mélyen egymásba van szövődve. A test egészségi állapotának szempontjából az ember szellemi-lelki beállítottságának jelentősége egyre világosabbá válik a pszichoszomatika és az orvostudomány egy új alágazatának, a "pszichoneuroimmunologiának" felismerései által. Mégis sok orvos semmibe veszi ezeket az alapvető összefüggéseket, és páciensét elárasztja diagnózisokkal és vészterhes jóslatokkal a betegség lefolyását illetően, vagyis az egész emberről alkotott képet egy korlátozott mértékben javítható gépezetre redukálja. Mindez katasztrofális következményekkel jár: egy Isten nélküli, materialista orvostudományhoz vezet, melynek képviselői csak ritkán veszik figyelembe az emberekben rejlő magasabb szintű erőket, azt az erőt, amely által a gyógyulás bekövetkezik. Az egészségügy anyagi ráfordításainak ellenére, amelyek pl. 1992-ben a Német Szövetségi Köztársaságban a 300 milliárd márkás határt is túlszárnyalták, a betegbiztosító társaság statisztikái kiábrándítók. Az utóbbi években a megbetegedések minden területen növekvő száma hatásosan dokumentálja a több évtizedes fejlődésnek ezt a zsákutcáját, amely messze eltávolodott az élettől és törvényeitől.
Ennek a fejlődésnek a hátterében nagyon is érthető a lakosság növekvő érdeklődése a gyógyászat alternatív módszerei iránt. A hivatalos orvostudomány azonban nem elég rugalmas ahhoz, hogy előítélet nélkül a szokásos gyógyászat határain túl más értékes utakhoz előítélet nélkül közeledjék. Ezáltal a tudományosan elismert területek peremén egy veszélyes zóna keletkezik, ahol jó néhány sarlatán, vagy ún. gyógyító szekták zavaros céllal űzhetik mesterkedéseiket. Az, aki éveken keresztül fájdalmakkal élt, vagy akit az orvosok gyógyíthatatlannak bélyegezték, gyakran elveszíti kritikai képességét, és vakon rábízza magát az első legjobbnak látszóra, még ha annak rejtelmes is a gyógyítása. A becsapottak lelki és anyagi csődjét a média gyakran a nyilvánosság előtt úgy általánosítja, hogy a fekete bárányok ijesztő maga-tartása által az egész gyógyászati irányzat hitelét veszíti. Néhány sajtópublikáció még arra is szolgál, hogy az emberek az ijesztő egyéni sorsok részletes ábrázolása által a szellemgyógyászatot mint világidegen kívülállók középkori babonájának tekintsék. Másfelől az ún. csodagyógyulásokat komolyta-lanul, látványos módon, minden józan belátás nélkül publikálják.
A beteg érdekét azonban az előzőekben leírt egyik stratégia sem szolgálja. Csak egy elfogulatlan, józan vizsgálat tud az elismert orvosi diagnosztika segítségével ítéletet mondani a szellemgyógyászat realitásáról.
Mit is jelent tehát a szellemgyógyászat? Hol vannak a gyógyászat eme ágának lehetőségei ill. határai? Hogyan lehet az igazit a hamistól megkülönböztetni? Lehet-e utólag orvosilag ellenőrizni a gyógyulásokat? Lehet-e a gyógyulásoknál egy eddig ismeretlen erő törvényszerűségeit megfigyelni, vagy ezek a gyógyulások a véletlen eredményei?
Személyes benyomásaim
Már a tanulmányaim folyamán, részben a szellemi témák iránti érdeklődésemen keresztül, részben személyes szükséglettől indíttatva megismertem különböző, keletről és nyugatról jövő szellemi áramlatokat. Többek között rátaláltam a Bruno Gröning Baráti Körre is. Bruno Gröning (1906-1959) az 50-es években nagy gyógyulások révén lett híres Németországban. Ő, aki a fiatal Szövetségi Köztársaságban az első lépéseket tette az egészségügy megújítása és megváltoztatása irányába a szellemi úton történő gyógyításokon keresztül, olyan alapot hozott létre, amely a mai napig egyre több embernek nyitja meg az utat a szellemi gyógyuláshoz. Noha Gröning neve abban az időben nem volt ismeretes előttem, e csoport iránti érdeklődésem elősegítette, hogy a baráti kör egyik közösségi óráját meglátogassam.
Az ott leírt "isteni erőt," vagy "gyógyáramot", ahogy Gröning a szellemi gyógyerőt nevezte, még nem tudtam érzékelni. Így ez egyelőre homályos elmélet maradt számomra. Azonban nem hagytam magam elijeszteni amiatt, hogy nyilvánvalóan hiányzó érzékenységem miatt ezt az erőt nem éreztem, hanem Bruno Gröning szavai nyomán elkezdtem otthon rendszeresen erre az erőre ráhangolódni, azaz magamat ennek az erőnek nyitni ill. "kitárni". Egy szubjektív nyugalmi állapoton kívül még az első hetekben sem éreztem semmit. Azután egyre többször kezdtem érezni egy kellemes bizsergést és lüktetést, amely először a kezemen és a lábamon jelentkezett, később az egész testemre kiterjedt. Amit éreztem, nagyon közel állt Gröning "gyógy-áram" elnevezéséhez; valóban nagyon hasonló volt egy finom elektromos áramhoz, azzal a különbséggel, hogy nagyon kellemes érzés volt. A bizsergés, a meleg- és hidegérzet még messze nem jelenti biztonsággal egy magasabb szintű erő észlelését. Hiszen ezekkel az érzetekkel találkozhatunk az autogén tréningnél, többek között lazítási technikáknál, sőt pszicho-vegetatív zavaroknál is.
