Ahol az emberi és Isteni tudás kettévált

Az atya, a fiú és szentlélek hármasságának kialakulása

 forrás: https://magyarkereszteny.network.hu/blog/egyetemes-magyar-kereszteny-ertekeket-kovetok-kozossege-hirei/ahol-az-emberi-es-isteni-tudas-kettevalt-az-atya-a-fiu-es-szentlelek-harmassaganak-kialakulasa-es-a-jovo

Avagy hogyan vált Babilonban, földi kultúránk egyik ismert csomópontjában az Ég Királynőjéből szajha Szemiramisz, az Orion csillagkép Ménrót  Égi királyából akkád- zsidó NINUS (a HAMIS NIMRÓD) és hogyan juttatta ez el az emberiséget a mai világfertőnkhöz.

Az eredeti Napisten imádat Babilonból származik, mégpedig Nimródnak köszönhetően.

Nimród felesége volt az "ÉG KIRÁLYNŐJE", az Anya Isten, aki a legenda szerint szűzen fogant meg, azaz lett terhes.  Nimród pedig az "ISTEN FIA".

Az ÉG KIRÁLYNŐJE volt a NAP, Nimród pedig a NAP FIA.

Nimród, Hám unokája volt Babilon építője. Feleségét SZEMIRAMISZnak hívták, varázslatosan szép, ugyanakkor erkölcstelen asszony, parázna nő volt. Először is nagyon fontos számunkra annak a kérdésnek a megválaszolása, mit jelent a misztérium kifejezés, mi az eredete, mit rejt magában, továbbá mi a jelentősége a pohárnak, s hol jelenik meg először az asszonnyal kapcsolatban. Az l Mózes 10. fejezetében található Noé három fiának, Sémnek, KHámnak és Jáfetnek a nemzetségtáblázata (10,1-10). A Biblia szerint Nimród, KHám unokája volt Babilon építője. Eusebius, az egyházatya (Krónika 1-2 kötet) azt írja, hogy Ninus (azaz az akkád-zsidó Nimrod , mely a mi nemzetünk MÉNRÓT fejedelmének nevét lopta el) és Szemiramisz Ábrahám idejében uralkodtak.

1Móz. 10,7

Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sebá és Dedán.

1Móz. 10,8

Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön.

1Móz. 10,9

Hatalmas vadász volt ő az ÚR előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród.

1Krón. 1,10

Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön.

Mik. 5,5

Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre.

Ábrahám a héber időszámítás szerint Kr. e. 1996-ban született. Kilenc éves volt tehát, amikor Nimrod (Ninus) uralma Kr. e. 1987-ben véget ért. Szemiramisz 42 évvel élte túl férjét.

Nimród és Szemiramisz uralkodásának idején az élő, Teremtő Istenbe vetett patriarchális hit még többé-kevésbé elevenen élt, hiszen Sém, Nimród dédnagybátyja az özönvíz után még 502 évig, azaz Kr. e. 1846-ig élt (1Móz 11,10-11).

Nimród-NINUS és Szemiramisz, az atyáktól örökölt hittel szemben, titkos tant alapítottak. 

A titkos tan korrupt babiloni rendszerének bevezetését és elterjesztését az ún. papokra bízták. 

Ők voltak az ÚJ REND - különösen a vallási ismeretek - egyedüli letéteményesei és irányítói. 

Csak ők voltak az igazi hagyomány birtokában, amellyel az írásokat és jelképeket meg lehetett magyarázni, továbbá a tudás minden területén nekik volt igazán mély ismeretük. A tudás eme titkát csak azokkal osztották meg, akik felvétették magukat a misztériumokba, vagyis akiket annyira előkészítettek, hogy képesek voltak megvédelmezni ennek az ördögi rendszernek az érdekeit. 

A rendszer és a papok iránti vak és föltétlen engedelmesség nélkül senki sem szerezhetett tudomást a szabaduláshoz szükséges tanításról. 

Így ahol csak a babiloni rendszer elterjedt (és ez az évezredek folyamán az egész világon végbement), a nép szorosan kötődött a papokhoz. A babiloni misztériumok jelképe egy aranypohár volt. A Jelenésekben (17. fejezet) szereplő asszony képe, kezében az aranypohárral, a parázna Szemiramiszra vezethető vissza, hiszen őt ábrázolták így, mint nagy tanítómestert, aranypohárral a kezében. 

