Rózsa és Tövis

Nincsen rózsa tövis nélkül...
és a tövis szúr, szíved vérzik bolondúl
azt mondod magadban: majd begyógyul
a váza széttörik, összeragaszthatod,
kívül újból csodás, nem látszik a változás
belül a repedés örök szenvedés.
így múlik el minden, miben hittél
keserű könnyeid viszi a holt tér.

Tapasztalásból tanul az ember
ha bárkitől elveszed akaratlanúl
eljön az IDŐ ,mikor ellened forr s dúl
nem érted: miért? -mikor csak a rózsát óvtad,
de a rózsa úgy érzi: burokban tartottad
tudja mi a LYÓ, de nem tudja, mi a való,
rengeteg ereje széttöri a vázát
lehull a földre, s feszegeti határát.

Nem tehetsz más, nézed szótlanúl, 
mint rohan boldogan, bolondan,
szabadságtól s szerelemtől ittasúl.
korlátait lerázza, égi szemét bezárja,
mákony s ragacs bevonja, 
szelídségét, bölcsességét elhagyja.
tudod:másképp nem lenne 
tetteihez, próbáihoz mérhetetlen ereje.

Hűs szellőként bevonod, arany porba állítod,
szivárványos szemeddel, kíséred a lelkeddel.
könnyeidet lenyeled, mosolyt ragyogsz, szereted.
nézed amint lehullik, porba, sárba vonódik.
hiszel, bízol őbenne, gyöngyöt lopsz a szívébe
mely a földi pokolból, utat mutat mindenhol.
Égi s földi anyjaként szemeiddel kíséred, 
Fényességes-ékességes, életadó gyermeked.

Mikor Hold és Nap egyesül, új világ létesül,
mindenkinek MAGában, szikra-szóró
szivárványos, erős-szelíd magjában. 
legyőzöd a feketét, uralod az elemét,
szikra s gyöngy ÉGI lett, IGE szól: égi tett.
szellem s ember egyesül, gond és bú elkerül
mert az Egy Kettő, a Kettőből Három
s a Három adta Négynek, a világmindenséget.

L-ÉGY méltó RÁ!

2017.08.22. L-l-m