SZERETET
Nos, a szeretet nem más mint egy semlegesség, a szeretetnek nincs semmilyen előjele, egy energiaforma, ami mindent áthat és mindig VAN. Hogy ki-milyen előjellel toldja meg, azzá válik: ha félelemmel, akkor az lesz, ha elfogadással, megértéssel..stb, akkor meg az. Ez a szeretet. Egy semleges, mindent átható erő, amit formálhatunk. Ha nem formálhatnánk, akkor nem is lenne élet, csak VAN-ság, ami áll, bármit megtehetünk vele, mert ő a nagy MOZGATÓ. A VAN meg nem mozog, nem él, csak hat, de amikor csak VAN, akkor nem tud kire-mire hatni se, mert nincs semmi-senki, akire hasson és nincs senki, aki mozgásba hozza. Állóvíz.
A szeretet az Egy lélek érzékenysége az általa képzelt részei, azaz MI irántunk.
Meg kell érteni az EGY fogalmát.
SZERETET-RÉSZ-TETT.
A részek, azaz MI cselekedetei mozgás által. Csak a mozgás cselekszik, az állóvíz nem tud. Ha nem lennénk a rész-ek, akkor cselekedni sem tudnánk.
Az EGY a LÉLEK, nincs más, a többi káprázat, ez a káprázat az EGY teremtett világa.
Ő az egyetlen Létező, a többi csak a káprázata.
Amikor az Egy varázsol, akkor kettőnek , soknak képzeli magát. no, ekkor jelenik meg a szeretet, ami szintén varázslat.
NEM EGYESÍTI, MERT A LÉLEK NEM EGYESÍT, mert a lélek NEM TEVÉKENY, nem cselekszik, nem mozdul, de nem is egyesítheti, mert a KETTŐ, a TÍZ, a SOK az VARÁZSLAT, NEM LÉTEZŐ, NEM VALÓSÁG.
Ezért a SZERETET NEM VALÓSÁG, hanem KÁPRÁZAT.
Ez az a káprázat, amikor a LÉLEK a varázslatban azt HISZI, hogy SOK LÉLEK VAN. Ilyenkor a SOKAT ISMÉT EGGYÉ AKARJA OLVASZTANI , és az Egyben ismét " egybeszeretni".
A SZERETET AZ, AMI A KÁPRÁZATBAN SOKKÁ LETT LELKET EGYESÍTI, de a SZERETET AZ, AMI NEM ENGEDI hogy az EGYETLEN LÉLEK a VALÓSÁGBAN SOKKÁ LEGYEN. (csak a káprázatban teheti meg)
A SZERETET az, ami a LELKEKET LÉLEKKÉ TESZI, lélekké, vagyis, hogy MINDAHÁNY "VAN" , MIND EGY, elválhatatlanul, örökké, változatlanul EGY.
Mi a KETTŐ?
Hát nem az Egy, hanem a VALAMI. A PONT.
Amikor a Megnevezhetetlen először meg akart nyilatkozni, keletkezett a VALAMI, EGYETLEN PONT, aminek nem volt kiterjedése, amely azonban a világ nagyságának kezdete volt. Ez a PONT volt az IDEA, amivel a Teremtő azt, amit meg akart alkotni, megalkotta. (IDEA-A-IDŐ, hiszen az A az Istenanya(g), az EGY, aki az IDŐ-ben tudja a maga szabta korlátaiban megvalósítani az álmát. )
A LÉLEK EGYETLEN VALÓSÁGA: A LÉLEK. Ez az EGY.
A LÉLEK KÁPRÁZATA : A VILÁG. Ez a KETTŐ.
Már volt Valami, ami nem lélek, a pont, már NEM EGY VOLT, hanem KETTŐ. S a kettő KÜLÖN VILÁGGÁ LETT, olyan világgá, ahol minden kettő: éjszaka és nappal, fény és sötét, férfi és nő, én és te, élet és halál, álom és ébrenlét, igen és nem.
A KETTŐ VILÁGA nem az örök nyugalom, hanem a szüntelen MOZGÁS ,nem a változatlanság, hanem a TEVÉKENYSÉG, nem a béke, hanem a FESZÜLTSÉG,NEM A SZERETET, hanem a VONZÁS és TASZÍTÁS, nem az egyszerű, hanem a SOKASÁG, NEM A VALÓSÁG,hanem A KÁPRÁZAT.
