Történetünk része
Hol volt... hol nem volt....mese történetünkről.
A történelmet a győztesek írják!
Ez pedig más lesz.....
Tar Zerind/Szerénd nem létezett, Ellenben volt "SZÁR SZERÉND LÁSZLÓ", ennek fia volt Kupa/Kupán azaz Koppány.
István Géza második feleségétől született, a feleség 968-as születésű, Koppány meg 962-64 között(nem tudni pontosan?) , tehát volt közöttük 4 vagy 6 év különbség.
István halála után Kupa feleségül akarta venni Saroldut, mert igen csak egykorúak voltak!
"KOPPÁNY (962/964 – Somogyvár 997) Géza magyar fejedelem rokonának, Tar Zerindnek( HELYETT SZÁR SZERÉND LÁSZÓNAK!-aki Géza testvére volt , Tar Zerind nem létezett!) a fia volt, aki Géza halála után a sztyeppei népekre jellemző SZENIORÁTUS elve alapján magának követelte a hatalmat, és a sztyeppei szokásjog (levirátus) szerint feleségül akarta venni Sarolt fejedelemasszonyt, Géza feleségét.
Géza családja viszont a NYUGATRÓL SZÁRMAZÓ PRIMOGENITÚRA elve alapján Vajknak, a későbbi Szent István királynak követelte a hatalmat. "
Tehát, Géza halálakor Lászlónk már valószínűleg nem él, fia Kupán/Koppány 33 vagy 35 éves, Saroldu, Géza MÁSODIK !!! FELESÉGE pedig 29 éves, István- Géza első házasságából származó a fia- pedig 28 éves!
Ugye nem valószínű, hogy a 29 éves Saroldunak 28 éves fia lenne?!
És akkor így már érthető is, hogy Kupánk miért akarta a fejedelemasszonyt, Saroldut feleségül venni?!
"A LEVIRÁTUS (a latin levir „a férj bátyja” szóból), magyarra fordítva sógorházasság, ókori jogszokás, melynek lényege, hogy a gyermektelen özvegyet az elhalt férj fivérének kell feleségül vennie. Az így létrejött új házasságból származó első gyermek az elhunyt nevére kerül, így az örökösödési sor nem szakad meg."
"A SZENIORÁTUS (vagy szenioritás) olyan trónöröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb, vezetésre alkalmas férfitagja örökölte a hatalmat: rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. A sztyeppei népeknél szokásos volt, az Árpád-ház tagjai esetében leginkább a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a primogenitúra."
"A PRIMOGENITÚRA gyakori, a középkorban fokozatosan jellemzővé váló öröklési rend, melyben a szülők tulajdonát, birtokait vagy rangját az elsőszülőtt fiúgyermek örökli. A kialakulását a feudális földtulajdon jellemzői nagyban elősegítették, mivel ezzel a gyakorlattal a birtokok, uradalmak és a vagyon egyéb formái nem aprózódtak el az örökösök között. Rögzülés hosszadalmas folyamat volt."
a 2. kép wikiből- úgy rossz, ahogy van!
Kupán/Koppányt tehát István LEFEJEZTETI (nincs semmiféke felnégyelés)...
VAZUL HELYE a történetben
VAZUL , vagy más néven VÁSZOLY (990 körül – 1037) magyar herceg, MIHÁLY/BÉLA 955 – 990 herceg FIA.
Mihály/Béla meg GÉZA/ISTVÁN (945? – 997) testvére. (tehát Géza és Vazul között volt 55 év??? ) Mert ugye Géza és Mihály testvérek voltak, így Vazul Géza unokaöccse.
SZÁR SZERÉND LÁSZLÓ 938-ban született, tehát nem lehetett Vazul testvére, mert közöttük 52 év volt!
A történelem azt tartja, hogy VAZUL 990-1037 "Géza fejedelem öccsének, Mihálynak a fia."
Pedig... nem.
Vazulnak három fia volt,
-Levente (1010-1047).
-András(1015 körül – 1060)
-Béla (1016-1063) "
tehát 20 , 25 és 26 évesen lettek a fiak.
Vazul 1031-ben megvakíttatik, ekkor 41 éves, él még 6 évet.
