MAGYAR-HUN TESTVÉRÜLÉS A NILUS VÖLGYBEN
MAGYAR-HUN TESTVÉRÜLÉS A NILUS VÖLGYBEN
A nem-magyar történetírók is abban összegezik az egyiptomi történet megnyitó szakaszát, hogy
"ott a történeti idõk hajnalán egymással vetélkedõ két királyság alakult ki, északon az egyik" délen a másik, de mindkettõben ugyanabból a fajtából eredõ királyi család és elõkelõség kormányzott, akiket a hagyomány egyformán a Horus követõinek tartott."
Ha a görögös Horus szó helyére az eredeti hieroglifák angolok által készített KHERU átírását illesztjük és annak kiejtését magyar grafikával írjuk le: ~király~, azt is világosan látjuk, hogy
a két nép nemcsak azonos fajtájú, hanem azonos nyelvû is volt.
Ezt a körülményt egyébként az okmányok folytonos idézgetésével már korábban is megállapítottuk, de célszerû több alkalommal is hangoztatni. A hunok, akik északról hatoltak be a csõalakú hosszú folyó völgyébe, annak a Deltától Théta környékéig terjedõ szakaszát vonták ellenõrzésük alá. A Delta neve Bothon volt, nyilván Árpád hona, az alatta Thébáig nyúló részé Esthon, s az északi király címe ennek megfelelõen -Bothon és Esthon ura-.
A magyarok délrõl indulva, a Fehér Nílus völgyében terjeszkedtek észak felé s amidõn fajtestvéreik szomszédságba érkeztek, a Thébáig terjedõ alsó szakasz urai voltak s királyaik a -Hét úr- és -Nagy úr~ címet viselték .
Mind a két királyi ház, a hun és a magyar, egyformán céljának tekintette az egész Nílus-völgy feletti uralom megszerzését.
E cél megvalósítására az újabb kutatások szerint elõbb az északiak tettek kísérletet. Próbálkozásuk azonban nem járt a várt eredménnyel, ellenben
felidézte a déliek haragját, akik hatalmas bosszúálló hadjáratot szerveztek és annak keretében északot lerohanták. Így a déli magyarok lettek a két egyiptomi õsi királyság egyesítõi, a világtörténeti jelentõségû mû megalkotói. Az egyesítés Kr. e. 3400-3200 táján zajlott le.
Régebben e dátumot ezer évvel korábbi idõre helyezték, de a feltételezést az újabban végzett rádiókarbon mérések nem igazolták. A ma elfogadott keltezés hitelesnek látszik és egyezik a déliek általános északra vonulási idejével.
Az egyesítés idején Észak-Egyiptom királya az Árpádok családjából származó Õsúr (Osiris) vagy Hun Úrõs (Onuris) volt, Dél-Egyiptomé pedig Ménes, a Mén vagy Mén Õs.
A déli magyarok jól átgondolt terv szerint hét (egy más adat olvasása szerint hat) sereggel indultak történeti hivatásuk teljesítésére és azokkal három fõirányból egyszerre rohanták meg a Delta alatt hosszan elnyúló hun gyarmatot, Esthont (ld. Egyiptom térképét, a 64 oldalon). A délen támadó seregek a hunokkal Théba térségében ütköztek meg. A második seregcsoport a Vörös-tenger partján elõbb északra vonult, azután derékszögben nyugatra fordult és a sivatagon átkelve, a Nílus völgyét A-HN-AS: A- Hun- Õs váránál érte el. A harmadik seregcsoport a Hét Úr Sinai félszigeti birtokain gyülekezett, a Mén-i-Ta és Bak-(H)on vidékén, ahonnan a Magyarok (MAHARAH) útján haladva, közvetlenül a Delta alá kanyarodott.
A háború gyors, döntõ és véres lefolyású volt.
A vele kapcsolatos történetet több egykorú okmány világítja meg, amelyek titkát az egyiptológusok ez idõ szerint még nem tárták fel, úgyhogy e becses kútfõket mi értékesítjük elõször.
A tudósok más emlékekbõl eddig annyit állapítottak meg, hogy az egyik legvéresebb ütközetet Théba felett, DENDERAH: Tündérek völgyében vívták meg s a déli királyra utalva, KHADE NETER: ~Nagyúr csata~ néven tartották nyilván.
A király vezetése alatt a fõ haderõ a déli és északi szárny között, középütt haladt, a Vörös-tenger partján s azután a sivatagot átszelve, a Hunõs várára tört, miként említettük. Útja mentén, a Kuseír és Koptos közti karavánút déli oldalán, a mai Wadi-el-Qash egyik sziklájába feliratot vésetett be. A felirat két elembõl tevõdik össze és mindkettõn jobbra nézõ madár áll, amely a KHERU: Király szót írja. Az elsõ elem alatt lévõ négyszög a hieroglifikus Pé . Ennek alsó vonalába egy második vonal van bekarcolva, amelynek két vége megállapítható és közepét kis merõleges szeli át. Ez az egy merõlegessel átmetszett vízszintes vonal a T'ET: Gyütt, Jött hangcsoportot, illetve szót írja . A sziklarajz elsõ eleme tehát ezt üzeni az utókornak:
-Király bégyütt.~ A második elem ismét a Király szóval indul, folytatja az elsõ részén berácsozott négyszögletû keret, ami SEREKH: Sereg néven volt ismeretes .
Az emlék a király seregérõl azt írja, amit a négyszög felsõ regiszterében egyetlen hieroglifa mond. Ezt a jelet az idõ eléggé megrongálta, de két párhuzamos vonala mégis kivehetõ, amit két vagy három helyen kis merõlegesek kötnek össze, mintha mi egy vasútvonalat akarnánk jelezni a sínek és a köztük lévõ talpfák megrajzolásával. Ha ez valóban így van, akkor ez az írásjel az út fogalmát jelenti, amint ezt az egyiptomi szakértõktõl tudjuk, akik az ilyen hieroglifát UAT: Út alakban hangzósítják és neki út értelmet tulajdonítanak . Eszerint a második szöveg ennyit mond: Király serege útja.