A VILÁG maga az őstermészet. Nem anyag, nem látható. A létnek csak elenyésző kicsiny része és felületen levő legkülső burka látható, s ez az ANYAG. A létnek határtalanul nagyobb része belül ANYAGTALAN és LÁTHATATLAN.
Az őstermészet varázslat, idea, kép, káprázat.
S amilyen NÉMA, TEHETETLEN, MOZDULATLAN a LÉLEK, az őstermészet éppen olyan tevékeny, teremtő és termékeny. Minden varázslat belőle származik, mindaz, ami ragyog, az belőle káprázik.
SZERETET tehát érzékenysége az Egy Léleknek, az általa képzelt lélekrészei iránt. ÉRZÜNK mindenféle érzést-, de ez mind a szeretet, még a gyűlölet is!
Mert mi a GYŰLÖLET?
Mondanánk, a szeretet ellentéte(ami igaz is, meg nem is , hiszen a kettő a mozgás világa, s ez az ellentétek világa), de nem egészen így van.
Amikor megjelenik egy érzés, azzal valamit kezdeni kell, legfőképp ÁRADNI HAGYNI.
Ha nem hagyom áradni, akkor összegyűlik, és előbb-utóbb robban. Mert feszültség van benne, azaz mozgás.
Mi GYŰLIK, ami ÖL-i a TE Lelkedet?
A SZERETET. Ugyanis semmi más nincs, csak a szeretet, amit vagy hagysz áradni, és magad is árasztod, vagy nem hagysz, és akkor GOND lesz! Ha nem árasztod, nem engeded mozogni, akkor ELLENED fordul, és benned árad szét! Csakhogy ez már sok ám! És a sok mit csinál? Egyet akar! Ez KÁROS, azaz RÁKOS! (itt , ebben a világban, ilyen formában. )
(No, ezért van nekünk olyan, hogy GONDVISELŐ. GOND-VISZ-EL-Ő. Amikor már annyi a nemárasztás, hogy akár az egész világot elpusztíthatja, akkor
ELVESZI! Az EGYETLEN LÉLEK VESZI/VISZI EL. EZ maga A KEGYELEM! )
De az EGY VALÓDI LÉLEKNEK nem ez a célja, hanem éppen az, hogy a helyes döntéseinkkel csak és kizárólag a szeretet azon formáját használjuk, amit megálmodott! S amikor ez megtörténik, akkor megszűnik ez a káprázatvilág, hiszen akkor megint a változatlan, mozdulatlan EGY lesz.
"A VILÁG maga az ŐSTERMÉSZET. Nem anyag, nem látható. A LÉT-nek csak elenyésző kicsiny része és felületen levő legkülső burka látható, s ez az ANYAG. A LÉT-nek határtalanul nagyobb része belül ANYAGTALAN és LÁTHATATLAN."
Mit csinál a rákos sejt?
Feléli a többit, eggyé akar válni! Ez a dolga ugyanis. Egyesíteni csak a káprázat világában lehet, hiszen itt van a sok lélek, amit eggyé akar szeretni, megint.
A rákos emberben gyűlik-és nem árad!- a szeretet, önmaga ellen fordul (úgy véljük), mert megállította az áradást. Ha kifelé, a sok lélek felé nem tud áradni, akkor befelé árad, de ekkor is csak egyesít-igaz, ez annak a léleknek a kettőben való-anyagi világban-megszűnését jelenti. Lebontja az anyagot, egyesíti a sokat-önmagában. Tehát a gyűlölet nem más, mint maga a szeretet, csak épp az a lélek nem hagyta , hogy a sok lélekrész felé áradjon, de a mozgás megállíthatatlan a kettő világában.
Ezért fontos, hogy az érzéseknek milyen előjelet adsz! Mert te adod, a szeretetnek nincs előjele önmagában, te használod úgymond jóra vagy nem jóra, magad ellen vagy mások ellen, vagy magadért és másokért.
És még valami: az embernek van egy olyan tulajdonsága, hogy át tudja alakítani az előjelet!
Pl: meg is verhetsz valakit, mert rajta töltöd ki a benned felgyülemlett, a benned megakadályozott szeretet áramlásából keletkezett feszültséget, ami téged már bánt belülről, ekkor már nem akadályozod meg ugyan az áramlást, de nem is alakítottad át, hiszen agresszív lettél tőle, ezt meg nem magadon, hanem máson vezeted le.
