Játék a betűkkel. EGO, ÉN-ek, társak...
Kezdjük pár fogalom MEGÉRTÉSÉVEL.
„Óh, Ti virágok, mind oly csodásak
Látványotok, illatotok elbűvölő
Szemet, lelket gyönyörködtető
FENSÉGESEK VAGYTOK MINDANNYIAN
SZÁLANKÉNT VAGY CSOKROKBAN
Óh, ISTENEM, MILY CSODÁS LÉNYEKET
TEREMTETTÉL E FÖLDRE, lények
Mely mind megdobogtatja szívemet”
részlet: Gálné Gabriella Jázmin c. verséből
"Én mondottam: ISTENEK VAGYTOK TI ÉS A FELSÉGESNEK FIAI TI MINDNYÁJAN:"
Ján. 10,34.
„NEM TUDNAK, NEM ÉRTENEK, SETÉTSÉGBEN JÁRNAK; a földnek minden fundamentoma inog.”
Zsolt. 75,4., Zsolt. 99,1.
Hogy néz ki az E betű?
ez meg az É betű 
Rovás I betű:
ez meg a rovás Í betű: 
és ilyn a T: 
ez pedig az S! No akkor csak a párja hiányzik, a Z: 
és annak egysége a ZS: 
, de ha megfordítom, akko SZ: 
Az N betű pedig így néz ki: 
Akkor egybe:
vagy így:
Te IS + ÉN
- 
És akkor hogy néz ki a MI?
no és a TI?
KI tehát vagy MI az ISTEN?
IS-TE-N, vagy IS-TE-ÉN, mert ugye az E vagy É betű közös!
Ha TE IS benne vagy, meg ÉN IS, akkor az a TEN nem más, mint a MI!
Hogy értelmezhetjük tehát a fent idézett soeokat: "
"ISTENEK VAGYTOK TI ÉS A FELSÉGESNEK FIAI TI MINDNYÁJAN"
ISTEÉN---TE IS,ÉN IS----IS-IS----ÍZ-IS
"Az Ige testté lett...."
Mi az ÍGE?
„NEM TUDNAK, NEM ÉRTENEK, SETÉTSÉGBEN JÁRNAK; a földnek minden fundamentoma inog.”
MI AZ EGO? Azaz az ÉN?
Ha nem érted, hogy mit kell élned, akkor hogy akarod élni?
Hogy lehet megérteni?
Hát mi a csodának tette belénk, ha nem azért, hogy tanulás, (először akarni kell a tudást, no meg szorgalmasan tanulni is, ez az első tett, cselekedet!) tett, megértés által fejlődjünk?
Mert MI PONT?
P (eP) = PIHE
"Ezt a jelet és a hozzá rendelt „pihe” szót az értheti meg igazán, aki már íjászott, vagy látott közelrõl nyílveszõt.
A nyílvesszõ röppályája kiszámíthatatlan, ha a vesszõ törzsén, a vesszõ fokához közel nem helyezünk el legalább KÉT darab, HOSSZÁBAN KETTÉHASÍTOTT tollat.
A hasított toll a „P” betût formázza."
Miért fontos ezt megjegyezni, hogy hosszában van kettéhasítva? Mert a PONT úgy onja az ÉN-eket, hogy meg is felezi őket, de nem kersztben, mert úgy nem lennének egyenlőek az erőarányok bennük, hanem hosszában! Ugyanis az erő is lentebb sűrűsödik, igy meg nem. (gyerekeknél is , ha kúpot kell adni, de elég fél a korának és súlyának megfelelően, akkor a kúpot hosszában kell forró késsel elfelezni, nem keresztbe, mert a dermedés során a hatóanyag lefelé ülepszik)
Amikor "megfelezte", akkor PONTOSAN KETTŐ UGYANOLYAN ÉN jön létre. (ezt ne felezésnek kettévágásnak gondold, hanem a középpontból kiinduló, de egy és ugyanaz két felének). Akik ÖNMAGUKBAN EGÉSZEK, hiszen, hosszában bennük van minden energia, ill erő és minőség (női, férfi), de mondjuk úgy, hogy mégis csak ikrek. Mindig IKREK születnek ám! Ezért. Mert ez a Rend.