Aki meg akarta ismemi a misztériumokat, annak innia kellett e pohárból. 

Ezt a titokzatos italt borból, mézből, vízből és lisztből, és még más,mérget is tartalmazó anyagokból erjesztették.

A babiloni misztériumok jelképe egy aranypohár volt.

Ez a Szent Kehely a mai napig része a Napisten imádatnak. Csak megváltozott a világ, és most más nevet adnak neki. De a lényeg ugyanaz. A NAP NAPJA-t, angolul a SUNDAY-t vagy német nyelven a SONNTAG-ot ünnepeljük.

Aki meg akarta ismemi a misztériumokat, annak innia kellett e pohárból.

A babiloniaiaknak ez az egy istene három személyt ábrázolt.

Az egység tanításának szimbólumaként - amint Layard Babilon és Ninive című művében rámutat - az egyenlő oldalú háromszöget használták fel, amit, mint sok minden mást, a római egyház is átvett. Layard könyvében egy rajzra hívja fel a figyelmet, amelyet Asszíriában találtak. Ez a rajz a következőképpen ábrázolja a háromságot: 

egy idős embert, akinek csak feje és törzse van, őt egy kör veszi körül, s a férfi hátán két szárny látható. A kör Káldeában a nullát, továbbá a magot jelenti. A kép tehát a következót ábrázolja: az idős férfi feje az atyaisten, a kör a magot, vagyis a fiúistent, a madárszárnyak (galamb) pedig a szent szellem istent jelképezik. Ez az isten káromló mód maradt fenn a Szentháromság képi ábrázolásában és ennek imádásában. Izráel később átvette ezt a mérgező babiloni bálványimádást, ezért kellett Ézsaiásnak figyelmeztetnie a népet: 

Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undok állatot és egeret esznek - így szól az Úr (Ézs 66,17). Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez hasonlítanék? (Ézs 46,5). 

A háromságnak ez a bálványimádó ábrázolása elárulja, hogyan torzult el, milyen istenkáromló módon a patriarchális hit, hogy egy még nagyobb istenkáromlás alapját vesse meg.

Ez a háromszög szimbólum szintén a mai napig létező jelkép. Nagyon sok Katolikus templomba megtalálhatod, általában a szentély fölött helyezkedik el, és a Szentháromságot jelképezi.

A babiloni háromságban nagyon hamar változás állt be. A babiloniaiak az idők folyamán egy istenanyát imádtak fiával, vagyis karjában a gyermekkel, akiket képeken és szobrokon mindenütt ábrázoltak.

Hogyan állhatott be ekkora változás? 

Korábban megállapítottuk, hogy Szemiramisz 42 évvel élte túl férjét, Nimródot.

Ez utóbbi halálát többé-kevésbé homály fedi. A hagyomány szerint erőszakos halállal halt meg. Életében hősként ünnepelték. 

A káldeusok lélektana szerint Nimród egy fiú személyében jelent meg újra, aki természetfölötti módon született, mégpedig felesége, Szemiramisz által. Szemiramiszt, a később nagy paráznává vált, de eredetileg szent úrnőt is istenként tisztelték halála után még hosszú-hosszú ideig, tán a mai napig.

Minden hatalmát istenné nyilvánított fiától kapta, vagyis ugyanarra a fokra emelték, mint amelyen emberré lett s istenként tisztelt fia volt. 

Az anya és gyermek imádata Babilonból kiindulva az egész földön elterjedt.

 Egyiptomban az anyát és gyermekét Izisz és Ozirisz néven tisztelték.

Indiában (még ma is) Izi és Iszvara néven. Ázsiában Kibele és Deoiusz néven.

A pogány Rómában pedig Fortuna és Jupiterpuer (Jupiter-fiú) volt a neve.

Görögországban Cerasz, a nagy anya keblén fiával, vagy mint Irene, a béke istennője fiával, Plutusszal.

A jezsuita misszionáriusok (Le Pére Lafitan: Les moeurs des sauvages amériquains ) még Tibetben, Kínában és Japánban is meglepetéssel látták a Madonnát a gyermekkel. Kínában Sing Moo szent anyát a gyermekkel együtt glóriával ábrázolják.