E sziklafelirat tehát megerõsíti, hogy a király a haderõ zömével valóban a két szárny között haladt és magyarul írta hadinaplóját.
Az egyesítés alkalmával lezajlott második nagy ütközet, bizonyára a döntõ, a Delta alatti hun fõváros, Hon terében történt meg,
ahol a magyarok a hunok seregeit bekerítették és Õsúr hun királyt fogságba ejtették.
Egyik okmányban erre nézve ezt olvassuk: -Csatára ment a magyarok vezére. Õsurat Honában (,várában') Magyar bekerítette.
A hun király elfogott testõreit és csatárait ott azon nyomban felakasztották, amint ezt Ménes király buzogányára vésett képírásos szövegbõl megtudjuk. Ezen a képen a felsõ rekeszben akasztófákon függõ döglött madarakat látunk és az akasztófák tetejére írt írásjelek elmondják, kik a kivégzettek =Estúr testõre. Estúr csatára. Úgy látszik, a hun király elfogásával a tulajdonképpeni hadmûveletek befejezõdtek s a Delta (Bothon) területének megszállására nem került sor. Fontosabbnak tartották, hogy az anyagi javakat összeszedjék és elhurcolják. Az adatok szerint a magyarok elhajtottak 120,000 hadifoglyot, 400,000 tehenet és 1,422,000 kecskét. Az állatállomány zömét a Deltától nyugatra elterülõ, akkor még nagyon termékeny TEHENU: Tehén legelõn szedték össze .
https://www.rovasoldal.eoldal.hu/cikkek/188-narmer-paletta-3-ozirisz--osur-legyozese.html
A hun király katonai, politikai és gazdasági erejének megsemmisítése után Ménes hadvezér és nagyúr felvette az 'Esthon Ura' címet, kezébe vette az ostort, amely új címét az összecsengés alapján írta és fejére tette Észak-Egyiptom koronáját, amint ezt a Narmer-táblán látjuk (31. táblánk B oldalán a második rekeszben).
Ugyanez tábla másik oldalán (31. tábla, A oldal) Ménes óriási méretû emberalakja tûnik fel, amely az egész középsõ mezõt elfoglalja. A Nagyúr bikafarkat visel, ami világosan jelzi, hogy õ a Mén- Õs, az egyesítés fõhõse. A Narmer-tábla mindkét oldalán, a felsõ rekeszben, két-két, szarvval ékesített nagy fülû emberfejet látunk. Ezek a képek hangoztatják, hogy a bikafarokkal ábrázolt Ménes ezentúl már király: -A fõmagyar most úr.~(108)
Az eseményeket leíró két másik képen , Ménest trónuson ülve látjuk, fején az esthoni koronával, amint éppen fogadást tart és ajándékokat oszt ki. A politikai változásra további igen éles fényt vet a Gab- el- Arakban talált késnyél rajza . Annak felsõ részében két oroszlán IMAGURU) között egy úr karjával KARA az állatok tokáját cirógatja: õ a "Magyarok ura." Ruházata is ír valamit, de azt nem tudjuk megnyugtatóan elolvasni. A figura alatt egy ovális URA tárgyat látunk amelyre kutyák illesztik lábukat. Talán így kell olvasni: URA-KUTAK azaz ~uralkodik.
A két egyiptomi királyság egyesítésével kapcsolatban megemlíthetjük L. A. Waddell egyik szövegét is , amit eredeti hangzásban ír át ábécére: LUGAL MINAS BARA MUSSIR MADAGET ABGE, ami szerinte ennyi: "Ménes király Mussir (Egyiptom) két koronájú ország fáraója." Waddell olvasatait a szaktudomány mellõzni szokta. De ezúttal talán mégsem tévedett a lényegben, mert átírása helyesen hangzósítva magyarul érthetõ:
Elõkelõ Ménes fára (fõúr) most úr, mind a két Habi Kõ(ben)", azaz a Nílus két országában.
Mialatt a gyõztes magyarok Esthonban berendezkedtek, Memfisz körül katonai támaszpontot létesítettek és Ménes nagyúr-vezér a maga királyi beiktatását elvégezte, lezajlott a hun király személyes tragédiája.
Az úgynevezett Narmer-tábla , amit tulajdonképpen Ménes-táblának kellene neveznünk, csodálatos realizmussal, több jelenetben, mintegy megannyi pillanatfelvételben megörökíti az elbukott Hunõsúr sorsát. A tábla A oldalán a fõjelenetben Ménest látjuk, amint üstökön ragadja az elõtte térdre hullott Õsurat és buzogányával õt összeverni készül. A király arcával szemben lévõ madárral kombinált szöveg megmondja: ~A király Ménúr képe ez, most úr és hatszor ütött."
Az áldozat kilétét a feje mögé helyezett két hieroglifa írja: ESZE (H)ANER: "Ez a Hun úr." A kapott ütésektõl a király súlyos testi sérüléseket szenvedett. A szóbanforgó tábla mindkét oldalán a felsõ rekesz közepén látjuk Õsurat bedagadt szemmel, elferdült orral, betört bordái körül bepólyázva. Ugyanez a jelenet a tábla B oldalán közvetlenül Ménes alakja elõtt megismétlõdik. A kép írásjelek ügyes összerakása és a szenvedõ beteget így nevezik meg: "Az északi Honúr képe ez. "
A Narmer (Ménes) emléklap mindkét oldalán egy-egy további jelenetben szerepel a foglyul ejtett hun király, rangjelzéseitõl megfosztva, királyi korona nélkül, mezítláb, Ménes háta mögött. Azon az oldalon, ahol Ménes ütésre emeli buzogányát, a hun Õsúr marokra szorítva MA, ME tartja kezét s alsó karjához van illesztve levetett saruja TEBT . A saru kiírt írásjelekkel THe-Be-SU-T: Sebesült. Összekapcsolva a Me szótaggal: ~Megsebesült.