A szakmában minden tapasztalt kolléga azonnal ezeket a képzeteket fogja összekapcsolni a jelenséggel, és a gyógyulásokat, amelyekről az ilyen megélések keretében számolnak be, csupán egyes személyek szomatikus (azaz testileg érzékelhető szimptomává vált), pszichés és hisztériás zavarainak fogja betudni. Amilyen örvendetes az ilyen jelenség az érintettek számára, ugyanígy ez sokszor megtörténik gyakorlott pszichiáterek rendelőjében és emberileg együtt érző orvosoknál is.
Azonban rövid idő elteltével orvosi szemmel is meggyőződhettem arról, hogy a Bruno Gröning Baráti Körön belül végbement hatásos gyógyulások esetében valóban egy eddig számomra ismeretlen, különös erőnek kellett közreműködnie, amely ilyesmit lehetővé tesz.
Bruno Gröning - egy rendkívüli ember
Még a 90-es években is gyakran bizalmatlansággal és értetlenséggel fogadják a szellemgyógyászatot, úgy elképzelhető, milyen nehézségekkel kellett Bruno Gröningnek (1906-1959) megküzdenie.
1906-ban Danzigban született, és már gyermekként különös erővel rendelkezett, amely nagyszámú gyógyulást eredményezett. A fiatal ács körüli különböző események a későbbi években is folytatódtak. Munkahelyi kollégái csodálkoztak önzetlenségén és különleges képességein; egyre újabb gyógyulások történtek. Amikor be kellett vonulnia a háborúba, majdnem az életébe került az a kijelentése, hogy ő nem öl embert, ezért aztán haditörvényszék elé vitték. Hadifogolyként neve még most is ismert Oroszországban " egy német, akit Brunonak hívnak" - aki által a hadifoglyok és orosz őrzőik között csodálatos gyógyulások történtek. 1949-ben Herfordba (Westfália) jött. Hülsmann, egy herfordi mérnök kérte, hogy jöjjön el fiához, Dieterhez, aki súlyos izomdisztrófiában (örökletes, az izomszövet sorvadása) szenvedett, és ágyban fekvő beteg volt. Gröning eljött, és Dieter meggyógyult, ismét tudott járni. Az átélteken mélyen megindulva, az apa nyilvánosságra hozta fia gyógyulását, és hamarosan kb. 5000 ember gyülekezett gyógyulást keresve a házuk, Wilhelmstér 7. előtt. Hasonló jelenség játszódott le 1949 augusztusában a München melletti Rosenheimben, de ott legalább 30000 ember gyűlt össze. Nagyon sokan meggyógyultak, vakok ismét láttak, bénák fölkeltek tolókocsijukból.
Íme utólag néhány példa, amelyet közreműködő orvosok a segítségkeresők tömegében vettek fel:(1)
- Josef Fritz M.-ből rövidlátó volt, szemüveges, hirtelen ismét jól lát.
- Ludwig Suding B.-ből, 1918 óta sebesülés miatt baloldali súlyos bénulás, teljes gyógyulás.
- Kurt Kunze A.-ból, 1943-ban történt sebesülés miatt karja könyöknél (behajlítva) merev, 1949. augusztus 27. óta karja egyenes és mozgatni tudja.
- Else Romminger T.-ből, 1922 óta gyermekbénulás, mindkét lába béna, járni csak bottal tud nagyon nehezen - most bot nélkül jár.
- Hans Schonauer M.-ből, kb. 11 éve multiplex sklerosisban szenvedett; bal láb béna a csípőig, később a jobb láb is, a különböző orvosoknál, többek között az egyetemi idegklinikán kapott kezelések erdménytelenek, esetét gyógyíthatatlannak minősítették. Most bot nélkül jár, bal lába teljesen rendben, a jobb még nem egészen.
- Andreas Gruber W.-ből, 1945 óta tüdőgyulladás utáni embólia miatt béna, nem tud járni, most föláll és jár.
- Willi Horstmann S.-ből, évek óta a bal szemére vak, hirtelen ismét meg tud különböztetni világosat és sötétet, röviddel utána teljesen normálisan lát.