"Andrásból és Bélából később király lett. Anonymus, Kézai Simon és a 14. századi krónikakompozíció tévesen és tendenciózusan azt állítják, hogy említett fiai testvérének, Szár Lászlónak a fiai voltak"
AKKOR LÁSSUK- a testvérek:
1.SZÁR SZERÉND LÁSZLÓ - 938 ---fia KUPAN/KUPA/KOPPÁNY 962-64
2.GÉZA -940---fia ISTVÁN 969
3.MIHÁLY- 955---fia VAZUL 990
Mihály tehát amikor meghal, 990-ben nemzette volna Vazult.
LÁSSUK, KI -HÁNY ÉVES 997-ben ?
-Szár Szerénd László halálát nem tudjuk, de valószínűleg 971 előtt halhatott meg.
-Géza/István 997-ben halt meg
-Mihály/Béla 990-ben halt meg
-Kupan/Koppány ekkor 33-35 éves
-István 28 éves
-Vazul meg 7 éves.
-Géza második felesége - István mostohaanyja- pedig Saroldu ugye 29 éves.
Koppányt lefejezik, azaz SZÁR-SZERÉND LÁSZLÓ vonal megszűnik.
Vajk/István király lesz....
Vazul nem okoz még gondot, mert kicsi.
Vannak/lesznek viszont később utódai, 3 fiú, Levente, András és Béla, de 997-ben valószínűleg még terv szintjén sem léteztek-vagy csak ott. :)
1031-ben István fia Imre, meghal, Vazul ekkor 41 éves, tehát még bizony jogot tarthat a trónra, fiai pedig :Levente 21 éves, András 16 éves, és Béla 15 éves. Mindegyik jogot formálhat a trónra.
Na, ezért kellett Vazult kiiktatni a fiait pedig száműzni!
"Imre herceg halála után István Vazult megvakíttatta, fiait pedig száműzte.
Imre halálát vadkan okozza, mondja a krónika.
MI vagy ki a vadkan?
TONUZOBA vagy TONUZABA-vadkan apa. Besenyő főméltóság. A krónikák szerint megrögzött pogány volt, aki nem akarta felvenni a nyugati keresztséget, inkább – élve vagy halva – eltemetkezett az Abádi-révnél . Utódait viszont nem érintette büntetése, ezért Tonuzoba végül sok magyar úri nemzetség őse lett. Tonuzoba fia Anonymus szerint Urkund (Örkény) volt, aki megkeresztelkedett apjával ellentétben, az ő fia volt Tomaj, akitől egyik nemzetsége a nevét kapta István idején.
"István király tábori sátrában szemtől szembe álltak egymással, az őszülő uralkodó és a fiatal besenyő vezére.
István király örömmel legeltette szemét Tonuzoba büszke tartású alakján, nemes fiatal arcán.
Szomorúság töltötte el, hogy az ő tulajdon egyetlen fia nem hasonlított ehhez az előtte álló, bátor, fiatal hőshöz.
De ezen már nem tudott segíteni.
Az idegen papok bűne volt, akik sápadt szerzetest neveltek, s nem vezért a trónörökösből.
– Keresztelkedjetek meg, te és a néped – mondta Tonuzobának István király...
–, és nem lesz bántódástok.
Akkora földet szakítunk nektek, amennyire szükségtek van.
Szabadon élhettek, uralkodhatsz törzsed fölött, mindössze esküdj hűséget nekem, a királynak.
– Eskümet és hűségemet örömmel adom – felelte Tonuzoba –, és a föld ne fogadja be testem, és megtagadja lelkem, ha valaha is megszegem eskümet.
A besenyők örömmel csatlakoznak vérszövetségbe magyar testvéreikkel.
De vallást nem cserélünk, mint ahogy alsóruhát cserélget az ember.
Idegenek hitére nem térünk soha.
– Bolondot beszélsz, fiam – felelte az öreg király –, csak egy Isten van.
– Ez igaz – bólintott a besenyő vezér.
– Mi megőriztük régi nevét – folytatta István király –, minden keresztény magyar Istenhez imádkozik ma is és az egek királynőjét Boldogasszonynak nevezzük, mint őseink tették.