Nyakába egy furcsa jelvény van akasztva, amelynek a mi nagy A betûnkhöz hasonlítható alakja mondja el legmélyebb tragédiáját, azt, hogy az ütlegelésen kívül mi egyéb történt vele. A hieroglifikus jel a HERIT ideogramja (25m. 93 No. 10), a mi helyesírásunkkal: a Herélt." A Narmer-tábla B oldalán Õsúr ugyanilyen ábrázolásban szerepel, de ott egy nagy, testével azonos méretû tábla hírdali AS keretben azzal a bizonyos nagy A betûvel a középen: =Ez a herélt úr.=
Mindkét ábrázolásban a metszés helyén Osiris hatalmas kötést visel.
Minden papírus így, ágyékkötéssel ábrázolja a hun királyt.
Az Egyiptomi Bibliában is van egy szakasz, amely megemlékezik a szitkozódó hun király barbár büntetésérõl.
"Ez az a nap", olvassuk, "amelyen a király a szidalmazóval harcolt, aki a királyt szennyes beszédével megsértette, az a nap, amelyen a király tönkretette a szidó végtagjait" .
Ha volna még ezek után is valami kétség Osiris kegyetlen büntetése felõl, eloszlatják az Egyiptomi Biblia eme sorai, amelyeket eredeti hieroglifikus szövegben így olvasunk:
Tesznek ágyékába Honõsnek késeket (értelemmeghatározó: ,kiherezik', vagyis) elmetszik a toszó (értelemmeghatározó: ,húsból' való) kannáját és neki a bábák megkötik."
Hogy Osiris a hun király nem halt bele sebeibe, az elsõsorban a sokat emlegetett legnagyobb ókori magyar Tudónak érdeme, aki egyéb képességein felül anatómiai szakértõ és orvos is volt. Doktor Tudó jelen volt az egyiptomi magyar élet nagy fordulóján. Ott látjuk õt a Narmer-tábla B oldalán, amint elgondolkodva, kissé fáradtan lépdel a gyõzelmi menetben, közvetlenül Ménes elõtt. Biztosan õ az, homloka felett látjuk két bûvös hieroglifáját, amelyek szokás szerint felülrõl lefelé olvasva ezt írják: THo-To: =Tudó. Bal vállán zsinóron lógatva viseli az orvos minõségét jelzõ BE.T írásjelet, két példányban, tehát többes számban így olvassuk: BET.ek, s ehhez csatlakozik élesen behajlított, K hangot író karja és arca ARA. Õ tehát a -Betegek ura", az orvos. Többször halljuk róla, hogy az õ kezei tiszták, nap mint nap hûségesen megjelent a hun õsúr betegágyánál a KHER-AHában (:kórházban?) és rendbe tette betegét: megkente sebeit olajjal és bekötözte azokat.
Elvégezte mindazt a feladatot, amit gyógyulása érdekében királyi ura neki megparancsolt . Gondos ápolása sikerrel járt: meggyógyította a beteg szemét , helyreigazította elferdült orrát és egybeforrasztotta széttört bordáit , sõt férfitagját is visszavarrta, "jó erõsen tartó alapjához illesztve."
.png)
Osiris tehát a hiteles források szerint kiheverte sérüléseit. Ezt hangsúlyozni kívánjuk, mert a szakirodalomban Osiris sorsa tekintetében nagy a tájékozatlanság és többen úgy vélik, mintha az egyesülés idején megölték volna.
A hun királyt nem ölték meg; felgyógyulása után még nagy szerepet játszott.
Amint a magyarok nem feledték el a hunokon aratott nagy gyõzelmüket és az államvezetéshez való joguk alapjaként emlegették, úgy a hunok sem feledték el szörnyû megaláztatásukat. Királyuk szenvedését és titokzatos felgyógyulását beleszõtték hitvilágukba és õt minden beteg ember - élõ és holt - reménységének, meggyógyulásának és feltámadásának szimbólumáva tették meg. Temetéskor évezredek múltán is eljátszották misztériumát és a halottakért úgy imádkoztak, hogy a földi kilengéseiket számonkérõ másvilágon elkererülhessék a ~metszõt~ és testi épségükben kár ne essék . Egy papírus rajzán az egész véres, késes, hentes jelenetet újra látjuk.
A képen doktor Thot is jelen van, az õ szimbolikus majma képében, amelynek farka majdnem egészen le van vágva, derékszögben hanyatlik lefelé, és éppen csak egy kis bõr tartja . Idõk távlatában a történeti mag körül legendák keletkeztek.
Egyik szerint Osirist Thot doktor felesége, a MATAR asszony gyógyította meg férjétõl kapott varázsigék segítségével, viszont Thot maga Osiris szemét hozta volna rendbe és egyenesítette ki orrát.
Azt is tudni vélték, hogy Osiris testét baltával szétvagdosták és darabjait szétszórták. Nõvére ASTER (Eszter), a görögül Isisnek mondott asszony azonban minden darabot összeszedett és Osirist újra egyberakta, férfitagját azonban hiába kereste, nem találta meg .
Bármekkora volt Ménes gyõzelme és bármilyen mélyre zuhantak is a hunok, a katonai eredmény egymagában nem oldotta meg az egyiptomi magyar problémát: a két testvérnép egy nemzetté való összeforrasztását.
Ottmaradtak a hunok tömegei Esthonban és a megszállatlan Delta a fokozódó ellenállás fellegvára lett.