Mégis a helyi orvosi bürokrácia minden esetben megtiltotta a gyógyítást, mivel Bruno Gröning nem rendelkezett hatósági engedéllyel. Ez a gyógyítási tilalom élete végéig elkísérte. Gröning gyógyító működésének tudomá-nyos vizsgálata által, amelyet a heidelbergi egyetemi klinikán az ismert ideggyógyász, Weizsäcker professzor felügyelete alatt végeztek, a gyógyulások bizonyítást nyertek. A tudósok szeme előtt tűntek el orvosilag gyógyít-hatatlannak tartott betegségek anélkül, hogy meg tudták volna magyarázni. A továbbiakban azonban mégsem került sor együttműködésre. Bruno Gröning állandóan kereste az utat, hogy legyőzve a külső ellenállást - amely leginkább irigységben és értetlenségben nyilvánult meg - segíthessen az embereken. Végül is az 50-es évek közepén közösségek alakultak, ahol a segítségkeresők különböző helyeken összejöttek, és Gröninget meghívták előadónak. Mégsem talált nyugalmat. Minden eszközzel el akarták hallgattatni, pert indítottak ellene engedély nélküli gyógyítás miatt, mindent megtettek, hogy megakadályozzák működését. Ítélethozatalra nem került sor, 1959. január 26-án Gröning Párizsban meghalt, miután éveken át azért küzdött, hogy elismerjék a szellemi úton történő gyógyítást és gyógyulást.
A Bruno Gröning Baráti Kör
Grete Häusler (1922 - 2007) asszony 1950-ben Münchenben, Bruno Gröning előadása alatt spontán meggyógyult ismételten visszatérő alacsony vércukorszint betegségéből, sárgaság után visszamaradt súlyos májkárosodásból és krónikus homloküreg-gyulladásból. Később észrevette, hogy meggyógyultak olyanok is, akiknek Bruno Gröningről és gyógyulásairól mesélt. A gyógyáramot Gröning halála után továbbra is érezte. Amikor az embólia miatt bal szemére vak takarítónője az erő felvétele által meggyógyult, világossá vált számára, hogy a gyógyulások továbbra is bekövetkeznek. Kötelességének tartotta, hogy továbbadja ezt a tudást a gyógyerő felvételéről, és az ezt követő években Bruno Gröning szellemében működő közösségek százait hozta létre világszerte. A Bruno Gröning Baráti Kör, amelyet életre hívott, időközben a szellemgyógyászat legnagyobb egyesülésének számít az egész világon. Európa majdnem minden államában, a FÁK több államában egész Szibériáig, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Ausztráliában, Kínában és Japánban, mindenütt találhatók közösségek. Bruno Gröning szellemében adományokból fedezik a munkát; a segítők önkéntesen, térítés nélkül dolgoznak, köszönetként a megélt segítségért és gyógyulásért. Az emberi szabadságot példásan megőrzik, minthogy nincs sem egyesületi, sem jogi, sem felekezeti, sem vallási kötöttség. Nincsen szükség gyógyítóra, nem történik kezelés, a segítségkereső ingyen, saját magától, a Bruno Gröning tanítása szerinti erő tudatos felvételével gyógyulhat meg. Emellett a gyógyerő felvétele nem mond ellent a kísérő orvosi terápiának.
Szellemi úton történő gyógyulás - apperatív módon (tudatos érzékeléssel) bizonyítható
Az első sikerbeszámolóra, amellyel szembesültem, még ma is jól emlékszem.
Hans R. (70), szívpanaszokban szenvedett, a fájdalom a bal oldalon részben a karjába is kisugárzott, és különösen fizikai megerőltetéskor lépett fel. Állandóan magával hordott egy szívbántalmak elleni gyógyszert, "Nitrolingual"-t tartalmazó üvegcsét, amelyből a fájdalom jelentkezésekor naponta többször be kellett vennie, s ezáltal a panaszok elmúltak; ezenkívül még különböző szívtablettákra is szüksége volt. Az orvosok szívkoszorúérmegbetegedést állapítottak meg, amelyet egy terheléses EKG világosan kimutatott. A vizsgálatot végző belgyógyász leletében a következő állt:
"Összefoglalva, a beteg tünetei bizonyítottan szívkoszorúér-betegségre jellemző szívkoszorúér-elégtelenségre (vagyis a szív vérkeringési zavaraira [a szerző megjegyz.]) vezethető vissza. Az elektrokardiográfikus elváltozások (vagyis az EKG-ban jelentkező elváltozások [a szerző megjegyz.]) tipikusak."(2)
Hans R. sikerbeszámolójában így nyilatkozott:
"A fájdalom különösen terhelésnél és izgalmaknál lépett fel. Amikor a fájdalom erősebb volt, kisugárzott a bal karomba. Az utolsó években, mielőtt Bruno Gröning tanításával megismerkedtem volna, még egy félemeletet sem tudtam egyhuzamban felmenni, többször meg kellett állnom, mert légszomj és szívfájdalom lépett fel."(3)
Azonkívül Hans R.-t 25 éven át fejfájás kínozta, amely orvosi megállapítás szerint a nyakcsigolya elmeszesedésére volt visszavezethető. Ha a fájdalom különösen erős volt, néha 10 darab fájdalomcsillapítót, "Prontopyrin"-t is be kellett vennie, ami rövid időre enyhülést hozott. Az évtizedek óta időnként fellépő homloküreg-gyulladások, amelyeket két évenként öblítéssel kezeltek, hozzájárultak ahhoz, hogy a fejfájások mindig erősebbek lettek.
