MI IS VALÓJÁBAN A LÓÁLDOZAT?
Első szakasz
OM
Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.
1. Bizony a HAJNALPÍR az ÁLDOZATI PARIPA FEJE.
A NAP a SZEME , a SZÉL a LÉLEKZÉSe, a MINDENEMBER TÜZE a TORKA , az ÉV a TESTE. Az ÉG a HÁTA, a LEVEGŐÉG a HASÜREGe, a FÖLD a HASA domborodása.
Az ÉGTÁJAK az OLDALAI, a MELLÉKÉGTÁJAK a BORDÁI, az ÉVSZAKOK a TAGJAI, a HÓNAPOK és a FÉLHÓNAPOK az ÍZÜLETei, a NAPPALOK és az ÉJSZAKÁK a PATÁI, a CSILLAGOK a CSONTjai, a FELHŐzet a HÚSA.
ABRAKA (dabraka? :D ) a sivatag HOMOKja, EREI a FOLYÓk, MÁJA és TÜDEJE a HEGYek, SZŐRE a FÜvek és a FÁK.
A NAPFELKELTE az ELÜLSŐ fele, a NAPLEMENTE a HÁTULSÓ FELE. Ha VICSORÍT , az VILLÁM, ha MEGRÁZZA MAGÁT , az MENNYDÖRGÉS, ha VIZEL , az ESŐ. HANGJA A SZÓ.
2. A NAPPAL később TEREMTETETT PARIPÁNAK, előtte álló áldozó-szilkeként. A nappal méhe a Keleti Óceán. Az ÉJJEL később TEREMTETETT PARIPÁNAK, mögötte álló áldozó-szilkeként. Az éjjel méhe a Nyugati Óceán. Ez a két szilke azért teremtetett, hogy az ÁLDOZATI PARIPÁT körülvegyék.
TÁLTOSKÉNT HÚZTA az ISTENEKET, HARCI LÓKÉNT a TÜNDÉREKET,VÁGTATÓKÉNT az ÖRDÖGÖKET, PARIPAKÉNT az EMBEREKET. Rokona néki az óceán, méhe néki az óceán.
Második szakasz
1. Kezdetben nem volt semmi sem.
A mindenséget éhség és halál fedte be. Mert halál az éhség.
Akkor az ÉHSÉG megalkotta magának az ÉSZ-t, hogy MEGTESTESÜLjön.
Ezután ragyogva vándorolt. Mert ragyogott, megszületett a VÍZ.
Azt gondolta: E ragyogás (arcs) örömömre (ka) szolgált!
Így keletkezett a RAGYOGÓ VÍZTÜKÖR (arka). Öröme lesz annak, ki tudja, hogy miből lesz a ragyogás.
2. Mert ragyogás a VÍZ. A víznek föle lett, az megcsomósodott. Ebből lett a Föld. Ő fáradozott ezen. És mert fáradozott, mert felhevült, ereje és verítéke TŰZ-zé változott.
3. Háromfelé osztotta magát.
Harmadából TŰZ lett, harmadából NAP, harmadából SZÉL. Háromrészes lélekzetként szétfolyt mindenfelé. A fejéből lett a keleti égtáj, itt és ott voltak elülső lábai. A farkából lett a nyugati égtáj, itt és ott voltak hátulsó lábai. A két oldalából lett észak és dél. Hátából lett az Ég, hasüregéből a Levegőég, szügyéből ez a Föld. A Föld a vizekre támaszkodott.
Bárhová menjen is, ugyanígy megveti a lábát, ki tudja ezt.
4. Felkelt benne a kívánság egy másik test iránt.
Ekkor az éhség, a halál ÉSZ-alakban szerelmeskedett a SZÓ-val. A kifröccsent MAG lett az ESZTENDŐ, mert az esztendő addig még nem létezett. Egy évig volt vele viselős, azután megszülte. Amikor az esztendő megszületett, rányitotta torkát, de az esztendő így kiáltott: Bhán! Ebből lett a BESZÉD (bhan).
5. De rájött: Ha mindössze ennyire vágyok, úgy ez az étel kevés lesz nekem.
És evvel a SZÓval, evvel a BESZÉDdel mindent megteremtett, ami csak létezik:
a himnuszokat, a varázsigéket, a dalokat, a ritmusokat, az áldozó lényeket és az áldozati állatokat.
Ezután úgy határozott, hogy mindent elemészt, amit csak teremtett. Mert mindent elemészt (AD), ezért Aditivel azonos.
A mindenség elemésztője lesz, a mindenség lesz étke annak, ki tudja, hogy ez ADITI lényege.
6. Akkor arra vágyott, hogy ennél is nagyobbat ÁLDOZZON. Fáradozott és gyötrődött. Mert fáradozott, mert gyötrődött, kiszállt belőle a dicsőség és az erő.
A DICSŐSÉG és az ERŐ pedig ÉLETERŐK.
Amikor kiszálltak belőle az életerők, FELFÚVÓDOTT A TESTE .
De az ÉSZ benne maradt a testben. 
7. Akkor arra vágyott: Legyen ez a TEST alkalmas az ÁLDOZATRA, így akarok MEGTESTESÜLNI.
És mert felfúvódott (asvat), PARIPA (asva) lett belőle.
Akkor így szólt:
- No, ez már alkalmas az áldozatra (médhja).
Ezért hívják LÓÁLDOZAT-nak (asvamédha) a lóáldozatot. Bizony, csak az tudja a lóáldozatot, ki tudja ezt.
Őrizte ezt a lovat, de nem kötötte meg. Egy évre rá FELÁLDOZTA ÖNMAGÁNAK, a többi állatot pedig átengedte az isteneknek.
Ezért szól az összes istenekhez a Pradzsápatinak (a Teremtés Ura) szentelt áldozat.
Bizony A LÓÁLDOZAT A NAPMELEG!
Teste az esztendő. A FÖLDI TŰZ az OLTÁRTŰZ RAGYOGÁSA. Teste a világok.
Ez a kettő ugyanaz, mint az oltári tűz ragyogása és a lóáldozat.
Ám ugyanakkor mindez az egyetlen Isten, vagyis a halál.
Aki tudja ezt, az legyőzi az újrahalált , azt nem éri el a halál, mert annak lényege lesz a halál, mert ama istenek egyikévé válik.
Upanisadok részlet