Árasztottad tehát a felgyűlt szeretetet, megakadályoztad, hogy tovább benned legyen a sok, de vajon jól tetted-e, hogy ekkora hévvel adtad ki magadból? Hiszen bántottál egy másik lelket. A másikban meg mi fog történni? Átveszi a "sok szeretetet", a te gyűlt szeretetedet, és ő is agresszív lesz(mert neki is sok!), hiszen forrong belülről, hogy sérelem érte, mert megverted!
Ha ez sokszor megismétlődik, akkor sokszor gyűlik fel benne is, és aztán egyszer csak ellened fordul ! Mert nem akarja, hogy add neki a "sok, felgyűlt szeretetedet", mert neki is sok!
Amikor "betelt a pohár", neked ugrik, mert további feszültséget már nem bír el, és pl jól megver, netán meg is öl.
A bíró ilyenkor elítéli. Mert embert ölt. Pedig annak, hogy embert ölt te magad voltál az oka, a rá kiárasztott és nem átalakított agresszióddal, amit ő másképp nem tudott kezelni. Gyilkost csináltál belőle, pedig ő nem akart ilyen lenni.
Ekkor nem történik más, csak annyi, hogy két olyan ember találkozik, akik még nem tudnak átalakítani, de "büntetlenül" nem marad semmi.
Ugyanis, a következő életben a felállás megismétlődik, mindaddig, míg egyikük fel nem ismer, át nem alakít, azaz: megbocsát!
(Mi a megbocsátás? MEG-BŐ-(csá)-CSÍ-t, MEGÉRTI , hogy mi az oka a BŐ-séges CSÍ-nek, az energiának! Maga az elakadás.
Amikor BOCSÁNAT-ot kérünk- BŐ-CSÍ!, mondjuk is , hogy BOCSI!- akkor előtte bennünk BŐ-CSÍ keletkezett, ami robban, de előjelet mi adtunk neki, amikor valakit megbántottunk. Negatívat, mert bántottuk, pozitívat, amikor beismerjük, hogy hibáztunk.
Amikor bocsánatot kérünk, akkor átalakítunk!
Mert ráébredünk, hogy hibáztunk. Szabad hibázni, ugyanis ebből tanulunk, a megbocsátás már a sok összegyűlt történés miatti nehezebb fokozat. Ugyanis sokkal később ismerjük fel, hogy hibáztunk. A sok meg nem bocsátás az, amit karmának ismerünk. Azt gondoljuk, hogy "Isten büntetése",mert hát most éppen olyan szép és szerény életet élünk, akkor miért "ver az Isten" egyre több nehézséggel? Nos, Isten nem ver, csak az tér vissza, amit nem oldottunk meg átalakítással-egyre nehezebb körülmények között, egyre érthetetlenebbül, hiszen nem emlékszünk előző életeink cselekedeteire. És mindaddig visszatér, míg meg nem bocsátunk.)
Amikor a megbocsátás megtörténik, akkor átalakul a szeretet, és kiárad a másikra is, onnan megszűnik létezni a probléma.
(PROBLÉMA-PRÓBA ÉL MA, azaz a próbáimat kell élnem, és azt jól megoldanom, hiszen hibáztam. )
Hogy ki ismer fel elébb, vagy ki nem, ez a lélekrészen múlik. Aki elébb MEGÉRT, az nem tesz mást, mint MEGTÉR.
Az ember azért ember, hogy felismerje azt, hogy ha a szeretetet nem áramoltatja, akkor önmaga és más iránt fog hatni, mégpedig úgymond negatív előjellel.
Azt az embert, akiben sok összegyűlik, és még nem tanulta meg átalakítani, vajon büntetni kell-e? Vagy megmutatni, hogy hogyan kell átalakítani, ill . hogyan kell nem összegyűlni hagyni? Mindig vannak, akik előrébb tartanak, s nekik kutya kötelességük a még nem ott tartóknak példát mutatni!
.png)
https://egy-szeru-tanitasok.webnode.hu/news/a-lelek/
"Amíg a rendszer szabályai szerint játszol, a rendszer fog győzni. Így alkották meg.