A mozgalom szervezõi a napvallás fõpapja körül tömörültek, aki Hun-Honban (Heliopolis) székelt. A két nép közt fennálló feszült viszonyt legjobban jellemzik azok a képek, amelyek két egymásnak hátat fordító oroszlánt ábrázolnak.
Ha már nem volt két ország, megmaradt a két tábor, amely kifejezés többször szerepel irataikban. Ezért amint a hódító katonai gépezetet leszerelték, a hunok egyre hangosabbak lettek. Gúnyolódtak a magyarok tehetetlenségén, mert fegyvertény ide vagy oda, szemükbe vágták, hogy nekik szikrányival sincs több joguk a Nílus völgyében uralkodni, hiszen végeredményben ott õk sem bennszülöttek, hanem csak gyarmatosok.
Elõttünk áll egy kép , amely ismét remek filmkocka a tényleges helyzetrõl. Két madarat látunk rajta, az egyik Esthon koronáját viseli fején, az tehát a magyar királyt jelképezi, a vele szembenálló másik madár, egy saskeselyû, kihívó mozdulatban áll, korona nélkül, ez a legyõzött hun királyt személyesíti meg.
A saskeselyû szól: Kínodban mit akarnál? Mit akarsz? Te sem vagy sas honában honúr! Csak a Habon innen.
A magyar Tudó éles pillantását nem kerülte el a látóhatáron kibontakozó újabb veszedelem, ami mind a két magyar nép életére végzetes lehetett volna. Az aggodalmat úgy látszik széles körben osztották kortársai, mert az Egyiptomi Biblia egy ilyen bejegyzést tartalmaz: "Köszöntlek téged, Tudó! Mi történt az Anya úri gyermekeivel?
Azok egymással csatároztak, hosszasan viszálykodtak, egymásnak gonoszakat tettek, ellenségeskedtek, egymást mészárolták és zavarokat okoztak. Õszintén szólva, minden tekintetben a hatalmasabb a gyengébb ellen munkálkodott" .
Néhány év leforgása alatt mindkét táborban kialakult a bûntudat és mindkettõ keresni kezdte a kiengesztelõdés útját.
A béke, békesség, megbékélés, barátság, szabályok- keresése egyre sûrûbben fordulnak elõ az iratokban. Van egy írásos emlékünk " amelyen ezt a feljegyzést olvassuk: Hu-Nu-KAR oS.UR Be-Hu-Ni AKAR. AKAR-Hu-N, KHERI AKAR-Hu-N, ~Hungár Õsúr békülni akar. Akárhol, kéri akárhol. Ki vitte ezt az üzenetet a déli királynak, nem tudjuk. Tény, hogy a Tudó érezte, miszerint újabb nagy hivatás vár rá és hozzá is látott a kiegyezés mûvének megalkotásához.
Ki lehetett volna e feladat elvégzésére alkalmasabb, mint éppen õ, Ménes király hû szolgálója, a Hét Magyarok nemzetségébõl származó okos ember, õsúr (Osiris) ápolója és megmentõje S akit a hun király mérhetetlen bizalommal tüntetett ki, valósággal édes gyermekének tekintett.
A pap, tudós, orvos most a magyar õstörténet központi figurája lesz, az ókori Deák Ferenc, a kiegyezés mûvének kiagyalója és végrehajtója, aki újabb minõségében tökéletes államférfiúként mutatkozik be. Nincs is a magyar õstörténetnek nála rokonszenvesebb alakja, sem hozzá hasonlítható univerzális géniusza.
A Tudó abból a helyes megállapításból indult ki, hogy
a közös származású két magyar nyelvû nép, a hun és a magyar küzdelme bûn volt. Ezt a bûnt ki kell tehát irtani, az ellenségeskedést és pártoskodást be kell szüntetni. Ha ez megtörtént, az elszenvedett sérelmeket jóvá lehet tenni, számot vetve azonban a fegyvertény megmásíthatatlan eredményével, vagyis a két királyság és a két nép összeolvasztását egy nemzetté befejezett dolognak kell tekinteni.
A Tudó az ellenfeleket felfogása helyességérõl a két király, Õsúr és Ménes székhelye közt tett sorozatos, fárasztó utazásai során meggyõzte.
Kitalálta, hogy a két dinasztiát össze kell házasítani, Ménes magyar királyt meg kell koronázni az északi hun koronával, Osirist pedig a déli magyar koronával, hogy így mind a kettõ egy személyben magyar és hun, utódaik pedig magyarhunok vagy hun-magyarok legyenek.
Kitalálta és keresztülvitte, hogy mindegyik tovább uralkodjék õsi birtokán: Bothonban õsúr, Théba alatt Ménes, a köztük fekvõ vitatott Esthont pedig megfelezzék, a Nílus balpartját õsúrnak, jobbpartját Ménesnek adva, szóval hogy kettõs királyság legyen, két közigazgatással, valamilyen dualizmus keretében, az egyenjogúság alapján.
Amikor kiegyezési tervezetét az ellenfelek elfogadták, büszkén mondta Tudó, hogy a két dühöngõt megfékezte. Rábírta õket arra is, hogy ünnepélyes békekötés céljából egymással találkozzanak.
A találkozás elõtt azonban lezajlott a Tudó által kieszelt fontos mozzanat:
Ménes király feleségül vette Ösúr utolsó testvérét.
E házasságról ismét egy okmány értesít bennünket, amelynek képén Ménest teljes pompában királyi székén látjuk: fején viseli észak koronáját, kezében tartja Esthon szimbólumát, az ostort, mert egyúttal Esthon ura is. Így fogadja a hun menyasszonyt, akit ernyõvel ellátott szállítóeszközön hoznak eléje keleti szokás szerint. A kép sok mindent ír, amit nehezen olvasunk, de a lényeges mozzanatot értjük. Ez így hangzik: -Megkérte hunnak utolsó testvérét.
