A Lélek

Mindaz, ami fény, a lélekhez képest halvány. Mindaz, ami finom, a lélekhez képest durva. Mindaz, ami könnyű, a lélekhez képest nehéz. Mindaz, ami élet, a lélekhez képest halál. Mindaz, ami van, a lélekhez képest nincs. Ezért mondták a régiek, hogy a lélek  a fényes, az anyagtalan, az élet, az egyetlen  létező , az egyetlen valóság. 

Ez a láthatatlan, anyagtalan, élő, ragyogó valóság azonban tehetetlen.Ez a fényes, örökéletű, halhatatlan élet azonban mozdulatlan. Túl a természet legmagasabb, legfinomabb, legfényesebb világán él a lélek, akinek nem volt kezdete, és nem lesz vége, nem született, nem hal meg, az örökéletű, aki nem cselekszik, nem alkot, nem teremt, nem mozdul, nem változik. Ahhoz, ami nem ő, nem nyúl, azt, ami nem ő, nem érinti, mindattól, ami nem ő, mérhetetlen távolságban  és különbségben él. 

Mégis, nincs, amit ne látna, ne hallana, ne ismerne, ne tudna.  Ez a világ olyan, mintha a lélek gondolta volna, s önmagából alkotta volna. Saját álma lenne, saját képe, saját varázslata. Ezért mondták a régiek, hogy a világ nem létező, csak a lélek varázslata: álom, káprázat, valótlan.

Hiába mondja valaki, hogy a lélek tehetelen, lágy, engedékeny, érinthetetlen, nyugodt, megbonthatatlan,  csak jelzőket mond, amelyek a végtelenségig folytathatók. 

Hiába mondja meg valaki azt is, hogy önmagának kiszolgáltatva, mérhetetlen tündöklő ragyogásában ártetlan , mindenütt jelenvaló, mégis megfoghatatlan. Ezek is csak jelzők, nem tulajdonságok. Hiába mondja valaki még azt is, hogy nyílt, tiszta, egyszerű. 

A LÉLEK SZUBSZTANCIA. 

Éspedig hozzá képest minden nem szubsztancia.

Ezért mondták a régiek, hogy a LÉLEK AZ EGYETLEN LÉTEZŐ, minden , ami van, belőle van , az egyetlen szubsztancia, de érthetetlen, megfoghatatlan, megjelölhetetlen, láthatatlan. 

A lélek: érzékenység. Ez az érzékenység lehet éber és lehet álmos, aszerint, hogy a lélek éber vagy álmos.

Jól meg kell jegyezni: a lélek  éber is  és álmos is, és érzkeny és  kába is . 

A léleknek nincs tulajdonsága, mert a lélek az egyetlen létező , az egyszerű, az egyetlen szubsztancia. 

A lélek nem tevékeny, nem alkot, nem mozdul, nem változik, hanem: ÉBER. 

Ezért mondták a régiek, hogy AZ EMBERI LÉLEK ÉLETÉNEK MÉRTÉKE AZ ÉBERSÉG. Az éberség nem cselekvésre irányuló készség, nem a gondolkozás tulajdonsága, nem az érzékek élessége, nem az erők megfeszült készenléte, nem intelligencia. 

Így az éberség már abban a világban nyilatkozik meg, AMELY NEM LÉLEK, hanem csak  A LÉLEK  KÁPRÁZATA. 

AZ ÉBERSÉG nem tevékenység, nem tudatosság, nem megértés, nem látás, nem tudás. 

Így az éberség már csak a MÁSODLAGOS VILÁGBAN NYILATKOZIK MEG. 

Az éberség a lélek önkéntelen és legyőzhatatlen érzékenysége mindarra, ami lélek, tehetetlen vonzalma ahhoz, ami lélek, lágy odaadása mindennek, ami lélek, ellenállhatatlan kapcsolódása mindenhez, ami lélek.