Gúnyos mosoly jelent meg a fiatal vezér napbarnította arcán.
– Azért tettétek ezt – mondta –, hogy a nép ne vegye annyira észre a cserét, és engedelmesen dugja járomba a nyakát.
Az új Isten nevében szolgaságba kényszerítik idegenből jött papok és német lovagok a magyarok büszke nemzetét...
, és aki szabadsága védelmére fegyverhez nyúl, azt könyörtelenül lemészárolják az új vallás dicsőségére…
A vénülő király arca haragosra gyúlt.
– Nem érted, bolond! – kiáltott a fiatal vezérre. – Keresztény népek sokasága vesz itt körül, s kiirtanának utolsó emberig, ha makacsul ragaszkodnánk régi pogányszokásainkhoz! Térj kereszténnyé, Tonuzoba, és élj!
De a besenyő megrázta a fejét.
– Inkább a halál, semhogy megtagadjam atyáim Istenét!"
Wass Albert
TONUZOBA HALÁLA
István arca, mint a márvány.
Ül a ravatal előtt kábán.
Gizella, mint a bálvány.
Könnycsepp szeme sarkán,
Csendben előrenéz.
Imre herceg fekszik.
Halott a teste, arca fehér.
Vadkan ölte, pogány vadkan,
Ott az Igfon erdején.
Sötét és mély, halálos mély.
Gyorsan, csendben,
Minden rendben,
Palástból mise ruha lett.
István őszen, márvány arccal,
Ül egy vasderesen.
Három zászló királyi nép,
Kétszáz lovas varég,
Velencés Péter az élen,
István vasban, arca kemény.
Vágtatnak a besenyő felé.
Abádi révnél, Duna partján
Tonuzoba vár.
Elküldve nemzetsége,
Messzire ment a hegyeken át.
Még az este a hegyeken át.
Asszonya őszen,
Mellette csendben,
Tüzet piszkál, pityereg.
Hallani, jő egy lovas sereg.
Tudják ők, István közeleg.
Fegyvercsörgés, ló nyerít.
Tonuzoba nem mozdul.
Leszáll a király, felé lép,
Az öreg a tűzbe néz.
- Ülj le mellém nagy király!-
István leül, ő is tűzbe néz.
A katonák bent, sötétben állnak.
-Megölted a fiam vezér.
Miért tetted? Beszélj! –
Mereven a tűzbe néz.
Hatalmas csönd telepszik ez éjre.
Mint bálványszobor a két arc.
Így ülnek a nagy némaságban,
Lelkükben dúl csak a harc.
Őrjöng bent a lélek, az értelem kába.
Majd Tonuzoba szólal.
Csendesen, megfontolt a hangja.
István mozdulatlan hallgatja.
- Atyám, Tonuzoba, még Taksony úr idején jött erre a földre.
Nagyatyám, Ürkünd nagykán, a tomaj törzs vezére.
Népünk osztottuk gyepű gyűrűre, határ védelmére.
Vezérlő nemzetségem nyári szállásán vagyunk éppen.
Kabánnak hívják nemzetségem, így beszélő szó a nevem.
Tudom, miért kerestél engem. Tudom Vászoly, merre van.
Tudom, hogy fiai lovon, mint ahogy az enyémek is azon.
Vászoly, néném unokája, a maglód nemzetség feje.
Maglód pedig, Kabán nemzetség testvére.
Tudom idegen nyugati urak, azt mondják
A múltat sírjuk vissza. Addig mondják, fordítják,
Míg igazukat tettünk nem bizonyítja.
Nincs bennem ártó szándék. Senki iránt nem haragszom.
Élem életem, teszem naponta a dolgom.
Vajk, mikor gyermekek voltunk,
Vidáman együtt játszottunk.
Együtt mentünk vadászni, együtt lőttünk az íjjal.
A nyarakat együtt töltöttük. Együtt mentünk először haddal.
Barátom és rokonom vagy, akkor elvittél magaddal.
Mikor eljött az ünnepek ideje, együtt szállt madaram, madaraddal.
A te fájdalmad, az én fájdalmam is egyben.