Miután Ménes a hun király testvérét feleségül vette, beleegyezett a tervezett királyi találkozás megtartásába. Errõl megint egy képpel ellátott okmány értesít bennünket , amelyen
gyógyoszlopok között látjuk a két királyt madarak alakjában. Már nem fordítanak egymásnak hátat, hanem szembenéznek. A két madár egyforma nagyra van rajzolva és mind a kettõ ugyanazon a színvonalon áll: teljes közöttük az egyenlõség. Az egyik madár fején a hegyes déli korona van, a másik fején az Úr karika. A képhez az Egyiptomi Bibliában ez a magyarázat járul: "Mit mutat ez a kép? Osirist, aki Gyógyítóba megy és ott találkozik az úrral; ott az egyik úr megöleli a másikat és létrejön a társas uraság."
Ezt az utolsó mondatot, amelyben a társas uralkodás létrejöttérõl van szó, mi másképpen olvassuk, mint az egyiptológusok, tekintve, hogy e kritikus kifejezés hieroglifáit eredetiben is láthatjuk . Hat hieroglifáról van itt szó, amelyek közül az elsõ egy rémüldözõ kacsa TCHA, a második egy csúszómászó bóbitás állat FU, az alatta lévõ harmadik jel, egy balra dûlõ kettõs vonal, az I hangot írja. Ezeket összerakva, Sir Wallis Budge a TCHAFUI szót kapja és azt fordítja iker uraknak, társuraknak, vagy amint õ mondja "Twin-Gods".
Mivel itt rokonságról van szó, magyarul minden erõlködés nélkül is tudjuk, hogy az elsõ három jellel írt szót nem "asafja", hanem ~atyafiá~-nak kell olvasni, hiszen a két király atyafiságot kötött egymással. A hat jel közül azonban Budge csak az elsõ hármat olvasta el,, a másik hármat egyszerûen elhallgatta. Az elhagyott jelek: két kényelmesen sétáló lúd (SA), többesszámban SA.k, és egy ülõ emberalak UR, AR. Következésképpen az atyafia után álló második szó: SA.k-ARA: ~sógora~, az atyafiság közelebbi meghatározása. Ebbõl a kifejezésbõl is kiderül, hogy a királykisasszony valóban a hun király testvére volt.
A fej AR, a fülnél lévõ bot PAT, a Személy tehát Árpád.
A mutatásra emelt kéz IM, a könyöknél lévõ vonalak UT, a másik kéz KAZ, ékszerûen hajló része EK: Imádkozik. Háta mögött egy marok MA, a hátrahajló bot ST: Most.
Az eredeti szöveg így hangzik: Be as it may, we find that at the dawn of the historic period Egypt was devided into the two rival kingdoms of the North and the South, both ruled by a royal house and aristocracy of the same race and both known traditionally as the ,Followers of Horus', the demigods of Manetho's history
Az irodalomban még nincs tisztázva, hogy tulajdonképpen ki egyesítette a két Egyiptomot: Ménes, Narmer vagy Hor-Aha. Többen úgy vélik, hogy e nevek ugyanazt a királyt jelölik meg, csupán más és más minõségét hangsúlyozzák. A vita a mi munkánk szempontjából nem lényeges.
Unfortunately, our knowledge of the archaic hieroglyphs is so limited that reliable translation of the invaluable texts is at present beyond our power and we can pick out odd words and groups which give us only the vaguest interpretations .
Hall, aki a csatahelyek említését átvizsgálta, a KHADE NETER ütközetet hitelesnek tekinti és így fordítja angolra: The God's slaughter és hozzáteszi, az a hely, ahol Horus megölte Anut , vagyis a déli király megölte a hun királyt. A szerzõ a NETER: Nagyúr szót ,király' helyett ,isten' értelemben fordítja. Ez nyilván tévedés, éppen úgy, mint az a beállítás, amely szerint a hun királyt megölték volna.
A szöveget középrõl, a bajusz alakú jellel kiindulva, lefelé olvassuk, oszlopokként, elõbb balra haladva. Elsõ oszlop: SAT-URA MENT; második oszlop: Ma-SAROK.P.ESERE; 3. oszlopban a kútágas: ESER.AAT; ezután a középföl jobbfelé, a kutyával kezdõdõ oszlop: ANU-UBEN; az utolsó oszlop kerete értelemmeghatározó ,vár', a benne lévõ jelek: Ma.T-UR PEKER-iTette.
A szarvak APA, a két szem MA.k, a száj rajza AR, a fül MESTER, hangzósítva: A fõmagyar most úr.
A képírásos szövegnek az a része, ahol kutyák vannak ábrázolva, megismétlõdik az európai hunok egyik korábban tárgyalt emlékén. A kutyák azon is egy kerek alakú tárgyra illesztik jobb lábukat.
A madár-komplexum madara ,A király'. A madár lába emberi kéz alakjára rajzolva, beszorított marka M, kezében tartott eszköz EN, az orr ORR, szakálla KAPES, füle MESTER. A madár másik lába S, alatta 6 SERIT legyezõ egy téglalap alakú T testbe ágyazva.
Csúcsokba fésült hajcsomója sS, apróra rajzolt kerek szemei eS.ek, hal alakú fekvõ teste AN, a nagy orr OR, alatta a lólábféle KAPES hieroglifa; együtt: Az északi Honúr képe ez.
A hun király félholtra verése a magyarok gyõzelmének hosszú századok alatt szimbóluma maradt s a verés emlékünnepeként egy napot kalendáriumukba iktattak. Ezen az évfordulón a hunokat újra meg szokták verni.
Le féte de frapper les ANOU commémorait cette prise de possession brutale, - írja egyik francia egyiptológusunk. -
A Ménes tábla ama jelenetét, amelyen Ménes a hun királyt összeveri, a thébai Mén-királyok utóbb aranyból is elkészíttették és nyakukba függesztve használták, mint lll. A- Mén. Nem-Hét király is tette. Valahányszor déli magyar Mén-királyok ültek Egyiptom kettõs trónján, az õsi fegyvertényt tüntetõleg emlegették, mint az uralkodásra való jogosultságuk egyik érvét.
