Megvilágosodás

1. Az Isten (okforrás, létezés) bebizonyíthatatlanul (csak végtelen idõ múlva, azaz soha sem bebizonyíthatóan) végtelen. Amit Õ önmagából bármikor is (bármely meghatározható idõpontban) meg tud tapasztalni, az véges, vagyis halandó (van kezdete és vége a megnyivánult információnak)! Ezzel együtt jár az is, hogy.:

2. Az Isten (létezés) bebizonyíthatatlanul véges és múlandó. Ha ugyanis véget érne, nem lenne senki, aki bárkinek is bebizonyíthatna bármit. Én nem élhetem át a saját elmúlásomat, végemet, halálomat, mert ha átélhetõ a halál, akkor van utána is (én vagyok utána is). Ez paradoxon, tehát akkor az nem a halál, hanem csak a véges ideig fennmaradó (létezõ, teremtett, illuzórikus, halandó, stb.) részrendszerem pusztulása. Vagyis az én (megfigyelõ tudat, nézõpont) halálom a számomra megtapasztalhatatlan valami. Nem is fogok tudomást szerezni róla, ha bekövetkezik. Így akár azt is képzelhetem, hogy halhatatlan vagyok, csak bizonyítani nem tudom magamnak sosem, ahogy cáfolni sem. Mert nem tudom átugrani saját magamat.

        Ezért aztán az öröklét csak önnön halandóságának illúzióját képes megismerni azáltal, hogy önmagát valamely teremtményével azonosítja (halálszimuláció). Ezt csináljuk mi, emberek. Azt képzeljük magunkról, hogy testek vagyunk, anyagból. Ha meghalunk, végünk, nincs tovább, ezért félünk a haláltól, ami kezelhetetlen a tudatunk számára. Vagyis "az öröklét azzal ijesztgeti magát, hogy végesnek hiszi létét". Ez persze maga után vonja a szenvedést, az aggódást, mert a létezésben semmi sem állandó, csak a változás, tehát minden (megtapasztalható) folyton keletkezik és elmúlik, meghal. Ezért mondta Buddha, hogy minden lét szenvedés. Mert minden lét lényegében örök, viszont tapasztalatában múlandó. 
        Amit önmagunkból ismerünk és megismerhetünk, az halandó és mindig is halandó lesz. Ez tény. De egy biztos: valószínû, hogy minden halál és elmúlás, vég után mindig van (valamilyen) folytatás. Tehát örökké halandóként létezünk, létezek én, az Isten... 
        Konklúzió: Aki ezt megérti, az megitta az élet vizét, a halhatatlanság italát és nem fog többet félni, aggódni a halál, az elmúlás miatt. Ez a megvilágosodás lényege.