Nem minden fekete Madonna Fekete Madonna
https://imrikzsofia.hu/fekete-vagyok-de-szep-a-fekete-madonna-kultusz-tortenete
Európa-szerte 450-500-ra becsülik a Fekete Madonnák számát, a sötét bőrszínnel ábrázolt Szűzanya-szobrokat és festményeket, melyek leginkább középkori (12.-15. századi) eredetűek és csodák kötőnek hozzájuk. Számtalan középkori másolattal is találkozunk, melyek a történelem viharaiban odaveszett Madonna-szobrokat pótolták, s számtalan barokk kori másolattal, melyek a legkiemelkedőbb Fekete Madonnák tiszteletét voltak hivatottak máshol is elterjeszteni és kegyelmeket kieszközölni.
Az európai Fekete Madonna-kultusz születése a 12. század első felére tehető.
“Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; (…)
Ne nézzetek engem, hogy feketés vagyok,
mert a nap színtelenített meg engem:
anyám fiai harcoltak ellenem.” (Énekek éneke 1,6)
Bibliai értelemben a feketeség a súlyos megpróbáltatások jelképe. Clairvaux-i Szent Bernát számára nem csak Mária, hanem az egyház is olyan, mint a menyasszony: fekete és szép egyszerre. Szép, mert ékességét a Vőlegénytől kapja, és
fekete, mert a megalázott és megcsúfolt Vőlegény képmása.
fekete, mert a megalázott és megcsúfolt Vőlegény képmása.
Bernát egész életében az egyház pártján állt, de néha úgy tűnt az egyházat érintő kritikája találkozik a kor szektás irányzataival.
Ő írta meg lényegében a Templomos Lovagrend reguláját is.
A rendet 1119-ben francia lovagok alapítottak Jeruzsálemben, s mivel házuk az egykori jeruzsálemi templom területén állt, templáriusoknak, templomos lovagoknak nevezték magukat.
A Fekete Madonna-kultusz elterjesztésében Clairvaux-i Szent Bernáton kívül a templomosoknak is szerepük volt, akik egyes vélemények szerint Etiópiából hozták magukkal a Fekete Madonna tiszteletét.
Hogy ebből az időből fakad a keresztények Fekete Madonna-tisztelete, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a keresztesháborúk idejére datálható a franciaországi Fekete Madonnák nagy száma, melyek feketeségét Mária megpróbáltatásaival magyarázták. Európában ma is Franciaország rendelkezik a legtöbb Fekete Madonnával, legalább 180-at tartanak számon. S milyen érdekes, hogy most pont Franciaországot fenyegeti a legnagyobb “sötétség”.
Bernátot 25 évesen kérték fel egy kolostor megalapítására a KESERŰSÉG VÖLGYÉ-ben, amit csak később neveztek át a szerzetesek clairvaux-re, vagyis VILÁGOSSÁGra, hiszen lelki értelemben fény gyúlt a sötétségben. Clairvaux-i Szent Bernát, a Világosság völgyének apátja számos Fekete Madonna-kegyhelyre ellátogatott, például Chatillonba és Affligembe is. A 12. századi chatilloni Fekete Madonnát, a Minden Kegyelem Miasszonyát Szent Bernát Madonnájának is nevezik, mert ezen a helyen történt Bernáttal gyermekkorában az ún. “tejcsoda”, mikor a megelevenedő kegyszoborból anyatej-cseppek hullottak alá, s ő meggyógyult súlyos betegségéből. A chatilloni Fekete Madonna hát Európa egyik legnagyobb hatású Fekete Madonnája, mely sajnos a francia forradalom idején tűz martalékává vált, bár Ean Begg véleménye szerint elrejtették. A kegyhelyen ma egy másik szobor, egy másik Minden Kegyelem Miasszonya látható, ami szintén egy Fekete Madonna, még ha sokat veszített is sötétségéből (??? )az évszázadok folyamán.
Említést tettem a templomos lovagok Afrikából hozott Fekete Madonna tiszteletéről.