Ez az önkéntelen és legyőzhetetlen  érzékenység, tehettlen vonzalom, lágy odaadás, ellenállhatatlan kapcsolat a lélek iránt, ez a lélek ébersége , az IGAZI ÉBERSÉG: A SZERETET. 

Az éberség nem tudás, nem hatalom, nem erő, nem tevékenység, hanem szeretet. 

A lélekhez képest minden halvány, durva, minden nehéz, minden NEMLÉTEZŐ. 

A LÉLEK AZ EGYETLEN VALÓSÁG, az egyetlen szubsztancia, láthatatlan, megfoghatatlan, megjelölhetetlen, AMIBŐL EZ AZ EGÉSZ NAGYVILÁG VAN, s aminek ez az egész nagyvilág csak KÁPRÁZATA. 

A lélek a lélek iránt éber. Ez az éberség érzékenység mindarra, ami lélek, és önkéntelen elutasítás mindarra, ami  NEM LÉLEK, csak  KÁPRÁZAT.  

Ami nem lélek, ami álom, ami nem valóság, ami nemlétező, ami csak varázslat, ami elmúlik, ami változik, ami  nem örök, az iránt a LÉLEK KÖZÖMBÖS, TEHETETLEN. 

A LÉLEKNEK A LÉLEK IRÁNT VALÓ ÉRZÉKENYSÉGE A :SZERETET.

A SZERETET NEM VALÓSÁG. 

Egyetlen valóság van, egyetlen szubsztancia: a lélek.

Ami  NEM LÉLEK, az  VARÁZSLAT. 

Az első varázslat: a szeretet. 

A LÉLEK: EGY. Egy lélek van. EGY a LÉTEZŐ, egy a szubsztancia. EGY a  VALÓSÁG. 

At első varázslat, amikor a LÉLEK   KETTŐNEK és HÁROMNAK és TÍZNEK és SOKNAK és SZÁMTALANNAK KÁPRÁZATÁBAN ÉL.

Amikor e káprázat elfogja, a tehetetlen lélekben ellenállhatatlan szeretet ébred, hogy a SOKAT SZÁZZÁ,  a SZÁZAT TÍZZÉ, a TÍZET  KETTŐVÉ, a KETTŐT EGGYÉ egyesítse. 

NEM EGYESÍTI, MERT A LÉLEK NEM EGYESÍT,  mert a lélek NEM  TEVÉKENY, nem cselkszik, nem mozdul, de nem is egyesítheti, mert a KETTŐ,  a TÍZ, a SOK az VARÁZSLAT,  NEM LÉTEZŐ, NEM VALÓSÁG.

Ezért a SZERETET NEM VALÓSÁG, hanem KÁPRÁZAT. 

A SZERETET AZ, AMI A KÁPRÁZATBAN SOKKÁ LETT LELKET EGYESÍTI, de a SZERETET AZ, AMI NEM ENGEDI hogy az EGYETLEN LÉLEK a VALÓSÁGBAN SOKKÁ LEGYEN. (csak a káprázatban teheti meg)

MI BARA ELE 

 Ez a Nagy Világegyetem Természet volt, de nem megfogható és nem anyagi. Nem valóság, hanem káprázat.

A LÉLEK EGYETLEN VALÓSÁGA: A LÉLEK.   Ez az EGY. 

A LÉLEK KÁPRÁZATA : A VILÁG. Ez a KETTŐ. 

AZ ŐSTERMÉSZET ELSŐ MEGNYILATKOZÁSA: A GONDOLAT. 

 A LÉLEK AZ EGY, AZ ŐSTERMÉSZET A KETTŐ, A GONDOLAT A HÁROM. 

A Négy mindazt, ami szabad (gondolat), MEGKÖTI, mindazt, ami általános meghatározza, mindazt, ami EGYETEMES EGYÉNIVÉ TESZI. igy lesz ÉN-CSINÁLÓ  a Négy.