Később, amikor a történelmi babiloni Szemiramisz alakja egyre inkább homályba borult, alma mater -nek, szűzanyának nevezték.Az alma (szűz) kifejezést Ézsaiás prófétánál találhatjuk meg. Ezt a Babilonba elhurcolt zsidók magukkal vitték a száműzetésbe, s amelyet a bálványimádók a gyermekét karjában tartó Szemiramiszra értelmeztek. 

Emellett a legmagasabb címmel ruházták fel: Ég királynője .

Megrázóak a Jeremiás próféta könyvében olvasható szavak. Megmutatják, hogy a zsidók bálványimádatukban mennyire az ég királynőjéhez fordultak:

"Akkor mindazok a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek szoktak tömjénezni, és mindazok az asszonyok, akik nagy tömegben ott álltak, mert az egész nép, amely Egyiptomban, Patrószban lakott, így válaszolt Jeremiásnak: Nem engedelmeskedünk neked abban, amit az ÚR nevében hirdettél nekünk, hanem mindazt megtesszük, amit kimondtunk: 

tömjénezünk az Ég Királynőjének, és italáldozatot mutatunk be neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és vezetőink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. 

Mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és nem kerültünk veszedelembe. De amióta abbahagytuk a tömjénezést az Ég Királynőjének, és nem mutatunk be neki italáldozatot, azóta mindenben szűkölködünk, fegyver és éhínség miatt pusztulunk. És ha az Ég Királynőjének tömjénezünk - mondták az asszonyok, és italáldozatot mutatunk be neki, talán férjeink tudta nélkül készítünk áldozati süteményeket, amelyek őt ábrázolják és úgy mutatunk be neki italáldozatot?"

Jeremiás pedig így válaszolt: 

Nem tűrhette tovább az ÚR gonosz tetteiteket és utálatos szokásaitokat, amelyeket követtetek. Ezért lett országotok rommá és pusztasággá, gyalázatossá és lakatlanná, amilyen az ma is! Mivel tömjéneztek, vétkeztek az ÚR ellen, és nem hallgattatok az ÚR szavára, nem éltetek az ő törvénye, rendelkezései és intelmei szerint, azért ért utol benneteket ez a veszedelem. (Jer 44,15-19.22-24 ).

Egyiptomban a babiloni Ég Királynőjét Athor-nak, azaz Isten lakóhelyének, templomának nevezték. Ezzel kijelentették, hogy Isten teljessége lakik benne. Görögországban Hesztia, a rómaiaknál pedig a Vesta volt a neve; mindkét szó lakóhely-et jelent. Az orfeuszi himnuszok Hesztiát vagy Vestát így szólítják meg:mutatunk be neki italáldozatot?

Babilonban az istenanyának még Szakku vagy Szakta, azaz a szentség címe is volt. Így kapta a nagy indiai istennő, akié volt Isten minden hatalma – a Szakti nevet, ahogyan még ma is hívják (Kennedy és Moor).

Az Ég Királynőjét tekintették a központnak, akiben nemcsak minden hatalom, hanem minden kegyelem és jóság is lakozik. 

Amikor Szemiramisz meghalt és istenné nyilvánították, galambbá is változott, és D'Juné vagy Galamb néven lett ismertté. Ebben az alakban imádták Babilonban. A galambot általában olajággal a csőrében ábrázolták. Az ág az istenné emelt fiút jelképezte. Erről kapta a babiloni istennő egyben az Ághordozó nevet is, és a testet öltött béke és szeretet szent szellemeként is tisztelték. 

A szíriai Hierapolis templomában állt Junó istennó egyik híres szobra, amelyhez a nép nagy tömegekben zarándokolt el. Az istennőt a szobor gazdag öltözékben ábrázolta, fején arany galambbal, és külön néven

Szemeion-nak, Lakhely -nek hívták. 

Így az Istenek Anyjá-nak nevezett babiloni királynőt úgyszólván az egész világ tisztelte a perzsák, a szírek, Európa és Ázsia minden királya a legnagyobb hódolattal imádta. Tacitus Germania (IX) című könyvében bizonyítékkal is szolgál, hogy a babiloni istennőt a germánok földjén is imádták. 