Imre, mintha fiam lett volna… Hercegem. –
Beszélj a napról, a tettről Tonuzoba!
Parancsolja István a királyod, s nem Vajk.
Az én jó Égi Atyámtól az új nevem marad.
István vagyok, minden magyarok ura.
Beszélj, Tonuzoba! –
A besenyő arca merev.
Asszonyát nem látni.
A fénygyűrűn kívül ül,
Hangtalan potyognak könnyei.
Ez a világ most, e-szavakba szédül.
Vadászni indultunk, mint tudod.
Levente, Béla, Aba úr, Péter a Velencés,
Imre úrfi, és én. A menet végén.
Imre szólt, beszélni akar,
Ne hallja senki mit akar.
Lemaradtunk, az Igfon völgyében.
A sűrű erdő elejében.
Imre megállt, solymászának intett.
Én is elküldtem a legényeimet.
Kettőt kérdezett a herceg.
Öreg Isten látja, mintha gyermekem lett volna!
Imre kérdezett, hűséges maradok-e hozzája?
Hűségem, szívem dobbanása,
Záloga lelkemnek, merre megy a halálba.
Esküm, Imre kezébe ajánlva.
S ő kérdezett, miért vagyok még pogány?
Országa keresztény tartomány.
Mondta, keresztelkedjek meg hamar,
S lovagi címeket ad azonnal.
Én szóltam, öreg vagyok az ilyesmihez.
Nékem már jó az öreg Isten.
Jó pusztai besenyő Isten.
Le én már nem cserélem,
Nem vinne rá a lelkem.
Kök-Tengrité a szívem.
Reggel, amikor felkelek, Őt látom a fényben.
Az Ő lelke száll, sólymom szemében.
Este Ő világít, s hívei a csillagok.
Én vagyok, aki vagyok,
De az vagyok, s az is maradok.
Erre Imre mondá, bese vagy, bese.
De így is szeretlek öreg bese.
Szabad vagy, mint a neved.
Nem nyugszom, míg keresztséged el nem nyered.
Így, lassan az erdőbe menet.
Majd a múltról beszélgettünk.
Taksony úrról akart tudni többet.
Kölpény vezére mesélt atyámnak,
Ő mesélt az udvarának,
Így ismerem történetét Bulchu halálának.
Elmeséltem a mondát, egy kerál születését.
Nem tetszett Imrének az igazság,
Szemében hirtelen megvetés.
Majd Gézáról beszéltem, hogy nehezedtek a keresztek.
Hittem, tudnia kell Imrének.
Holnap király lesz belőle, hát ezért.
Messziről rokonom, elmondtam az igazságért.
Géza halálát, Vecelinnel. –
István összeszorított ajakkal, szúrósan néz.
Tonuzoba halkan, folytatja történetét.
Imre mondja, hazug vagyok.
Erre én csak hallgatok.
Aztán mondja kutyaevő a fajtám.
De terelni fog,
Várnak ránk a templomok.
Lassan haladtunk,
Ő Jézusról beszélt.
A testvéri szeretetről,
S hogy vér a vére ellen nem tör.
Mondtam, a való sokszor más.
Szembekerül apa a fiával,
Nász a násszal,
Kerál a nagybátyával.
-Mert a régi szelek már túl öregek.
Új szelek az igazak, azok kellenek.
Én öreg vagyok, jók az öreg szelek.
Imre nyugodni látszott.
Rólad beszélt, boldognak látszott.
Majd a menyasszonya került szóba.
Az esküvő terve, nagy vadászat, lakoma.
Majd Koppány úrról kérdezett.-
- Ugyan mit?- csattant fel István.
- Csatátokról meséltetett.
- Nagyon szószátyár lehettél,
Hogy ennyi mindent meséltél.
- A herceg kérdezett, felelnem köteles.-
- Egy nem tudom, nem emlékszem is elégséges!-
- Elmondtam néki mindent.
Bár ne tettem volna, ma is élne…
Nem rántott volna kardot ott a berekbe.
Elmondtam a parancsot,
A csata után Koppány sebesen,
Várába vonult, lassan gyógyult.