Ugyan az első afrikai keresztények Egyiptomban éltek (Márk evangélista terjesztette itt a hitet), Egyiptomot 613-ban meghódították az arabok és évszázadokra elvágták Európától.
Afrikában nem készültek a középkorban Fekete Madonnák, melyekhez csodák kötődnének, hiába számít a kereszténység legalább annyira ősi vallásnak ott, mint Európában.
Az afrikai eredetű fekete szobrok valószínűleg pogány eredetűek, ezeket a földanyákat, istennőket a IV. században integrálták a kereszténységbe. Ízisz az ókori Egyiptom anyaistennője volt, kultusza az ókori Közel-Keleten és egész Európában elterjedt, a görögök és a rómaiak is tisztelték.
Még Pannóniába is eljutott kultusza, melynek egyik bizonyítéka az ókori Savaria (ma Szombathely) Ízisz-szentélye, az Iseum.
A 332-es zsinat határozatára azonban az ÍZISZ-TEMPLOMOKAT ÉS KEGYHELYEKET LEROMBOLTÁK VAGY KERESZTÉNY TEMPLOMMÁ ALAKÍTOTTÁK, s mivel az
ÍZISZT ÖLÉBEN HÓRUSSZAL ÁBRÁZOLÓ ISTENSZOBROKAT A KORAI KERESZTÉNYEK …MÁRIÁVAL ÉS JÉZUSSAL AZONOSÍTOTTÁK,
cezáreai Euzébiusz püspök, ókori történetíró elfogadtatta és beépítette őket az evangelizációba.
ÍGY LÉNYEGÜLTEK ÁT A POGÁNY ISTENNŐ SZOBROK MÁRIÁVÁ.
Az ókori anyaistennők szobrai gyakran fekete színűek voltak, mely termékenységükre utalt.
Bár Ízisz a fájdalomban és megpróbáltatásban is párhuzamba állítható Máriával, férje eltűnése miatt szomorúnak nevezték ugyanis. (Az arámi nyelvben, Jézus anyanyelvében egyébként a fekete szó jelentése szomorú.)
A feketeség hát élet és halál színe egyaránt.
A legtermékenyebb talaj is fekete színű, s minél feketébb a föld, annál alkalmasabb a mezőgazdasági termesztésre.
Nem csak Íziszt, de a növények ültetésének, aratásának és az anyai szeretetnek római istennőjét, Ceres-t is gyakran sötét bőrszínnel ábrázolták, kinek görög megfelelője Démétér (Ge-meter), aki nevében is a földdel áll összefüggésben. Aföldanya koncepciót még Ádám teremtésével is kapcsolatba hozható.
Szent Ambrus (339-397) egyházatyára hivatkozik, aki szerint Ádám teremtése a szűz, meg nem munkált földből megelőlegezi Krisztus születését a Szűztől. Szent Ágoston (354-430) egyházatya szerint, azáltal, hogy Jézus a földre született, Szűz Mária a földet képviseli. Számtalan példa alátámasztja ezt a képet, mint például a szír maronita liturgia következő sora is:
“Mária méhébe fogadott, mint a jó föld a búzaszemet.”
A föld azonban nem csak a termékenység és az új élet forrása, a halál is kapcsolódik hozzá, hiszen az ember porból lett és porba tér vissza. Így a termékenység, az élet és a halál, az öröm és a szomorúság mind ötvöződnek a föld feketeségében. Nézzünk hát az inkulturáció jelenségére konkrét európai példákat!
Az 5. században állított kegyszobrot a 14. században ellopták, de egy 13. századi zarándok ábrázolása fennmaradt róla, mely szerint a GYERMEK OLDALVÁST ÜLT ANYJA ÖLÉBEN.
A Szikla Miasszonya még azokra az Ízisz-Hórusz ábrázolásokra hasonlított, ahol Hórusz AZÉRT FORDULT ANYJA FELÉ, HOGY ANNAK ISTENSÉGÉBEN FÜRDŐZHESSEN.