És Caesar, amikor behatolt Britanniába, megállapította, hogy a papok ugyanezt az istenséget a druidák alatt szolgálták.

 Hérodotosz, a történetíró elmondja, hogy Egyiptomban ez az Ég Királynője volt minden istenség között a leghatalmasabb és a leginkább imádott isten . Ne csodálkozzunk, ha János, a pátmoszi látnok, a Titokról, a nagy Babilonról, vagyis egy asszonyról beszél, akinek részegítő aranypohár van a kezében. Fontos a következő összefüggés is:

A Jelenések 17. fejezete leírja, hogyan öli meg a tíz király az asszonyt.

A 18. fejezetben ellenben a föld királyai sírva gyászolják a város pusztulását, amelyet földrengés és tűz pusztított el, 3 és fél évvel az asszony meggyilkolása után. 

Különösen jelentősek a következ ő megállapítások: 

Isten először Pál apostolnak jelentette ki, hogy Krisztusnak menyaszszonya van (Ef 5,23-32), és másrészt Jánosnak jelentetett ki, hogy az Antikrisztusnak is lesz menyasszonya. 

Talán kicsit zavaró, hogy az Antikrisztus asszonya Babilon városának nevét viseli. János a Jelenésekben azonban megoldja a rejtélyt.

"Halleluja, mert uralkodik az úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsöítsük öt, mert eljött a Bárány menyegzöje, felkészült menyasszonya" - olvashatjuk (Jel 19,6-7). 

A Jelenések 21,9-10 pedig ezt írja: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentöl, a mennyből szállt alá."

János az asszony helyett egy nagy várost, a mennyei Jeruzsálemet látta alászállni a mennyből. A város önmagában azonban még nem a menyasszony, nem az asszony. 

A VÁROS LAKÓI miatt nevezik menyasszonynak!

Ebből látszik, hogy a Titok, a Nagy Babilon, az Antikrisztus menyasszonya nem igazi város, hanem egy RENDSZER!

 Sőt, ahogyan Jézus Gyülekezete,,

KRISZTUS MENYASSZONYA ÚJONNAN SZÜLETETT EMBEREKBŐL ÁLL, 

akik a Bárány vérében bűnbocsánatot kaptak, úgy 

Babilon Titka, az Antikrisztus menyasszonya is emberekből áll, akik a hazugságot követik és nem hajlandók a bűnbánatra.

Ha vesszük magunknak a fáradságot, hogy a katolikus egyház bizonyos dogmái (hittételek, tantételek) és intézményrendszerei eredetének utánanézzünk, mélyen megrendülünk ama tény miatt, hogy mennyire megnyilvánul bennük Babilon. 

A rózsafüzér sem a római egyház találmánya, sőt, nagyon régi, hiszen már Krisztus előtt szinte valamennyi pogány nemzet ismerte. A régi mexikóiak szent eszközként használták. A hindusztáni brahmanok szintén ismerték, és a hinduk szent könyvei ismételten hivatkoznak a rózsafüzérre. Tibetben és a buddhizmus több millió követőjénél szintén megtalálható. Görögország ázsiai területein is használták, ahogyan az efézusi artemisz istennő képe világosan mutatja. Róma tehát a rózsafüzért a pogányoktól babiloni vallási örökségként vette át.

továbbá...

A SZENT SZÍV eredete is Babilonban keresendő, ahogyan Egyiptom is, amely átvette Babilon rendszerét, világosan mutatj A szív Ozirisz (a jó Ménrót, vagy a jó Nimród) isten egyik szent jelképe volt, amikor újra megszületett. Ekkor Harpokratesz-ként, azaz isteni gyermekként jelent meg anyja, Izisz karjában. 

A Philae hieroglifák egy legendát mondanak el, arról, hogy Isis megtalálta Ozirisz szívét

Ezt az istengyermeket gyakran ábrázolták KEZÉBEN EGY SZÍVVEL vagyis egySZÍV ALAKÚ GYÜMÖLCCSEL a PERSZEA-val- ami nem más, mint az AVOKADO!