Te, István, Gizellával látogattad,
Békülni a szíved szólogattad.
Vecelin is elkísért. Ő mindenhez ért.
A várba rögtön beengedtek.
Csodálkozva Koppányt nézegetted.
Eléd jött, boton támaszkodott.
Akkor kiadtad a parancsot.
A kaput gyorsan megrohanták,
Vitézeid a várat elfoglalták.
A horkát arra kötelezted,
Egy hét múltán keresztelkedjen meg.
Nemet intett Koppány.
Az Istene, Álmos Istene.
Minden magyar szerető Istene.
Lóra ültél, mondtad, majd Vecelin meggyőz.
Haza indultál, az idő mindent feledésbe űz.
Vecelin kardot ránt, megöli Koppányt,
FEJÉT LEVÁGVA nemzetségét gyalázza.
Majd az élettelen testet, zsákba húzva,
Elindul utánad a fejedelmi tartományba.
Erre Imre kiáltva szidalmaz.
Nem hiszi, hogy apjaura mindezt tudta.
Koppány csatában levágva,
Nem otthonában, sebesülten,
Hiába érzi, nem akarja tudni,
Ez az igazság, s mintha a titkai
Madárként repülnének, csivitelnének,
Elárulnák e gyáva tettet,
Megölni egy sebesültet…
Otthonában meggyalázni,
Nem tudhatja senki!
S mint hazugot, meg akart büntetni.
Kardot rántva felém döfött.
Szóltam, ne tegye, nincs már értelme.
Csak én tudom idegen, más senki.
Ő szúrt, alig tudtam FOKOSommal védeni.
S hírtelen felém lépve, tőröm belészaladt a testébe.
Hiába térdeltem felé,
Rimánkodtam, itt ne hagyjon,
Mit tettem én szerencsétlen,
Szívem szakadt azon a napon…
Legényeim rohantak, hozták a lovakat.
Már nem élt, mikor lóra ültem.
Már jött a többi úr.
Még egyszer hátra néztem,
Majd vágtába fogtam,
Mint ki elméje elborult. –
István arca szürke, viasz.
Egy mozdulattal Péterért riaszt.
Péter mondta, ő a besenyő.
Az értelem ehhez soha fel nem nő.
Lassan szólal, fel sem néz.
A fiam akarata szerint,
Megkeresztelkedsz.- Tonuzoba csak legyint.
Vén szél vénembernek való.
Tengri a mindenható.
Úgy élek, ahogy régen, nincs bennem félelem. –
Egy gallyat vesz a földről a király.
- Ha kettétörik, szavam törvény.
Vagy kereszt, vagy halál.
A kaszás ember megtalál. –
S a gally törve vagyon.
- Tonuzoba immár halott.
Katonák, a sírgödröt ássátok!
Lovas temetés lesz, a régi rend szerint.
A vezért asszonyával temessétek,
Keleti irányba betemessétek! –
A katonák értetlen álltak.
Tonuzoba és asszonya szótlan
De élve vártak, csak a tűz körül álltak.
Péter üvöltve, a tisztek is kiabáltak.
A legények sírgödröt ástak.
Cölöpöket vertek a földbe,
A vezér lovát kötötték.
Ráültették Tonuzobát,
Mellé dobták fegyverét.
S mögé ültették asszonyát.
Csendben telt el az utolsó óra.
A ló szügyig elföldelve.
Dalba kezdett Tonuzoba,
Az utolsó imádságos dalba.
Énekelt hangosan a vezér és asszonya:
„Megyek feléd Uram.
Atyja minden fénynek.
Befed kegyes mosolyodra
Jóságával a szentlélek.
Megyek feléd Uram, és nem félek.
Fonák világon az én atyám,
Ott lakik a népem.
Mint besenyő szabad madár,
Feléd szállok Teremtő atyám.
Fiadként büszkén lépek.”
A lovat íjjal lövik,
Dobják az utolsó lapát földet.
Szörnyű halállal halva,
Tonuzoba Teremtőjéhez tért meg.
István, néma könnyel, árván, hazatérhet.