Ellenben a középkori Madonna szobrokon a gyermek Jézust jellemzően ANYJA ÖLÉBEN, MINT A BÖLCSESSÉG SZÉKÉBEN ábrázolták, középre helyezve, előre tekintve. A 13. századi zarándok rajza is egy érvként szól amellett, hogy a korai Fekete Madonnák gyakorta pogány eredetűek voltak.
A 18. századi feljegyzés szerint is a szobor az egyiptomi Ízisz istennő és Hórusz tiszteletére készült, amit a szobor egyiptomi származása is alátámaszt. A keresztény értelmezés azáltal válik egyértelművé, ha a másolatot szemlélve megfigyeljük, Máriának és Jézusnak is csak az arca fekete, kezeik világos színűek. A feketeség oka hát a megpróbáltatás, ahogy az Énekek énekében írva vagyon: “Fekete vagyok, de szép (…) a nap színtelenített meg engem.” Mária lélekben együtt szenvedett Jézussal, együtt hordozta vele a keresztet, az emberi szeretetlenségből fakadó keresztet, ezért szól így a folytatás: “anyám fiai harcoltak ellenem.” A máglyán elégetett kegyszoborról azonban nem ez az egyetlen másolat készült, mellyel pótolták az eredetit, hanem már a 17. században megalkottak róla egy hozzávetőleges kópiát is, melyet 1844-ben vittek Le Puy en Velay katedrálisába, hogy a főoltár mögött elhelyezzék. Ezt a 17. századi másolatot III. Le Puy-i Miasszonyunknak nevezik.
A szicíliai Tindari-i Szűz Mária kegyszobor tengerre néző meredek hegyfokra épített szentélye is pogány alapokra épült. A 9. században muszlimok által lerombolt Kübelé-templom romjaiból szerzetesek építették fel Tindari első keresztény templomát, melynek oltárára a csodás Fekete Madonna szobrot helyezték. A Madonnát gyakran kapcsolatba hozzák Kübelé istennővel, a frígiai termékenység-istennővel, akit a görögök Rheával azonosítottak, a rómaiak pedig istenanyaként (Magna Mater deorum) a természet istennőjeként tiszteltek. Egy legenda szerint a szobrot tengerészek menekítették a képrombolások elől keletről, akik a nagy vihart Tindari öblébe húzódva vészeltek át. A vihar lecsendesedése után addig nem tudtak továbbindulni, míg a szobrot ki nem rakták hajójukból a partra. Egy másik legenda szerint pásztorok találtak rá egy ládában a partközeli barlangban, mellette az Énekek énekéből idézett feljegyzéssel, ami feketeségét magyarázza. Mindenesetre a szobor talapzatára azért vésték fel a “Nigra sum sed formosa” feliratot, hogy alátámasszák a szobor keresztény eredetét, s hogy megvédjék az esetleges kivilágosítástól.
A 12-13. századi montserrat-i szobor feketeségének magyarázata az Énekek énekéből is származhat, bár Clairvaux-i Szent Bernát elmélkedéseinek hatása inkább francia földön gyümölcsözött, így pogány kapcsolata sem kizárt. Egyesek kapcsolatba hozták Montserrátot a Szent Grállal. Nikodémosz apokrif evangéliuma szerint Arimathiai József fogta fel a Szent Grálba a Jézus sebeiből kifolyó vért, melyet később a templomos lovagok őriztek. A Szent Grál legenda mai ismert formája a 11. században a Mária-kultusszal egyidőben alakult ki.
Ean Begg szerint Montserratban Szent Grál-szentély állt. Még Heinrich Himmler, a náci SS vezetője is megpróbált spanyolországi látogatásán a Szent Grál nyomára bukkanni 1940 októberében. A náci spanyol diktátorral, Fransisco Francóval való találkozása után “Richard Wagner Parsifal című operája alapján utazott Montserratba, mert abban az áll, hogy a Szent Grált "Montsalvat csodálatos kastélyában, a Pireneusokban" tarthatják. Náci körökben úgy gondolták, hogy Montsalvat Montserratot jelenti, míg mások szerint a franciaországi Montségurt. A német vélekedést megerősítette, hogy az operát először Barcelonában mutatták be 1913-ban. Heinrich Himmler azt remélte, hogy a Szent Grál megszerzése segíthet Németországnak megnyerni a háborút, neki pedig természetfeletti hatalmat biztosíthat”
Az olaszországi Foggia város Madonna-szobra
Festés nélküli egyszerű fából készült Madonna-szobor, melyet a hagyomány szerint maga a Szűzanya koronázott meg egyszerű koronával a szokástól eltérően a püspök vagy a pápa helyett.