És itt jön egy érdekes dolog. Ez a KÉT-EGY-ÉN megint csak ketté válik úgy, hogy EGY marad mégis, de így már 4-nek tűnik.
.png)
Ezt láthatod pl a templomokban is, meg benne vannak a népművészeti motívumokban.
Tehát, ahogy a világ keletkezett, úgy mi is. Az IKREK adottak és elválaszthatatlanok. Bármely inkarnációban meg kell találják egymást.
IKREK-ÖKRÖK
van egy mondás: "TANULJ TINÓ, ÖKÖR LESZ BELŐLED."
A tanulás az érthető, tapasztalás, megértés, TINÓ, TI/DI az kettő, azaz a KÉT-TŐ, NÓ-NŐ, NŐ, azaz a NÖVEKEDÉS, fejlődés, ÖKÖR-Ó KÖR, a legelső kör, amit a Teremtő körbefutva megtett , s visszaérve megpillantotta önmagát, s "marhára" megörült magának, hogy nincs egyedül! :D 
Innen indult a Tudat fejlődése, maga a Tudás gyarapítása, testi tapasztalásokban később.
Az előfordulhat, hogy nem egyszerre érkeznek, vagy az is, hogy hol az egyik, hol a másik fél van itt, de akkor meg szellemben értekeznek és így segíti egyik a másikat, mert EGYEK. És amíg az egyik ÉN nincs készen, addig a másik ÉN hiába haladt a fejlődésben, segítenie kell a másiknak.
Ha különleges feladattal érkeztek, akkor mindketten itt vannak. És találkozniuk is kell, ugyanis ha csak a letudandó köröket, megtapasztalásokat futják, akkor nem fontos társként találkozni, lehet, hogy akkor anya-gyermek, tanító-tanítvány vagy más kapcsolatban vannak, de ebben az estben nem.
De ha a feladat, amit vállaltak nagyobb jelentőségű ennél, akkor bizony találkozni kell és EGÉSZként (EG(Y)ÉSZként) segíteni EGY-MÁSÁT azaz egymást. Van hogy az egyik előbb eljut valameddig, de a másik lemarad, akkor az egyiknek segítenie kell a másiknak, hogy haladjon. De sokszor nem úgy, hogy személyesen, hanem hiába van fizikai testben, segíteni mégis csak szellemben tud, néha még akkor sem, mert a másik nem fogadja!
Ez egy türelemjáték.
Ha nagy a feladat, akkor akkora az erő is hozzá mind a kettőnek, na erre mondjuk azt, hogy igen csak karizmatikus személyiségek. Mivel egyek(de mondjuk nem tudják még, vagy csak egyik tudja), akkor akár ellenségekké is válhatnak, mert egyik sem enged. Miért? Hát mert egy a természetük, a reakcióik, a vehemenciájuk stb...kellemetlen egy helyzet, az már biztos, de valamelyiknek csak rá kell jönnie előbb-utóbb, mert akkor teljesítetlen marad a vállalás.
Ezért aztán érthetővé válik így ez is.
" "Szeressétek ellenségeiteket..."
(EGÉSZ , ami EGYÉSZ, ÉGI -ÉSZ azaz EGYTUDATTÁ VÁLNI)
Ha idő előtt találkoznak, azaz fiatalon, és a saját vállalásaik előtt, na az nem egy szép látvány, mert ugyan érzik, hogy mennyire egyek, de egyben akadályozzák is egymást a vállalásaik teljesítésében, ugyanis teljesen más és más a feladatuk. Ha társakként találkoznak, ez lesz a "se veled, se nélküled" állapota, hatalmas viharokkal! Elmennének, de képtelenek elszakadni egymástól....nehéz ügy. Akár szerelemféltésből gyilkosságig is fajulhat a dolog!
Ha viszont már beteljesítették a saját, egyéni vállalásukat külön-külön, és akkor találkoznak, az maga a csoda lesz (de nem sokáig bírják ám együtt, ezért van az, hogy talán az élet végén kapnak"jutalmul" pár szép évet, teljes harmóniában).