A here, herék, heréi egyiptomi használatban minden kétséget kizárólag a testiculust jelenti, éppen úgy mint mai magyar szóhasználatunkban. Az egyiptomi hieroglifák tankönyvében e férfi szerv pontos rajzát látjuk és hangértékét a magyarul nem tudó Sir Wallis Budge így írja ábécével: KHERUI és hozzáteszi ,male organs' . Nincs tehát félreértésrõl szó.
A fontos szöveg átírása balról jobbra haladva így: TeSZ-NeK AGY-éK.A-A-Ba HEN T-eSNeK KES-eK-eT. Értelemmeghatározó: KU.ERE.S.UK. eM-eSZi A T-USU. Értelemmeghatározó: HUSbóI való. K-A-AN-Ná-áT éS Ne-Ki AB-áB-áK Me-Kö-Ti-K. A kanna öntözõ berendezés! Osiris kiherélését (castratio) említi .
Az Egyiptomi Biblia idevágó szövegét így fordítják angolra: I am Thoth and I have come each day into the city of KHERIAH.
l have tied the cordage and I have set in good order the MAKHENT boat .
"Thoth vagyok, és minden nap KHERIAH városába jöttem. Megkötöztem a kötéllel, és jó sorrendben állítottam a MAKHENT hajót"
MAKHENT: megkente; a Boat nem hajó, hanem olaj.
Az Egyiptomi Bibliában: It is the phallus of Ra wherewhit he was united to himself . - Osirist Thot gyógyította meg:.
- idézet az Egyiptomi Bibliából: Thy heart (az írásjel szerint AB.oT: A bot. Ezt a szót az angolok bizonyos eufemizmussal mindig a szív- szóval fordítják) is stabilized upon that which supported it, and thy breast is as it was formerly; thy nose is firmly fixed with life end power, thou livest, and thou art renewed. .. . A sebeibõl való felgyógyulást más szavakkal is olvassuk .
Osiris halálával kapcsolatban a régibb források nem azt mondják, hogy megölték, hanem azt. hogy MEKHAT: Meghalt. , tehát természetes halállal múlt ki, és hogy -sírtak- felette , ami egyúttal szójáték a király Osír nevével.
A Tudóhoz, miután istenné lett, úgy imádkoztak, mint a hun király gyermekéhez: . . . the god Thot, the son of ANER coming forth from ANERT (Honuri Ta) (23m. 405).
A Tudó azonban magát déli magyarnak tartotta, mint az alább idézendõ szövegbõl kiderül.
A királykisasszony sátra felett látunk egy bekerítõ vonalat, aminek hieroglifikus értéke éppen PEKHER, és ami bekeríti a teheneket TEHENÜK. A kisasszonyt bekeretezõ tábla UTU, e hölgy maga, mint asszony SA, alatta a téglalap Te, az alkalmatosság, amin hozzák, egy szer vagy eszköz SER, a hosszú derékszögû tartó AAT. Szavakba tagolva és hangzósítva: Megkérte hunnak utolsó testvérét.
Amint látjuk, nagy volt az út, hosszú és fáradságos, amelyen a Tudó járt, de végére jutott. A késõi utódok hálásan emlékeztek reá és az Egyiptomi Bibliában egy gyönyörû okmány hirdeti örök dicsõségét. Szövege így szól: A honõsöket a Tudó nemzetté összekötötte szent békében.
Észak- és Dél-Egyiptom magyarjai megbékültek, összefogtak közös munkára és megkezdõdött a Nílus-völgyiek ragyogó világtörténeti szerepe, amint hasonló örök barátság megkötése után kezdõdött el a Mezopotámiában élõ keleti magyarok nagy szerepe is.
Manapság az egész világon bámulat tárgyát képezik a mezopotámiai és egyiptomi õsnép mûvészi és tudományos teljesítményei és múzeumi bemutatásuk alkalmával százezres tömegek áhítatos tisztelettel vonulnak el elõttük.
Mindent tudnak ezek a hódolók, csak éppen a lényeget nem: hogy mindez a magyar szellem és magyar fajta alkotása.
Mindazt, amit a Nílus völgyi két magyar nép testvérülésérõl elmondottunk, meg tudnánk írni sokkal részletesebben, egészen aprólékos filológiai pontossággal. A hosszadalmas részletezés helyett, ami több külön értekezés tárgya lehetne, néhány eredeti forrásidézettel ecseteljük összefoglalólag, mi is történt és hogyan. A kivonatok az Egyiptomi Biblia angolra fordított szövegébõl valók, amiket visszafordítottunk magyarra a régen használt kifejezések beiktatásával.
No. 1. "Én vagyok a Tudós, az urak írnoka, akinek kezei tiszták. Én vagyok a becsületes, aki kiirtja a gonoszságot, aki magyar és utálja a bûnt... Én vagyok Napúr-társúr írótolla (titkára), a törvény õre, aki becsületességet és megértést hirdet s akinek szavára két ország népe hallgat" (.
No. 2. "Én a Nagytó (TA-NA, Etiópia legnagyobb tava) népébõl származom és azok közé a Hét Urak közé tartozom, akik napnyugatnak indultak és az Esti király ellen harcoltak. De közéjük léptem én, Tudó Úr, és ítélkezésem révén az, aki Székhonban székel és az aki Anuban lakik... (érthetetlen rész)... õket egy folyó választja el" .
No. 3. "Én vagyok a Tudós, aki folyvást utaztam PE (Buto) és TEPU (Théba) városok .között", vagyis az északi és a déli király székhelye között (23m. 623). "Nagy és hosszú ez a szent út", amelyen a Tudó utazott, hogy a két harcoló király között békét szerezzen. "Utazott õ, folyton utazott PE városába és TEPU városába" .