San Severo-itt már a gyermek teljesen fehér, de az anya meg fekete.
A görögök trónoló Héra istennőjét, akit a rómaiak Junóként tiszteltek, azonban mindig egyedül ábrázolták, mint Úrnő, szemben a keresztények trónoló Fekete Madonnájával, aki mindig maga mellett tudta Szent Fiát. 19. századi szentképeken a Szegények legszentebb koronázott Szűz Máriáját még magában ábrázolták,
csak 1987-ben egészítették ki a Fekete Madonnát egy világosabb bőrű kis Jézussal,
akit II. János Pál pápa helyezett az anya ölébe.
Ha a Madonnához tartozott volna már korábban is gyermek, miért vártak volna a pótlásával legalább száz évet?
Talán a kápolna falán lógó érdekes régi festmény is azt bizonyítja, egy görög-római istennő keresztény Máriává formálásával van dolgunk. A tölgyfa koronáján két asszony ül, az egyik a Fekete Madonna gyermek nélkül, a másik az égből alászállott fehérbőrű Szűzanya ölében a kis Jézussal. Úgy tűnik, az 1987-ben kiegészített gyermekkel, végképp kinyilvánították, mi keresztények a Madonnát tiszteljük a szoborban, s nem az ókori földistennőt.
Fontos tisztázni azonban, hogy egy teológiai értelemben vett Fekete Madonnával szemben nem elvárás, hogy az elejétől fogva fekete legyen. (???) Idővel való megsötétedése is nyerhet keresztény értelmet, hiszen az Énekek énekének menyasszonyát is a nap égette meg, azért lett sötétbőrű. A hívek a megsötétedett Madonnákban a történelem viharainak megpróbáltatásait látták tükröződni, mely a Szűzanya együttérzését is kifejezte számukra. Ragaszkodtak hozzá, hogy ne állítsák helyre megsötétedett Madonnájuk eredeti bőrszínét, amit gyakran figyelembe is vettek a restaurálásnál, de sokszor nem, mint ahogy az einsiedelni történet is mutatja.
A svájci Einsiedelni Kedves Miasszonyunk egy eredetileg világos bőrszínűre festett gótikus fa-szobor, mely 1450 körülre datálható. Egy templomtűzben elégett 9-10. századi Fekete Madonnát (“Bölcsesség széke”) helyettesítettek vele 1465-től. A legenda szerint 825 körül egy Meinrad nevű bencés szerzetes remeteségbe vonult, s a Zürich közeli monostorból beköltözött az erdőbe, ahova csak egy Fekete Madonna szobrot vitt magával, hogy legmélyebb félelmeivel is szembe tudjon nézni. Harminchárom év elvonulás után két zarándoknak öltözött rabló ölte meg őt, akiket fekete hollók üldöztek Zürichig, elfogatásuk helyéig.
Negyven évvel később bencés kolostort alapítottak az erdei remet A Fekete Madonna kegyszobrot a Sötét Erdő Miasszonyának is nevezték a kegyhely eredetére emlékezve,
de hogy tűzben való elvesztése után miért fehérbőrű Madonnával pótolták
az ma is kérdés. 1600 körül a barokk stílusban öltöztetni kezdték, ruháit az egyházi évnek megfelelő liturgikus színek szerint folyamatosan cserélik a mai napig. Háromszáz év alatt azonban oly sok gyertyát gyújtottak meg előtte, hogy a gyertyakorom sötétebbre színezte arcát. 1799-ben restaurálták. Mikor a művész megtiszította, visszanyerte eredeti színét, azonban az emberek csalódottan fogadták kivilágosodott Fekete Madonnájukat, s 1803-ban feketére festtették arcát és kezeit a gyermekével együtt.