A hetvenes évek elején hátfájások (orvosi diagnózis: krónikus lumbágó) léptek fel, sikerbeszámolójában így írt nekem erről Hans R.:
"A fájdalom a keresztcsont tájékáról indult ki, és gyakran a jobb lábamba húzódott. Állandóan kellemetlen, fájó érzés volt a hátamban. A fájdalom erősebb lett, ha mozogtam, különösen, ha lehajoltam, nehéz terhet cipeltem vagy hosszabb távolságot kellett megtennem. Ha heves fájdalom lépett fel, minden mozdulatot be kellett állítanom, mindkét kezem a keresztcsontomra helyeztem, amíg a fájdalom egy idő után csillapodott. Sok fájdalomcsillapítót szedtem, többek között olyan erőset is, mint "Felden 20" vagy "Butazolidin". A gyógyszerek kiegészítve pakolással, masszázzsal és besugárzással enyhülést hoztak, de rövid idő elteltével a fájdalom ugyanolyan erős volt. Az orvosok ágyékcsigolyatáji porckorongkopást és gerinckopást állapítottak meg. Terheléseim miatt másfél évvel a nyugdíjba menetelem előtt munkaképtelenné nyilvánítottak. Gyógyulásról egyáltalán nem volt szó. Ortopéd orvosom már évekkel ezelőtt azt mondta: Önnek ezzel kell élne."(4)
Ezenkívül még a tüdejében fellépő fájdalomtól is szenvedett, amelyet 1942-ben a háborúban mellkasi zúzódás által keletkezett tüdőrepedés okozott. Nem lehet azon csodálkozni, hogy Hans R.-nél a fenti betegségek miatt krónikus gyomorhurut fejlődött ki, amely több, mint tíz éven át évente egy-két ízben tipikus gyomorfájást okozott és diétáznia kellett. Alvászavara, amely kb. 1946 óta mutatkozott és ahhoz vezetett, hogy éjszaka gyakran felébredt, ami után órákig nem tudott elaludni, is teljesen érthető ezt a hátteret ismerve.
Az általános orvosi gyakorlatban gyakran találkozunk ilyen korú paciensekkel, akik ehhez hasonlóan a legkülönbözőbb, gyógyíthatatlan betegségekben szenvednek. Ezek legtöbbször krónikus, degenerativ elváltozások, amelyeket a betegnek rendszerint hosszú távon el kell viselnie.
Annál jobban csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy Hans R., Bruno Gröning tanításába való bevezetése, vagyis a gyógyáram felvétele után, meggyógyult. Röviddel ezután, ahogy velem közölte, megszabadult az évekig tartó szívpanaszaitól, nem volt már szüksége "Nitrolingual"-ra, sem a többi szívgyógyszerre. Most már pihenés nélkül tud több emeletet fölmenni, ami évekig lehetetlen volt számára. Sőt, hosszabb gyalogtúrákat tett a Feketeerdőben és Ausztriában minden panasz nélkül. Az ő korában ismét lehetséges lett még a táncolás is, ami szíve vágya volt.
Amióta a gyógyáramot felvette, fejfájásai és a rendszeres homloküreg-gyulladások megszűntek, egyszerűen nem jelentkeztek többé.
Hátfájásának gyógyulásáról a következőképpen nyilatkozott Hans R. a sikerbeszámolójában: "A hátam egyáltalán nem fáj. Ismét tudok a kertben dolgozni, lehajolni anélkül, hogy fájdalmat éreznék. Nem probléma már az ágyból vagy székből való felállás sem. Masszázsra, pakolásra, besugárzásra és fájdalomcsillapító injekciókra nincs már szükségem."(5)
A tüdőben érzett fájdalom eltűnt, gyomorpanaszai egyáltalán nincsenek már. Mindent képes enni, és most inkább arra kell vigyáznia, nehogy meghízzék. Mivel minden fájdalom és félelem elmúlt, ismét úgy tud aludni, ahogy nekem kifejezte, "mint a mormota."
Nekem, mint leendő orvosnak, akkoriban az első államvizsgám után, teljesen megfoghatatlan volt ez a gyógyulás. Itt orvosi szemszögből nézve nyilvánvalóan egy lehetetlenséggel álltunk szemben. Igyekeztem az esetnek utánajárni, megszereztem az orvosi leleteket, és orvosi utóvizsgálatot indítványoztam. Egy újabb terheléses EKG igazolta Hans R. személyes tapasztalatát a visszanyert terhelhetőségéről. 125 W-os terhelésnél, amint az orvosi utóvizsgálat lelete mondja, "semmi nyoma a szívkoszorúérmegbetegedésre jellemző repolarizációs zavaroknak." (6)
Ez volt az első, általam megismert és utólagosan igazolt eset, amikor valaki szervi betegségből gyógyult meg, és ekkor tudatosult bennem annak a jelentősége, ami a Bruno Gröning Baráti Körben történik. Itt nyilvánvalóan közreműködött valami, aminek a hatása túlnő a pszichikus, vagy a szervi bajok által létrejött pszichikus zavarok befolyásán. Ezek a rendkívüli történések nagy hatással voltak rám, s így intenzívebben kezdtem foglalkozni a Baráti Körben történt gyógyulásokkal, és egy másik kollégámmal együtt elkezdtük ezeket orvostudományi szempontból feldolgozni. A különböző gyógyulási folyamatok összegyűjtése folyamán a legkülönbözőbb, sőt súlyos organikus bajoknál is, egyre élesebben megmutatkozott, hogy a gyógyulások nem a "vak véletlen" termékei. Annál inkább bebizonyosodott, hogy a gyó-gyulási folyamat egy működő erő alapján következik be, amelyre Bruno Gröning még életében rámutatott.