No. 4. "Én vagyok a Tudó, én békítettem meg a Magyart (déli királyt) és csendesítettem le a két úri csatár idõszaki háborgását. Jöttem és megmosdottam az Úrõst és megnyugtattam a Viharzót".
No. 5. "Én vagyok a Tudó, a magyar úr, a magyar királyok ítélõbírója, kinek szava gyõzedelmeskedik az erõszak felett. Eloszlattam a sötétséget, elkergettem a forgószelet meg a vihart... Elértem, hogy R.a (a déli király) úgy székeljen mint Osiris (az északi király) és Osiris úgy székeljen, mint fia" .
No. 6. "Én vagyok a Tudó, aki az elsõ szabályokat (alkotmányt) bocsátja ki... Teremtõje vagyok nemzetek és népek életének...
Elértem, hogy Osiris gyõzelmeskedjék ellenfelein.. " . Én vagyok a Tudó, a magyar, aki kivívta, hogy a gyengébb gyõzelmet nyerjen és aki megbosszulja a gonoszat és az elnyomót, amiért rosszat tett" . "Én vagyok a Tudó, a déli király kedvence, a hatalmas úr, aki boldog befejezéshez juttatta, amit elkezdett, akinek szava megszüntette a pártoskodást és a fegyveres harcot és aki végrehajtotta ura szent akaratát. Én vagyok a Tudó, aki gyõzelmet szerzett ellenfelei felett" .
Minden jel arra mutat, hogy a kibékülés eredményeként Osiris visszakapta királyi méltóságát és mindazt a földet, "ami régebben az övé volt, és magát a két ország, KÉT TA vagy TA-TA urának írhatta Bothon és Esthon Ura címmel.
Ménes a maga részérõl áttette székhelyét Thébába s az lett a következõ' évezredekben a Mén-törzs fellegvára.
~ õ címe ,~Esthon és Bothon. Ura- lett, a két Egyiptom királya. Egyelõre tehát Egyiptomnak két királya maradt és két közigazgatási területe, mintha a háború eredmény nélkül viharzott volna végig.
Ez azonban csak látszat, mert a jövõ útját a jogi egyezmény szilárdan kikövezte:
a két uralkodócsalád összeházasodott, Thot a -hunok nádora- (nagyura) címmel a megnyomorított Osiris helyett északon kormányzott, halála után pedig annak királyi utóda lett.
Talán ebbeli minõségében mutatja õt az egyik papiros, ahol Thot egy talapzaton ül, térdét felemeli és azon egy óriási méretû ONK szimbólumot tart . Orra a szokott nagy orrnál is nagyobb. A kép ezt írja: Hunok Nagyura.
Pályája még tovább emelkedett, mert Ménes király halála után az õ örökségét is átvette, bizonyára szintén az egyezmény értelmében. E kettõs örökségrõl a nílusiak Bibliája ezt írja:
"A te királyi széked királyi fiadra szállt át és Szemúr (az Anuban székelõ nap isten fõpapja) úgy határozott, hogy helye a FŐURAK(FÁRAÓK) között legyen. Valóban õ lett a Te széked ura, széked örököse a Ta-Ta honban. . . Valóban fia került a Két-Ta királyi székébe, mint utód. . . uralkodik trónján, barátain és mindazon (a földön), ami régebben az övé volt. Az esti Bak (Ménes), a "minden úrnál nagyobb úr, valóban elment" .
Thotot kell tehát a Nílus völgyi egyesített kettõs királyság elsõ közös uralkodójának tekintenünk.
Thot neve a Manethot történetíró által készített királyjegyzéken ATHOTIS: -A Tudós- alakban mint az egyesített királyság fáraója szerepel közvetlenül Ménes után.
Csakis õ lehetett, mert Manethot megjegyzi, hogy tudós király volt aki egy orvostudományi (anatómiai) munkát hagyott hátra .
Az események sorozatából kiderül tehát, hogy a magyar-hun egyezményben Ménes és Õsúr élettartamára átmeneti intézkedéseket hoztak létre s a két királyság perszonális uniója a vetélkedõk halála után lépett életbe.
A királyság kettõs jellege a perszonális unió megvalósulása után is sokáig fennmaradt: továbbra is két országról beszéltek, két külön közigazgatás mûködött.
Ennek megfelelõen a közös királyt kétszer koronázták meg, elõször a déli koronával mint Esthon urát, azután az északi koronával mint Bothon urát. Két királyi széket tartottak, ami az elsõ trónnevekben többször kifejezésre is jutott: SEKHEM KHET, NETER KHET, SEKHET URA. A király temetését is kétszer végezték el, egyszer északon mint a hunok királyát és egyszer délen, mint a magyarokét.
Amelyik koporsóba nem a király holtteste került, azt üresen tették a sírba, egy ízben egy csodálatos növésû fenyõgallyat (Fa és Ra: Fáraó) helyezve az üres koporsóba.
Idõk folyamán a kettõs személyiségnek ez a kínos tiszteletben tartása megszûnt, mert
amint vérben magyarhunná lettek az uralkodók, vagyis egy testben két lélek lakozott, akként a két korona testét is egybeszerkesztették és ezzel a közös koronával aztán már csak egyszer koronáztak és a királyt is csak egyszer temették el.
A szükséges átmeneti idõ elmúltával tehát a Thot doktor által lerakott szilárd alapon a két egyiptomi magyar nép mindjobban összefonódott és az új együttesben Egyiptom a Régi Kelet legnagyobb hatalmasságává fejlõdött.