Fekete Madonna-szobor készítésére gyakran használtak alapból sötét faanyagot, mint ahogy a budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) loretói kegyszobra esetében is. Az 1707-re kialakított loretói kápolna 17. századi Fekete Madonnája ébenfából készült, Kollonich bíbornok ajándékozta templomunknak.
A franciaországi Clermont-Ferrand város Fekete Madonnáját, a Jó halál Nagyasszonyát 1972-ben találtak rá a clermont-ferrand-i püspök temetőkápolnájában. A Madonna és gyermek arcának és kezeinek fekete festése 1830 körüli, de valószínűleg korábban is sötét bőrű lehetett a “BÖLCSESSÉG SZÉKE ”(ezt jelenti a fekete Madonna) ábrázolás. A 19. században restaurálás “fedőnévvel” gyakran átfestették a műalkotásokat, ebben az esetben is talán a bőrszín felfrissítését szerették volna elérni. Számos Fekete Madonna került elő temetőkből, temető-kápolnákból és 19. századi kriptákból.
Az ilyen ábrázolásokat franciául úgy nevezik: "Notre Dame de Sous Terre", melynek szószerinti fordítása “Miasszonyunk a föld alól”, átvitt értelemben az alvilágból, vagyis keresztény értelemben a túlvilágból. A Madonna közbenjárása segíthet át minket a Mennyországba, hiszen ő maga a Mennyország kapuja.
A Jó halál Nagyasszonyának neve keresztény értelemben nem azt jeleni, hogy a halál szép formája után esdeklünk hozzá, hanem hogy a földi élet kegyelem állapotában való befejezésére vágyunk, mely után a tisztítótűzön át Isten színelátására juthatunk. Ez fogalmazódik meg az Üdvözlégy Mária utolsó soraiban: “Imádkozzál érettünk most és halálunk óráján, Ámen”.
No, ezt plántálják az agyakba rendesen: HALÁL, pedig:
"És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé..." Jel 21,4
SZOBROK MELLETT FESTMÉNYEKEN IS
A hagyomány szerint a lengyelországi Czestochowai Fekete Madonna ikont Lukács evangélista egyenesen a Szent család konyhaasztalának lapjára festette, melyet Jézus készített, és Mária ült modellt.(???)
A képet 70-ben, Jeruzsálem lerombolása után elrejtették, majd 326-ban Szent Ilona, Konstantinusz császár anyja találta meg, aki Konstantinápolyban épített egy templomot számára. A 8. században kitört képromboló-vita idején a császár felesége a lengyelországi Belsk erdejébe vitette, hogy megmentse. Mikor már ott sem volt biztonságban, egy angyal Belsk hercegének azt az utasítást adta álmában, hogy vigye tovább a képet Czestochowába, a Jasna Góra kolostorba.
Az ikon tehát Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba 1382 augusztusában, abban az évben mikor a magyar PÁLOSOK kapták birtokul Jasna Górát (Fényes Hegyet).
A kép, melyet a 6-14. század közé datálnak, 1430 Húsvétján rablók kezébe került, de nem tudták magukkal vinni, mert lovaik nem mozdultak. A protestáns huszita mozgalommal kapcsolatban álló rablók mérgükben karddal hasították végig a Madonna arcát. Másnap félbetört állapotban találtak rá a szerzetesek, s meg is javították a fatáblát, de a sebhelyet nem sikerült restaurálniuk, mert egyszerűen nem lehetett befedni.
Két évszázaddal később, az 1655-ös svéd invázió idején, a Fekete Madonna csodatévő erejének tulajdonították, hogy egy maroknyi lengyelnek egy egész támadó protestáns hadsereggel szemben sikerült megvédenie a kolostort. A következő évben, 1656. április 1-jén János Kázmér (Jan Kazimierz) lengyel király hálából a lwówi (lembergi) székesegyházban Máriának ajánlotta fel országát, így a Szűz Lengyelország patrónája és királynője lett, később meg is koronázták.