Varga István
Aba Sámuel - felesége Piroska, aki Istvánnak féltestvére volt- és Péter - aki István másik féltestvérének Ilonának a fia volt- uralkodása után azonban az ő - azaz Vazul/Vászoly utódai ültek a magyar trónon az Árpád-ház kihalásáig."
Ki lesz az utód István után?
Géza és Saroldu lányainak -Piroskának és Ilonának a fia, ill férje (István féltestvérei) ...Orseolo és ABA azaz OBA vonal.
Saroldu egyik lánya, Ilona volt Orseolo Péter anyja, Saroldu másik lánya Piroska, első házasságából Delján Péter, majd Aba Sámuellel kötött házasságából ABA/OBA PÉTER származott.
Először Orseolo Péter, 1038-1041, majd a második lány (Piroska)második férje- ABA SÁMUEL, 1041-1044, majd ismét (az első lány Ilona fia) Orseolo Péter 1044-1046.
1046-tól 1060-ig viszont a MEGVAKÍTTATOTT Vazul fia ANDRÁS (31 éves) a király! Ekkor tér vissza az ág!
(Levente viszont ekörül meghalt)
"Apjuk- Vazul- megvakításakor fiainak menekülniük kellett. Először Csehországba kerültek, majd nem sokkal később tovább mentek Lengyelországba, ahol Mieszko fejedelem fogadta őket. Ideérkezésük az 1031 és 1034 (Mieszko halála) közötti időszakra tehető. A lengyel udvarban csak Béla maradt, a másik két testvér továbbutazott a Kijevi Rusz irányába. Itt Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem vendégszeretetét élvezték. 1038 táján András elnyerte a fejedelem leányának, Anasztáziának kezét."
Itt van egy érdekesség, hogy is állunk a SKÓTOKKAL?
"ANDRÁSnak volt még ezeken kívül (törvénytelen) fia , mégpedig GYÖRGY.
A SKÓCIAI Drummond család Györgytől származtatja magát.
Györgynek ismeretlen kapcsolatából Móric nevű fia született.
1066-ban vagy 1067-ben EDGÁR (1053/55–1126 után) angol királyi herceggel és a nővérével, MARGIT (1047–1093) hercegnővel, elhagyta Magyarországot, hogy Edgart segítse a hazájába, Angliába való visszatérésében és a trónigényének az érvényesítésében, azonban a hajójukat a vihar Skóciába terelte.
Ki volt EDGÁR és mit csinált Magyarországon?
Edgár EDWARD HERCEGNEK (kinek apja II. Edmund angol király volt) és egy MAGYAR KIRÁLYLÁNYNAK, nevezetesen István (valószínűleg lánytestvérének? ) ÁGOTÁNAK a házasságából származott.
Edgár testvérei voltak Margit , Krisztina is.
Edward és Eduárd együtt érkeztek az udvarba, mikor apjuk halála után trónviszály tört ki.
Mit csináltak az udvarban? Tanultak!
Edward meg gyerekeket is, mert elvette feleségül a magyar királylányt. :)
Amikor visszatértek, akkor Móric kísérte Edgárt, de a hajó viharba került, így Skóciában kötöttek ki.
Margit, aki MECSEKNÁDASDON született 1047. 06.10.-én , III. Malcolm skót király felesége lett, SKÓCIAI SZENT MARGIT néven.
8 gyermeket szült férjének!
(Ezek mind skót vagy angol királyok lettek vagy oda házasodtak be!
Látható, hogy mind a skót, mind az angol királyi házban magyar vér csörgedezik közel 1000 vagy több éve !)
https://books.google.hu/books…
Margit királyné Móricnak az egyik udvarhölgyét adta feleségül, így skót nemességet és Drummond birtokát kapta.
MÓRIC fia MALCOLM , az ő fia, II. MÓRIC volt.
A család egyik tagjából skót királyné lett, hiszen Drummond Annabella III. Róbert skót király felesége lett, és az ő fiuk volt I. JAKAB skót király. 8 gyermek lett
Az ő egyik gyermeke II. Jakab, aki aztán -mint apja is- beterítette ivadékaival az összes királyi házat! :D 7 gyermek
https://hu.wikipedia.org/wi…/II._Jakab_sk%C3%B3t_kir%C3%A1ly "
Igy válik érthetővé a vers is Aranytól:
https://magyar-irodalom.elte.hu/…/se…/portrek/arany/wales.htm
"Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelõin fû kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?"