Amikor tetõponton állott, a Kr. e. II. évezred közepétõl .kezdve, az egyiptomi fáraó szava törvény volt nemcsak a Nílus 2,000 km hosszú völgyében, hanem messze északon is, egészen az Eufrátesz folyóig, délen a II. zuhatagig és kelet felé a Vörös-tengerig. A folyóvölgy lakosságát ebben az idõben hét millió (7,000,000) lélekre becsülik
.https://nepesseg.population.city/egyiptom/
Egyiptom politikai életében és népi állagában a Kr. e. 3400/3200 táján lezajlott események után jó másfél ezer esztendeig nem történt látványos változás.
A hunok és magyarok lényegében a nekik kijelölt néptalajon folytatták életüket. Ezt a hosszú csendet idõszámításunk elõtt 1700 körül hirtelen fegyverek zaja szakította meg. A Híres Ajtó elõterében HYKSOS néven egy titokzatos nép tûnt fel, amely azon nyomban betört a Deltába, azután villámgyorsan lerohanta Esthont s a Théba vidéki területeket kivéve, az egész völgyet uralma alá helyezte. A Hyksos nép gyõzelmét egy új fegyvernem bevetésének köszönhette: a kétkerekû, lófogatú harcikocsinak. Ez a kocsi gyors mozdulataival és hatalmas fegyverzetével - a kocsiban a vezetõn kívül két katona foglalt helyett tömérdek nyílvesszõvel körülvéve - szó szerint letaposta gyalogos ellenfeleit. A hyksosok fõhadiszállásukat a Delta keleti részén állították fel, ahol egy 240,000 személyt befogadó katonai tábort létesítettek.
Ez a katonatábor volt A-VA R,IS: ~A VÁROS- Politikai ügyeiket hétszemélyes kormány vitte s annak székhelye HÉT-VARÉT: Hét Városa volt. Egyiptomi uralmuk százötven évig, Kr. e. 1550-ig tartott és úgy viselkedtek, mintha született egyiptomiak lettek volna.
A hyksosok népiségét, földrajzi eredetét és Egyiptomba vezetõ útjukat sok homály borítja, amire nézve a tudósok, az adatok értelmezése körüli nehézségek miatt eddig csak elméleteket állítottak fel. Egyesek szerint a nép kánaáni vagy hetita lehetett, mások szerint mezopotámiaiak voltak vagy talán szkíták.
Lovas életformájuk alapján úgy vélekednek, hogy semmi esetre nem lehettek sivatagi eredetûek, hanem olyan megelõzõ földrajzi tájon kellett éljenek, ahol ilyen kultúra kialakítására vagy fenntartására alkalmas füves térség állott rendelkezésükre. Ilyen legközelebb esõ földrajzi táj a Libanon két hegylánca között húzódó széles völgy, a Magyar (MEGARA) völgy és Bükk (BUKK) lapálya, valamint az ezek folytatásában lévõ Lótanya (LO-TANU) .
Ha itt éltek, valóban tanulhattak a velük hasonlóan lovas kultúrájú hetita, húri és mitanni híres lóidomítók tudományából. Kánaáni tartózkodásukra utal leghíresebb királyuk I. Apophis A-KN-UN-RA neve, amiben Kánáán hasonló nevét szokták látni.
De honnan jöttek Kánaánba?
Bizonyára szerves része voltak annak a szintén Kr. e. II. évezredben lezajlott népmozgalomnak,
amely a Kaukázusi Árpádok gyarmataiból a Húri és Mitanni népágakat vetette nyugat felé. Támogatja e nézetet népnevük értelme.
A Hyksos alakban görögösített nevet ugyanis a tudósok HIKUSASU összevonásának tartják, amiben ,sas' szavunkat azonnal felismerjük. Ha pedig az összetevõ elemeire bontott név elé kitesszük az odavaló, de a görögben más szóval fordított Úr, Ár szavunkat, a rejtély feltárul,
õk az AR-HIKU-SASU: ~Öreg Sas- országából jöttek, aki az Araxes vöIgyébõl intézte gyarmatosító politikáját. Eszerint a magyar nyelvû népek hun ágához tartoztak, magyarul beszéltek, mint helyneveikbõl is láttuk.
Amikor a hyksos vezetõket Egyiptomból kiûzték, a helyben maradt tömegek minden nyom nélkül beolvadtak az egyiptomi magyarokba és egyetlen egy szó sem maradt fenn utánuk, ami arra engedne következtetni, hogy nem beszéltek sosem más nyelven, mint magyarul.
Ugyanaz történt velük, mint a rokon húri-mitanni ággal történt a Hétiták magyar birodalmában. A hyksosok népi kiléte, földrajzi eredete és vándorlási útvonala eszerint tisztázottnak vehetõ és nem tartható fenn az a sugalmazott nézet; amely, szerint az õ betörésükkel a Nilus völgyi nép faji összetételében változás történt volna.
Visszapillantva az Õshaza néptörténetére, megállapíthatjuk, hogy árja fajtánk vízözön idejében elkülönült két ága, a hun és a magyar, hosszú külön út után
1. a Tigris és Eufrátesz völgyében,
2. a nagy Hetita Birodalomban és
3. aNílus völgyében újra összetalálkozott.
Az összetalálkozott ágak egymással testvériesülve, virágzó nemzeteket alkottak, mindenütt kettõs királyságot hozva létre és kettõs hagyományt ápolva. Ez a "katti" politikai képlet annyira sikeresnek mutatkozott, hogy amikor Õshazájukat elhagyva máshova mentek országokat alapítani, ott is a bevált õsi szervezkedési formulát alkalmazták:
a már korábban beérkezett néprészeikkel az újonnan érkezettek a teljes jogegyenlõség alapján örök barátságot - vérszerzõdést - kötöttek, egymással összeházasodtak és mint szilárdan megépített nemzet folytatták életüket.
Az õsök géniusza évezredekre világított.
forrás:
https://www.fajltube.com/irodalom/tortenelem/MAGYARHUN-TESTVERULES-A-NILUS-81482.php