Nem az a dolgod, hogy megbuktasd a nem téged szolgáló rendszert, nem az a dolgod, hogy új rendszert alkoss. Egyetlen dolgod önmagadnak lenni. Megteheted, hogy kilépsz a rendszerből.
A tudatosodás nem csak azt jelenti, hogy szelektíven gyűjtöd a szemetet, hogy odafigyelsz a környezetedre, hogy rendes ételeket eszel/veszel/termelsz, hogy testmozgást végzel, hogy nem a birtoklási vágy hajt élőlények és tárgyak iránt.
A tudatosodás azt is jelenti, hogy tudatában vagy önmagad teljes létezésének. Tudod azt, hogy semmi nincs, amitől félned kell. Senki nem büntet, ha nem teszel ezt vagy azt. Senkinek nem kell megfelelned soha. Senki nem birtokolja az életedet.
Az érzelmeid belőled fakadnak, a lényed magjában (magadban) keletkeznek, nem valaki más csinálja ezt veled: Te csinálod.
A rendszer összes szabálya mindezek ellentéte. De tudnod kell, hogy a rendszer csupán illúzió, buborék. A rendszer nem mindenható, Te mindenható vagy. A rendszer nem örök, Te örökkévaló vagy. A rendszer nem árthat neked, Te megteheted, hogy ártasz a rendszernek. A rendszer nem érez, Te érző lény vagy. A rendszer alapja a félelem, és mivel Te érző lény vagy a rendszer rávesz Téged, hogy keltsél önmagadban félelmet. Mondjuk ki ismét: Te csinálod.
Mivel egyedül Te vagy képes érzelmeket létrehozni magadban, csak Te teheted meg, hogy nem fogadod el többé a félelmet, hanem létrehozod magadban a világot mozgató másik nagy érzést: a szeretetet. Boldogságnak is mondhatjuk, ez tulajdonképpen a folyamatos szeretetben levés, a szeretet állapot jelzésére szolgáló szó. És most mondjuk ki erre is: Te csinálod. A benned lévő szeretetet egyedül Te hozod létre. Senkitől és semmi mástól nem függ. A szíved energiájában keletkező minőség ez. Nem a fejedben keletkezik – valójában semmi nem keletkezik a fejedben, az agy nem képes önmagában gondolatok létrehozására – érzelmekre sem).
A történelemben gyakran volt arra példa, hogy azok vitték végbe a leghihetetlenebb tetteket, akiknek nem volt veszítenivalója. A rendszer másik szabálya, hogy elhiteti veled, hogy van veszítenivalód. De ez is csak egy ügyes hazugság. Nincs semmi veszítenivalód, mert nincs semmid önmagadon kívűl, önmagad pedig soha nem veszítheted el! A birtoklás illúzió.
Észrevetted már, hogy az élet szépségét és nagyszerűségét akkor veszed észre leginkább ha úgy hiszed hatalmas veszteség ért? Mikor úgy érzed nincs tovább? Elhagy a szerelmed/meghal egy hozzátartozód/elveszíted a vagyonod stb. Mondjuk sétálsz az utcán összetörten és elered a zápor. De téged akkor nem érdekel, hogy elázol, nem érdekel már semmi. És akkor megtörténik valami csoda. Megérzed az arcodon az eső érintését. A felhők alatt áttörő napsugarak millió fényszikrává robbantják szét az esőcseppeket. Úgy érzed sosem láttál még csodálatosabbat. Mert ekkor éppen jelen vagy, valóban élsz és nincs benned félelem – nem akarsz semmit, csak létezel önmagad létének tudatosságában.
Az ilyen csodák minden nap jelen vannak az életben. Láthatod és érezheted. Ha nem látod, az azt jelenti nem vagy jelen, figyelmed leköti valamilyen problémád, vagy valaminek a megszerzésén vagy birtoklásán gondolkozol – vagyis félsz.
Természetes állapotunk a szeretet. Mindenki szeretetben akar lenni, nem pedig félelemben. De csakis Te dönthetsz úgy, hogy nem félsz tovább. Csakis Te döntheted el, hogy kilépsz-e a rendszerből vagy tovább szolgálod.
Aham Prema – Szeretet Vagyok.
Ha úgy döntesz, hogy kilépsz a rendszerből, Te is szeretetté válsz."
https://szeretettel.wordpress.com/…/…/kilepes-a-rendszerbol/