Folytatva a sort Andrással:
András királlyá koronáztatta (1057-ben) első FIÁT, SALOMONT. (2. fiát Dávidnak hívták, aki ekkor vagy ekörül született) király viszont mégis csak 1063-1074 között volt, előtte Béla ,apja testvére 1060-1063-ig.
Miért?
Mert András agyvérzés kapott, lebénult és így látta biztosítottnak utódjának Salomonnak a trónt.
De míg nem volt gyermeke, addig testvérét, BÉLÁT -1048-ban- tette meg utódjául, no ez aztán belháborút indított.
Azt tanácsolták neki, hogy ölesse meg testvérét, Bélát.
Nem ölette, hanem választatta: vagy a korona, vagy a kard? Béla a kardot választotta, így az ő országrészében uralkodott, de nem sokáig, mert távoznia kellett. Lengyelországba ment hadat gyűjteni, majd visszatért és győzött.
Ekkortól ő a király, majd nem fia, hanem Salomon ismét 1063-1074-ig, eztán lesz király I . Géza, a fia.
I. BÉLA felesége lengyel, neve RIXA.
Az ő gyermekük volt I. Géza (1074-1077) és I. László vagy SZENT LÁSZLÓ király is. (1077-1095)
KOPPÁNY vagyis KUPAN/KUPA birtokai voltak a somogyiak, "Somogyország", azé, akit István lefejeztetett.
Az az István király , aki VAZUL/VÁSZOLYT , a nagyapját megvakíttatta.
LÁSZLÓ királynak elvileg nem volt fiú utóda, lánya Szent PIROSKA - Eiréne bizánci császárné
II. (Szép) Ióannész, magyarosan II. János felesége lett.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Piroska
https://hu.wikipedia.org/…/II._I%C3%B3ann%C3%A9sz_biz%C3%A1…
Álmos herceg
...így a trónt unokaöccsének , ÁLMOS hercegnek (nem Kálmánnak) testvére, I. Géza király fiának szánta, de halála után a testvérek Álmos és Kálmán csatároztak a trónért, és Kálmán nyert!
1115 táján ÁLMOS újabb "összeesküvése" vallott kudarcot.
(Könyves) KÁLMÁN ekkor ÁLMOST , annak fiát BÉLÁT és legfőbb híveiket megvakíttatta.
ÁLMOS 1125 körül ismét összeesküvést szőtt, ekkor már II. István ellen (Kálmánnak, testvérének fia), de ekkor sem járt sikerrel. Ekkor Bizáncba menekült, ahol szívesen fogadták és felvette a KONSZTANTINOSZ nevet.
ÁLMOS/KONSZTANTINOSZ fia, akit Kálmán vele együtt megvakíttatott volt aztán VAK BÉLA a következő a trónon.
II. vagy VAK BÉLA
Miért?
Mert neki sem született fia. Először testvérének a gyermekét, tehát unokaöccsét akarta, akinek a neve- SAUL volt.
De, halála után megint harc tört ki, SAUL (Kálmán ág, testvérének fia ) és a VAK BÉLA (Álmos ág) között.
II. (Vak) Béla és Ilona királyné, aki elrendeli azok kivégzését, akik tanácsára Bélát megvakították
Még egy érdekesség:
Szent Lászlót ugye kérésére eltemették Kupaváron, azaz Somogyváron.
Valaki gondolt egyet és pár évtized múlva Váradra vitette, de nem pár évre rá, hanem kb. 40 évvel halála után.
Nyughelye | 1. Somogyvár 2. Várad (1106-tól vagy 1113 után) ??? |
Érdekes a kép, mert László úgy néz ki, mintha éppen akkor halt volna meg, nem csontváz vagy foszladozó hulla.