Az életerő - a nagy ismeretlen a modern orvostudományban
Raimund S.-nél, röviddel a születése után világos, túlságosan erősszagú széklet és vízfelgyülemlés (ödéma) lépett fel. Egy orvosi kivizsgálás nagyon alacsony vérfehérjeszintet (2,6; normális érték 5,6-7,4g/dl)(7) állapított meg. Beutalták a kórházba, s ott a vékonybélből vett szövettani leletből "bélrendszeri nyirokértágulatot", vagyis a nyirokérrendszer veleszületett elváltozását állapították meg.(8) A gyerek fehérjevesztesége a bélben a normális érték 50-szerese volt.(9) Fehérjeinfúzió és speciális diéta útján - amit egy életen át be kell tartania - sikerült tünetmentessé tenni.
Az anya beszélt egy ismerősével gyermekének súlyos betegségéről. Ez az ismerős együttérzésből, az anya és gyermeke tudta nélkül, fölvette a gyermek számára Bruno Gröning tanítása szerint a gyógyerőt. A rendszeres laborvizsgálatok alapján, amelyeket G.-ben, az egyetemi klinikán 1987-ig végeztek, hatásosan követhető a gyógyulás folyamata.(10) 11 évig tartó megfigyelési idő áll rendelkezésre. A fiú továbbra is egészséges, nincs szüksége diétára.
1976-ban, agyvérzés után K. asszony baloldalára megbénult. A különböző terápiás próbálkozások sem hoztak jelentősebb javulást.(11) A súlyosan rokkant, mankóval és lábsínnel ellátva, lényegében az otthonához volt láncolva. Növekvő depressziója helyzetének kilátástalansága miatt odáig fokozódott, hogy 1989-ben konkrét öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták. Ez a gyógyulás pontosan megmutatja a tárgyilagos sajtótájékoztatás jelentőségét. A tervezett öngyilkosság napján, 1989 októberében, K. asszonynak kezébe került egy újság, amelyben egy cikk Bruno Gröning tanítása alapján történő szellemi gyógyulásról szólt. Ennek a cikknek köszönhető, hogy nem vetett véget életének, hanem kapcsolatot keresett a Baráti Körrel. Egy közelében élő személy röviddel ezután elmesélte neki, hogyan gyógyult meg a Bruno Gröning tanítása alapján fölvett gyógyerőtől. Ezután K. asszony is fölvette ilyen módon a gyógyerőt. Semmiféle kezelés nem történt, sem speciális gyógyszert nem kapott, lényegében otthonában nyitotta magát erre az erőre. Nem egészen két hét múlva félretehette a mankót és a lábsínt, azóta egyáltalán nincs szüksége ezekre a segédeszközökre. Két, egymástól független ideggyógyász igazolta szakorvosi állásfoglalásában a súlyos bénulás eltűnését.(12,13)
Csernobilban S. urat (41), a reaktornál rádióaktivitással szennyezett anyag eltakarításához rendelték ki. Nemsokára súlyos sugárkárosodás je-lentkezett nála. Karjában, lábában fájdalom volt és állandóan fokozódott erőtlensége, s nem volt képes még a legkönnyebb tevékenységet sem elvégezni. Ezenkívül koncentrációs nehézségek, emlékezetkihagyás - egészen a rövid távon való visszaemlékezés teljes elvesztéséig - léptek föl.
Nem volt képes a neveket, utcákat stb. megjegyezni. A röviddel azelőtt történt eseményekre sem emlékezett. Nehezére esett az olvasás; egy könyv-oldal értelemszerű felfogásához sokszor kb. két hétre is szüksége volt. Azután rendszeres tudatkihagyások jelentkeztek. Különböző orvosi terápiák és gyógyítóknál (pl. Kaszpirovszkijnál) tett látogatások sem hoztak javulást. Egy orvosi szakvélemény az 1992-es évben így mondja: "Vegetatív - érdisztónia. A nagyagy szervi károsodása aszténiás zavarokkal és az emlékezet gyengülése. Krónikus gyomor-, nyombélkárosodás. - Megbetegedés Csernobilban, a reaktorbaleset következményeinek eltakarító munkálata következtében."(14)
1993-ban ágyban fekvő beteg volt, 15 akkori kollégája már meghalt. Novemberben hallott Bruno Gröning tanításáról. Miután feleségének gyógyulását átélte, saját maga számára is felvette a gyógyáramot. 1994 áprilisától kezdve állapota állandóan javult, és az év közepétől minden tünet elmúlt. A mai napig nem lépett fel tudatkihagyás, ismét jól tud koncentrálni, és jó az emlékezőtehetsége. Teljesen megszabadult a kínzó fáradtságtól és erőtlenségtől, ismét tud hivatásában dolgozni.
