Megint mese...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek volt egy gyönyörű felesége. A királyt Ménrótnak hívták, a királynőt Emesének vagy Enéhnek. Földi királyként Gilgames, az "Egyetemes Ember" után ő volt az 5. király. Ők már teljes mértékben emberk voltak, de abszolut az Égi Rend szereint éltek, példát mutatva a népnek. Az Éggel való kapcsolat nem szakadt meg egyáltalán, ugyanúgy jöttek-mentek a különböző világokból, dimenziókból valók, mintha mi a szomszédba ugranánk át.
Az volt a Rend, hogy az"égi" paradicsomot szerte a Földön megteremtsék, ezért aztán mindig mindenhol ugyanazt a formát használták. Megépítettek egy várost, fallal körülkerítve, amin belül voltak a kertek, ligetek, a város közepe felé haladva pedig a központi épület, ahol mindenki minden nap összegyűlt. A király és a királynő a néppel együtt, szeretetben élt.
Dolgoztak is, mert a lustaság nem nemesít, mindenki mindent megtanult, és aztán ami a legjobban tetszett, azt választotta. Igy lehetett tudó, tanító, földműves-kertész- valamilyen kétkezi munkás, ékszerész, fazekas stb.
Állattenyésztés nem volt, mert nem öltek állatot. Az állatokkal beszélgettek ugyanúgy mint az emberekkel vagy más létezőkkel.Nem kellett hangosan beszélni, csak ha a karták, tudatból-tudatba beszélgettek, ma úgy mondanánk telepatikusan, én inkább "egytudat módszer"- nek hívom. Az állatok nem voltak ragadozók vagy növényevők, egy kategória volt.
Nagyon-nagyon hosszú ideig éltek. Sokat zenéltek, táncoltak, meséltek, játszottak. Kaland volt az élet. Mivel harmóniában léteztek a természettel és bánni tudtak az elemeket irányító erőkkel, így mindent a tudatukkal kordában tudtak tartani.
Erőszak, ellenségeskedés, harc, háború nem létezett. Nem ismerték a haragot, gyűlöletet, fájdalmat, félelmet vagy a szenvedést.. de nemsokára megismerték.
Történt ugyanis, hogy az egyik kész város még az előzőekhez képesz is csodálatosan sikerült, ezért meghívták ünnepelni a külömböző bolygók küldöttségeit, királyait, felügyelőit is.
Érkeztek szép számmal mindenhonnan, jöttek a Szíriuszról is. Mivel egy nyelvet beszéltek, nem volt értetlenkedés vagy félreértés.
A mi királyaink a Szíriusz "A" nevű rendszerből jöttek, ahol ez volt a létforma, ahol ismeretlen volt az ellentét.
A Szíriusz "B" rendszer viszont ennek éppen ellenkezője volt. Amikor meglátták, hogy milyen csodás harmónia, egyetértés van a Földi emberek között, akkor fellobbant bennük az irigység, és mindenáron azon fáradoztak, hogy valahogy ellentétet szítsanak köztük, hiszen NEKIK AZ VOLT A NORMÁLIS.