1. László megcsókolja a cseh királyt
2. A Szent halála
3. László testét a kocsi Váradra viszi
4. Váradon körmenet fogadja a királyt
1. A király temetése
2. A nép imádkozik a király sírja körül
3. Egy nemes nem tudja felemelni a síron lévő ezüsttálat platter on the tomb
4. A szegény ember felemeli az ezüsttálat
"1094 – Hazahívta, és utódjául jelölte Könyves Kálmánt. Megalapította a zágrábi püspökséget.
1095 – Hadjáratot indított a cseh király ellen. Ennek során megbetegedett és meghalt."
Mondja a wiki. Pedig, nem...
Szent László király
"III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. Sírját a procedúrára még abban az évben felbontották és akkor már Váradon volt. A kiemelt testet bíborszínű, nehéz selyembe takarták és gazdagon aranyozott ezüstkoporsóba fektették. Fejére drágaköves koronát helyeztek, kezébe arany királyi pálcát adtak.
Az első díszes fejereklyetartó mellszobrot (hermát) 1192–1300 között készítették, amibe az állkapocs nélküli fej került, de ez a herma az 1406-os tatárjárás kapcsán kialakult tűzvész során elpusztult,
„de a koponyarészt még füst sem érte”.
1565. június 22-én az unitárius János Zsigmond fejedelem által vezetett váradi protestánsok szétdúlták a király nyughelyét az értékeket elrabolták és Szent László csontjait a sárba taposták.
A gyalázat hírére Szegedy Benedek kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette (az újonnan elkészült ezüst fejereklyét még 1556 előtt megmentették).
Az 1565. évi protestáns dúlások következtében a herma az ecsedi várba, a protestánsok kezére került, akik gúny tárgyává tették
(„László fejét ti imádgyátok, Szépen ezüstbe befoglaltatoe...”)
ám Naprághy Demeter erdélyi, majd győri püspök megváltotta."
Érdekességek: fiak és anyák, ill, nagyanya (de hasonló lehetett az ugyanolyan nevű lánya is, aki Szent László lengyel édesanyja volt.
Mária királynő (1371-1395. május 17.) Nagy lajos király lánya volt...volt egy fia, aki elvileg meghalt... de nem halt meg.
Érdekes a hasonlóság Szent László (1046-1095) az eredeti Hunyadi János (1395-1431) -két Hunyadi János volt - ill. Hunyadi László (1431-1457. március 16) és II. Rákócszi Ferenc fejedelem között
(1676-1735) Saint Germain grófot a fejedelem fiának tartják (1735-1784)
talán azért, mert mind "egy " volt.
https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/unnepelyes_ujratemetes__ii._rakoczi_ferenc_es_tarsai.html
Szívét kivájták... "Halála után bebalzsamozott szívét és vallásos munkáinak kéziratait ide hozták, a grosbois-i kamalduliak őrizetére bízva. A francia forradalom zűrzavaros napjaiban a bebalzsamozott szív azonban örökre eltűnt."
De maradványok sem maradtak, mert elhamvasztották.... vajon miért?
Mert az utókor megvizsgálta volna a maradványokat, és több dologra jött volna rá:
1-megmérgezték
2-lefejezték,
3-a szívét is kivájták
Zrínyi Ilona
Egy asszony, aki -a túlerővel és balsorssal szembeni heroikus, hősies küzdelmét- egész Európa csodálattal figyelte, aki örök időkre példa értékű mintát szolgáltatott hazaszeretetből, hűségből éls kitartásból.
A francia király Európa legbátrabb asszonyának nevezte , IV. Mehmed török szultán olevéllel-athnáme- tüntette ki.
Törökország történelmében sem korábban, sem később , egyszer sem fordult elő, hogy a szultán egy NŐT TÜNTETETT volna ki!
Őt is elégették....
mert ha az utókorra maradtak volna csontjai, akkor kiderült volna, hogy:
1. megmérgezték
2.lefejezték
3. kivájták az ő szívét is.
No, summa summárum- akiket el akartak tenni láb alól, azokkal így végeztek.....vagy akkor, vagy akár évtizedekkel később, mintegy áthelyezés vagy "újratemetés" alkalmával.
Kérdezheted, hogy mi értelme ennek?
Hogy mi? Hát az, hogy a halhatatlanokat csak így lehet halandókká tenni.