Ha kollégákkal a szellemgyógyászat jelenségéről beszélünk, az a leg-gyakoribb ellenvetésük, hogy a pszichológia felismerései által mindez na-gyon is jól érthető. A szellemgyógyászat nem más, mint autó- és idegen személy által történő szuggesztió hatása, könnyen áttekinthető, és az állítólagos gyógyulások csak pszichikus vagy lelki eredetű problémáknál lépnek fel. Klasszikus értelemben vett szervi problémák gyógyulását kereken kizárják, egy gyógyító erő létezését kétségbe vonják.
Ha figyelembe vesszük az itt felsorolt, orvosilag jól dokumentált gyógyulásokat, akkor a szellemi úton történő gyógyulás egészen másképp hangzik:
Az első esetben egy szervi, veleszületett betegségről volt szó, sem az anya, sem a gyermek nem tudott egy harmadik személy szellemi úton való befolyásáról. Ebben az esetben bizonyosan ki lehet zárni egy szuggesztív hatást. Mégis bizonyíthatóan megtörtént a gyógyulás, amely már több, mint 11 éve tart. Hogy ezt a folyamatot, amely nem egyedi eset, megmagyarázhassuk, föl kell tételezni, hogy létezik egy gyógyító erő, mely emberről emberre térben továbbadható.
A második esetben a nagyagy agyvérzés után visszamaradt károsodásáról volt szó. Az idegsejtek tudvalevőleg nem tudnak regenerálódni, és ezáltal irreparábilis, azaz visszafordíthatatlan károsodás történik. Annál inkább elképzelhetetlen, hogy 10 nap után a 13 éve fennálló bénulás visszafejlődik. Különösen hatásosnak mutatkozik a csernobili reaktor területén való tartózkodás utáni súlyos sugárkárosodás gyógyulása.
Mai orvosi tudással ezek a folyamatok nem magyarázhatók meg. Föl kell tételeznünk, hogy az ember több, mint egy makroszkópikusan és mikroszkópikusan látható test. Magasabb szinteket kell feltételeznünk az emberben, amelyeket egy eddig nem ismert erő befolyásolni képes.
Az orvosok már a régi kínai orvostudományban egy életerőről (chi) beszéltek, amely az emberi testet ellátja. Ez az életerő vagy vitális erő az emberi testben egy bizonyos pályán, az ún. meridiánokban folyik az egyes szervekhez. A betegség, ahogy a kínai orvosok látták, az erő áramlásának zavara által keletkezik. Ennek az életerőnek a gondolata az indiai filozófiában is visszatükröződik. Az indiai bölcsek tudtak egy ős-fény, (prana) létezéséről, amelyet az ember magába fogadhat. Ebben ismerték fel az ember élet-erejét. A kezdődő új idők nagy orvosa, Paracelsus azt a felfogást képviselte, hogy az életerő egy nem látható, szellemi rend elve, amelynek bölcs, alkotó hatása egy intelligens eredetre (Isten) mutat.
Bruno Gröning egyik előadásában arról beszélt, milyen helytelen sok embernek az elképzelése, hogy azt hiszik, csupán evéssel és ivással életben tarthatják a testüket. Egy béna példáját hozta föl, aki bár nagy étvággyal eszik és eleget iszik, de béna tagjait mégsem képes az elegendő élelemfelvétel által mozgatni:
"De itt van pontosan a bizonyíték - számomra mindig is, de Önök számára is -, hogy az evés, ivás nem adja az erőt a lábába, nem az életet juttatja be, valami más tartozik oda, oda az energia tartozik. [...] Életet kell oda belevinni! És az elől az ember lezárja magát."(15)
A gyógyerő hatásának alaptörvényszerűségei
"Én semmi sem vagyok, az Úristen minden."
"Minden ember legnagyobb orvosa a mi Úristenünk."
"Bízzál és higgyél, az isteni erő segít és gyógyít."(16)
Bruno Gröningnek ebben a három idézetében benne van a szellemi gyógyulás egész lényege. Isten maga az élet. Küldi az erőt, az életerőt, amely mindent életre hívott és fenntartja azt. Az embernek ismét meg kell tanulnia, hogy tudatosan magába fogadja ezt az erőt. Az ember nem csupán anyagi test: szellem, lelke van, és ebben a földi életben egy testben él azzal a feladattal, hogy azt egészségben megtartsa. Az egészséges élethez nem csak anyagi táplálékra van szüksége, hanem szellemi erőre is. Ezt az erőt nevezte Gröning, mint ahogy már említettük, "isteni erő"-nek vagy "gyógyáram"-nak . Ez az, ami segít és gyógyít, sohasem az ember. Az ember csak közvetítő lehet. Így Bruno Gröning sem tekintette magát gyógyítónak, hanem közvetítőnek.