Az orosz uralom idején Miklós cár „a legveszélyesebb lengyel forradalmárnak” nyilvánította a Fekete Madonnát, és betiltotta a częstochowai zarándoklatokat.
ez pedig a magyarországi
Bizánci stílusú kegykép a prágai Breznicei Madonna, melyet egy cseh király festetett a roudnicei kegykép után 1396-ban.
A Mária dicsfényében olvasható felirat az Énekek énekéből származik:
"Nigra sum sed formosa filie ier(usalem)" (“Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai.”).
A Madonna hüvelykujjára húzott piros-fehér gyűrű is jelzi, ő Istennek eljegyzett menyasszonya. A roudnicei kegyképről, mely időközben elveszett, csupán annyit tudunk, hogy a ciprusi Kykkotissa-i monostor Szent Lukács evangélista által festett Gyöngédség Miasszonya kegyképének változata volt, ezért Kykkotissai Szűznek nevezték. A kykkotissa szó annyit jelent görögül, mint együttérző.
A ciprusi ikon a 18. században fémborítást kapott és hímzett fátylat helyeztek elé,
mivel a SZŰZANYÁT az ÚJ FRIGYLÁDÁNAK is nevezik.
A Szentek szentjét is függöny választotta el minden más szenttől.
Mózes törvénye szerint ugyanis ÉRINTHETETLEN VOLT A FRIGYLÁDA, ezért a ciprusi ikont is “elfüggönyözték” a tekintetek elől. A Breznicei Madonna számtalan variációja és másolata közül leginkább az egyiptomi Sínai-hegyen álló Szent Katalin-monostor 1280 körül készült kegyképére hasonlít.
Az orosz orthodox ikonok sötétbőrű Madonnái nem sorolandók a Fekete Madonnák közé, még ha hasonlóságokat is mutatnak velük, és csodás múltra tekintenek vissza.
Az ikonok megsötétedését is gyakran a gyertyakorom okozza és az ólomfehér pigment elszappanosodása.
A sötét bőrszín a keleti egyházakben azért is vált kedvelt ikonográfiai jellemzővé, mert a keresztény szimbolikában Krisztus a Nap, Mária pedig a Hold, aki Krisztustól kapja minden fényét.
Ebből következik, hogy Máriának, a Fény anyjának, sötét a bőre.
Az orosz orthodox egyház nem nevezi sötétbőrű ikonjait Fekete Madonnáknak, bár előfordul, hogy az oroszok így emlegetik, mint pl. a "kazani szent fekete Szüzet".
Kétségkívül a Kazányi Istenszülő az oroszok egyik legjelentősebb kegyképe, melynek ma már csak egy 18. századi másolatát tisztelhetik a hívek. Az eredeti 12. századi ikont a hagyomány Lukács evangélista kezemunkájának tartja, tehát egy eredeti bizánci ikonnak. Egy kazáni kolostorban őrizték egészen az 1209-es tatár betörésig, majd elrejtették. Rettenetes Iván orosz cár 1552-ben foglalta vissza a várost, ami 27 év után nagy tűzvészben égett le. Egy 9 éves kislány több álmot is látott róla, hogy az ikon egy katona leégett háza alatt rejtőzik, de nem hittek neki
1579. július 8-án maga kezdett ásni édesanyjával, és a romok alól valóban előkerült a sértetlen ikon. A helyre, ahol megtalálták, később kolostort építettek. Az ikon nemzeti szimbólummá vált, mikor megsegítette az oroszokat a lengyel inváziótól.
1612-ben Moszkva visszafoglalása előtt az orosz katonai táborba vitték az ikont és három napig imádkoztak és böjtöltek előtte.
A lengyeleket nem csak a városból, de az országból is sikerült kiverni. 1636-ban felépült a Kazányi Istenszülő tiszteletére szentelt székesegyház Moszkvában. 1709 után Nagy Péter Szentpétervárra vitette, majd 1811-ben Kazánba került, mikor felépült tiszteletére a római Szent Péter bazilikához hasonló katedrális. 1904. június 29-én azonban ellopták a kazáni ikont a templomból kerettel együtt. Az utóbbit néhány éven belül megtalálták a tolvajokkal egyetemben. Az egyikük azt állította, az ikont megsemmisítették, míg később a másik bevallotta, hogy Szibériában van.