     

A római katolikus egyházban nagy teret kap az EREKLYÉK isztelete. Bárhol szenteljenek is fel egy templomot vagy kápolnát, az épületet egy ereklye avatja szentté. Az ereklyék imádatának babonáját többek között a régi görögöknél is megtalálhatjuk. A trójai Hektor földi maradványait értékes ereklyeként órizték Thébában. Pauzaniász elmondja, hogy Hektor csontjait az alábbi jóslat alapján hozták Trójából Thébába:

"Thébaiak, akik Kadmusz városát lakjátok!         

Ha új hazátokban kívántok lakni,

óriási gazdagsággal megáldva,

hozzátok el Hektor, Priamosz fiának

maradványait Ázsiából földetekre,

és tiszteljétek a hőst

Jupiter parancsa szerint."

A buddhista rendszer kezdettől fogva ismerte a csodatevő ereklyéket. Az ereklyetisztelet eredete újra csak Babilonra vezethető vissza, 

azoknak a szertartásoknak a részét képezik ugyanis, amelyek a babiloni rendszerben Nimród   tragikus halálára emlékeztetnek. 

Nimródot - a legenda szerint - 14 részre vágták, és tizennégy vidékre küldték el testének részeit, hogy önistenítésével hasson mindazoknál, akik példáját akarták követni. 

Izisz (Ozirisz, azaz Nimród felesége) miután elkészítette papiruszhajóját, elindult, hogy férje szétszórt csontjait összegyűjtse. Kutatását siker koronázta. Valahányszor rátalált férje egy-egy csontjára, egyiptomi sírban temette el.

Egyiptomot elárasztották a mártír isten sírjai, és sok lábról és koponyáról híresztelték, hogy eredeti, úgyhogy végül egy egész halottasházat meg lehetett volna tölteni Nimród földi maradványaival. 

Ezeket a maradványokat az egymással versengő temetkezési helyeken állították ki, hogy az ókori Egyiptom hívői tiszteljék és imádják azokat. Ezenkívül ezek az ereklyék megszentelték azt a helyet és földet, ahol el voltak temetve.

Így a temetkezési helyek csodatevő zarándokhelyekké lettek, amelyeket a zarándokok gyakran fölkerestek. 

Sokatmondó az a tény is, hogy a római egyház feje Pontifex Maximus-nak, azaz főpapnak nevezi magát. 

Ez a megkérdőjelezhető cím önmagában még nem lenne feltűnő, ha nem ismeménk az eredetét. Amikor Attalosz, Pergamosz papja és királya Kr. e. 133-ban meghalt, a babiloni papság vezetését Rómára hagyományozta. 

Amikor az etruszkok Lydiából (Pergamosz vidéke) Itáliába jöttek, a babiloni vallást is magukkal hozták szertartásaival együtt. 

Egy pontifex-et neveztek ki, aki a papság feje volt. Később a rómaiak ezt a pontifexet polgári uralkodójuknak ismerték el. Julius Caesar az etruszkok rendje szerint Kr. e. 74-ben pontifex lett. Kr. e. 63-ban pedig babiloni rendtartás szerinti pontifex maximus. Ezzel örökölte Attalosz, Pergamosz pontifexének jogait és címeit, aki Rómát tette meg örökösének. 

Így lett az első római császár a babiloni papság feje, és Róma Babilon utódja.

A római császárok egészen Kr. u. 376-ig gyakorolták a pontifex maximus hivatalát, amikor is Gratianus császár keresztyén okokból visszautasította ezt a címet. 

Ezután a római egyház püspökét, DAMASUSt választották erre a tisztségre. 12 évig volt püspök. 

Kr. u. 378-ban így lett a római egyház uralkodója a babiloni rendtartás szerinti egyházfő.

Ne csodálkozzunk tehát, ha a római egyház 85-90 %-ban a babiloni misztériumok elemeiből áll. 

Aki nyitott szemmel jár a világban, láthatja, milyen nagy a babiloni istenné nyilvánított Szemiramisz befolyása. 

Ennek a  befolyásnak a protestáns egyházak is nagy mértékben engedtek, sőt még a hívek is leróják adójukat a nagy Babilonnak anélkül, hogy ennek tudatában lennének.

Nimród halála után , a késöbbi Babilónia birodalmában módosultak a nevek, de a szereplők ugyanazok maradtak.

Minden Napisten kultuszban megtalálható Az Anya Isten és az Ő Fia, és ne feledd, hogy a te Istened a Teremtő . (aki az istemneket is teremtette)