Emellett tevékenységét világosan elhatárolta a szokásos gyógyítási módtól. Tiltakozott az ellen, hogy cselekvését, mint betegség kezelését félreértsék, és megtiltotta a gyógyulást keresőknek, hogy akár egy szót is mondjanak neki a betegségükről. Csupán felvilágosítani akarta hallgatóit és segíteni nekik abban, hogy ismét megtalálják a gyógyító erővel való kapcsolatot annak érdekében, hogy magasabb szintű segítség révén maguktól megélhessék a gyógyulást. Ezért személyesen elutasított magától minden köszönetet:
"Ne nekem mondjanak köszönetet, hanem az Úristennek, Ö tette azt."(17)
Soha nem ígért gyógyulást, soha nem tiltotta el az embereket az orvostól, ellenkezőleg, fölszólított őket, hogy bízzanak az orvosokban. Ismételten kérte az orvosi utóvizsgálatokat. Ha valaki fizetni akart, azt a legszigorúbban visszautasította, a gyógyulás Isten ajándéka, amit az ember nem követelhet, s még kevésbé fizethet meg:
" Semmit nem követelni, hanem elnyerni."(18)
Itt mutatkozik meg a szellemi gyógyulás egy további alaptörvénye. Egy kérő, alázatos, hívő belső hozzáállás megteremti az előfeltételt ahhoz, hogy a gyógyulás bekövetkezhessék, mindenféle követelés elvágja a magasabb szintű erőhöz való kapcsolat láthatatlan kötelékét.
Egy 35 éves ötgyermekes anya rheumában megbetegedett, a kezelő belgyógyász lelete szerint "súlyos klinikai lefolyással".(19) Ízületi fájdalmak, ízületi gyulladás, rheumacsomók, az ujjízületek kezdődő deformálódása anti-rheumatikus terápiák ellenére mind nagyobb testi korlátokhoz vezetett. Anyósának és férjének egyre több házimunkát kellett átvállalnia. Bruno Gröning tanításával való megismerkedése után, a gyógyerő rendszeres felvétele által, először erősödő fájdalmak és gyulladásos duzzanatok léptek fel a beteg ízületekben. Ez a kezdődő rosszabbodás hamarosan visszafejlődött, és azóta nincs több panasza. Nagyon hatásos a visszaesés nélküli hat év megfigyelése. Orvosi szempontból nagyon érdekes az a tény is, hogy a gyógyulás nemcsak a testen látható, hanem a laboratóriumi lelet is vissza-tükrözi azt. (CRP, rheumafaktor, BSG)(20)
Ferdinand D. 16 éves kora óta gyomorhurut miatt állandó gyomorfájásban szenvedett visszatérő gyomor- és nyombélfekéllyel.(21) Egy örökletes terhelés nyilvánvalónak látszik: apja, két bátyja és minden nagybátyja ebben a súlyos betegségben szenvedett. Egyikük belehalt, egy másiknak a 2/3 gyomrát műtétileg eltávolították, és kettőnek gyomorátfúródása (perforáció) volt. 28 évig tartó krónikus szenvedés után jött a Bruno Gröning Baráti Körbe. A gyógyáram felvételekor a legnagyobb meglepetésére, a fájdalom megváltozását észlelte. Noha továbbra is volt fájdalma, ez azonban erősebb volt, és csak időszakosan lépett fel, míg azelőtt ez állandó, tartós állapot volt. Egy idő múlva reggelente különösen erős fájdalomra ébredt. Később erős bizsergést észlelt, amely csodálatosan kellemes érzést okozva átáramlott a testén. Úgy érezte, mintha zuhany alatt állna. Ezután minden fájdalma eltűnt egészen a mai napig, vagyis 8 éve teljesen egészséges.
Gyógyultak újra meg újra beszámoltak nekem arról, hogy a gyógyáram felvételével először rosszabbodás lépett fel vagy a panaszok megváltoztak, fájdalom vagy heves reakció, pl. hányás, hasmenés, láz és hasonló tünetek je-lentkeztek náluk, amelyeket legtöbbször rövidebb vagy hosszabb idő elteltével gyógyulás követett. Bruno Gröning ezeket a reakciókat, amelyeket a gyógyerő behatolása váltott ki, "szabályozó fájdalomnak" nevezte. Ebben az átállási folyamat külső jelei, rendellenes testi vagy lelki működés "újra regene-rálása" is felismerhető. Gröning a következőket mondta ezzel kapcsolatban:
"Szabályozó fájdalomnak lennie kell. Egyes emberek a szabályozó fájdalom jelentkezésekor gyakran attól félnek, hogy visszaesés következett be. [...] Egyesek jobban tudván, így értelmezték, és azt mondták: ahelyett, hogy egészségessé tenne, megbetegíti az embereket. [...] Ezért figyelmeztetem Önöket, ha a szabályozó fájdalom jelentkezik, tűrjék el azt. Semmi rossz nem történik, csak az, hogy az ember egészséges lesz."(22)
Ilyenfajta tünetek jelentkezése, amely a legtöbb ilyen testi tünetek elnyomásához szokott ember elképzelésének ellentmond, jó jel. A gyógyuláskereső reagál a gyógyáramra, a "tisztulási folyamat" elkezdődött a testében. Egyébként a szabályozó fájdalom fellépése nem feltétlenül szükséges, né-hány gyógyulás mindenféle szabályozó jelenség nélkül következik be, vagy nem történik jelentős változás a megelőző panaszok tüneteiben. Néhány gyógyító Bruno Gröning tudásától függetlenül ugyanúgy beszámolt nekem hasonló jelenségekről, a homeopátia is ismeri a tünetek felerősödését, amit gyógyulás követ.