A kép megszentségtelenítése után Oroszország mintha szent oltalmát is elvesztette volna a történelem során.
A pestist, az 1905-ös forradalmat és az orosz-japán háborút is összefüggésbe hozták vele. 1920 után Angliában tűnt fel, majd az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol egy árverésen vették meg és 1993-ban a Szentatyának ajándékozták. 2004 őszéig őrizték a Vatikánban, amikor II. János Pál pápa megbízásából küldöttség vitte vissza Moszkvába, II. Alekszij moszkvai ortodox pátriárka pedig visszavitette eredeti helyére. A vatikáni-orosz vizsgálóbizottság valószínűsíti, hogy nem az eredeti kegykép került elő, hanem egy másolat, mely talán a Romanov család birtokában lehetett.
A 16. századi Guadalupei Miasszonyunk ikonja se nem színesbőrű, se nem fehér, néha nevezik az első meszticnek is, vagy az első mexikóinak.
A keveredő kultúrák szimbóluma vallási és rassz értelemben is. Egy elmélet szerint ő a kereszténnyé formált Tonantzin (az azték mitológia földanyaistennője), akinek megjelenése segített elfogadtatni a bennszülött lakossággal a keresztény vallást, bár évtizedekkel a spanyol hódítás után még sokan imádták alakjában régi istennőjüket, ahogy erre Bernardino de Sahagún ferences rendi misszionárius panaszkodott egy írásában.
“A legenda szerint 1531 decemberében egy Juan Diego nevű mexikói indiánnak megjelent a Szűzanya. Arra kérte, hogy építsenek neki a találkozásuk helyén, a Tepeyac-dombon egy templomot. „Menj a püspökhöz... azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!" A kérésnek eleget téve, Juan elment a püspökhöz, de az nem hitt neki. Másnap megismétlődött a találkozás és Diego újra felkereste Zumárraga püspököt. A püspök látva Diego kitartását, bizonyítékot kért történetének igazolására. Az indián visszament a dombra és elpanaszolta Szűz Máriának, hogy nem hisznek neki és valamilyen jelet kérnek tőle. A szent csak szelíden mosolygott rá, és megkérte, hogy jöjjön vissza holnap és megkapja a püspök által kért jelet.
Ám Juan másnap nem ment el, mert nagybátyja súlyos beteg lett és papot kért. Nem a megszokott úton haladt, hogy teljesítse rokona kívánságát, de a Szűz Anya akkor is megjelent neki, és elmondta, hogy nagybátyja nem fog meghalni és éppen most gyógyult meg. Arról is biztosította, hogy télvíz idején rózsákat fog találni a Tepeyac dombon. Ez után Diego december 12-én felment a Tepeyac dombra, és teleszedte tilmáját rózsával, melyeket a tél ellenére valóban ott talált, ahogy azt Szűz Mária megígérte. Elvitte a püspökhöz, és az ott lévők előtt széttárta köpenyét.
Mindenki térdre borult, de nem a virágok miatt. A tilmán ugyanis megjelent Szűz Mária képének lenyomata.
A kért helyen hamarosan megépült a székesegyház és közel kilenc millió indián keresztelkedett meg. A tilma azóta is a bazilikában van és bárki megtekintheti.
“Rengeteg helyen említik a kép csodás jellemzőit (pl. a tilmán található festés „a szövet felett lebeg”, a szövet hőmérséklete élő emberéhez hasonlóan 36,6 fok, a csillagok elhelyezkedése megegyezik a mexikói égboltéval, a szem ideghártyája összehúzódik, Mária övénél percenként 115 pulzus (élő magzat szívhangja) észlelhető),
de az ezeket kimutató vizsgálatokra nem találni magyarázatot.
Dr. Adolfo Orozco, a Mexikói Nemzeti Egyetem fizikusának beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn.
Például az az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt.
Ezzel szemben az eredeti, védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt se károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya.”