Orvosi szempontból éppen a szabályozó fájdalom különösen érdekes. Ebben a gyógyerő működésének felismerhető törvényszerűsége mutatkozik meg, amely megérné a további kutatást. Emellett a reakciók, amelyek a gyógyáram felvételének a következményei, csodálatos módon pontosan a károsodott szervekben lépnek fel. Anna K., akinek agyvérzés utáni baloldali bénulásáról szóló sikerbeszámolóját fentebb leírtuk, gyógyulása után arról számolt be, hogy a gyógyáram felvétele után a jobb oldalon érzett fejfájást. Röviddel azután bekövetkezett gyógyulása. Orvosi szempontból ő laikus, és nem tudja, hogy a nagyagy motorikus idegpályái a fej hátsórészén, a piramispályákon keresztezik egymást. Így a felelős károkozó egy bal oldali bénulásnál a jobb agyféltekében keresendő. Grete Häusler (l. fent) egy hirtelen fellépő erős fejfájásról, a máj és hasnyálmirigy táján fellépő fájdalomról számolt be nekem. Ezek a reakciók anatómiailag is pontosan fedik a megelőzőleg jelenlévő bántalmakat (krónikus homlok-üreg-gennyesedés, hepatitis után visszamaradt májkárosodás, recidív újra visszatérő - alacsony vércukorszint betegség).
Hasonlóképpen történt S. úr gyógyulásánál Oroszországban. Emlékezett, hogy a gyógyáram felvételekor erős nyomást érzett fejében. A gyógyulás fellépte után az erő felvételekor nem jelentkeztek már ezek a tünetek. A fent leírt gyógyulásoknál, a krónikus ízületi gyulladásnál (rheuma) és a krónikus gyomor- és nyombélfekély betegségeknél is jól követhetők a gyógyulási reakciók.
Itt most nincs annak helye, hogy az összefüggéseket kimerítően tárgyaljuk, de úgy gondolom, felsőbbrendű törvényszerűségek mutatkoznak meg, amelyeknek figyelembevétele az orvostudományban sok embernek hosszú szenvedését és korai halálát megtakaríthatná.
Összefoglalva még egyszer elmondhatjuk:
Az előttem bebizonyosodott tényekből egy magasabb szintű erő jelenléte szükségszerűen következik. Ez az erő a testben nyilvánvalóan regerenálási és gyógyulási folyamatokat képes elindítani, amelyek azelőtt lehetetlennek látszottak. Azt, aki ennek az erőnek nyitni tudja magát, és működésének törvényszerűségeit megismerte, csodálatos módon meggyógyítja. Hívő kérés által az ember nyilvánvalóan még felebarátjának, állatnak és növénynek is eljuttathatja ezt az erőt. Emberre, állatra és növényre való hatása tárgyi, apperatív módszerekkel bizonyítható. Eredete rejtve marad a tudományos kutatás előtt, és csupán csak a szív érzésein keresztül ismerhető meg.
Szövegrészek címjegyzéke:
- Bruno Gröning - Archívum adatai, Hennef/Sieg (=BG-A)
- Orvosok által összeállított felsorolás Bruno Gröning beszéde nyomán Traberhofban, Rosenheimnél, 1949 augusztusa/szeptembere, BG-A
- Dr. B., a hamburgi városi kórház vezetőjének 1986.febr. 24-i vizsgálati jelentése, az Orvostudmányi Szakcsoport Archívuma, Hamburg (A-MWF)
- A szerző a W.-ből származó Hans R.-rel folytatott egyik beszélgetéséből
- l. még: 3
- l. még: 3
- Dr. T. orvosi utóvizsgálati jelentése 1988. máj. 5-én, W.-ben, A-MWF
- Laborvizsgálati beszámoló, orvosi Apparátusközösség G.-ben, 1984. máj. 3, A-MWF
- Biopszia (1984. márc. 3), prof. Dr. S. szakvéleményezése a g.-i Egyetemi Patológiai Intézetből; a lelet idézet az 1984. márc. 12 - ápr. 5-ig tartó kórházi tartózkodás (K.-i gyermekkórház) zárójelentéséből
- Ambulánsan történő orvosi kontrollvizsgálatok beszámolója1987 januárig, A-MWF
- E.-ből, az Egyetemi Idegklinika zárójelentése (1976. okt. 13) A-MWF
- Dr. K. 1991. jan. 23-i szakorvosi vizsgálati jelentése W.-ből, A-MWF
- Dr. G. 1992. június elsejei szakorvosi vizsgálati jelentése W.-ből, A-MWF
- P.-ből prof. Dr. S. orvosi szakvéleményezése 1992. márc. 19-én, A-MWF
- Busse (kiadó), Bruno Gröning - Életbölcsességek
- u.o
- Busse (kiadó), Bruno Gröning tanítása, 176. old.
- u.o., 88. old.
- Dr. H. 1992 ápr.13-i orvosi vizsgálati jelentése H.-ból, A-MWF
- 1992. ápr. 14-i laborvizsgálati jelentése Dr. H. számára H.-ból, A-MWF
- A szerző Ferdinand D.-vel folytatott beszélgetéséből
- l. még 17, 158. old.
forrás: https://www.bruno-groening.org/magyar/mwf/erfahrungsbericht.htm
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
. 
