Isten - istenségek - angyalok, YHVH, ELOAH, ELOHIM, HAELOHIM , MAGASSÁGOS ISTEN, EL SADÁJ VAGY MINDENHATÓ ISTEN, A SEREGEK YHVH-JA...stb
A Biblia tisztán és félreérthetetlenül azt tanítja, hogy csak egy Igaz Isten létezik. Jézus Krisztus ezt a lényt az Atyjának vallja .
Az Igaz Istennek számos neve és címe van, többek között: a MAGASSÁGOS ISTEN, EL SADÁJ VAGY MINDENHATÓ ISTEN, A SEREGEK YHVH-JA, YHVH, ELOAH, ELOHIM, HAELOHIM stb.
Ő egyedül halhatatlan és szent önmaga által. Egyedül neki járt ki az istenimádat, úgy az újszövetségi egyházban (Ján. 4:21-24), mint az ószövetségi Izraelben (2Móz. 20:2-3).
A Magasságos Istenként Ő volt Izrael Istene
Az Igaz Isten láthatatlan, így ember soha nem látta vagy hallotta Őt, és csakis választott követeken, azaz mal’akok vagy angyalok által nyilvánította meg akaratát az emberiség számára.
Héberül az Istenre vonatkozó név az egyes számban lévő ELOAH Ez a név kizárólag és csak az egy Igaz Istenre vonatkozik. Ennek az Eloah névnek van egy többes számú változata, az Elohim. Ez a többes számú Elohim kifejezés az összes mennyei szellemlényre vonatkozik. Ezért az Elohim kifejezés használt a Mindenható Istenre, az Ő követeire vagy angyalaira, és még a bukott angyalokra is.
A kifejezés bizonyos esetekben vonatkozhat még emberi lényekre is. Az Elohim nevet hordozták ugyanis mindazok, akik Eloáht képviselték, mivel az Ő hatalmában cselekedtek, így az Ő nevének ezt a többes számú változatát viselték. Vannak bizonyos esetek, amikor az Elohim név csak az Atyára vonatkozik, akkor viszont a Ha előszóval van feltüntetve, így jelentése: Az Isten.
Hasonló alkalmazása van a YHVH névnek is.
A Seregek YHVH-ja név az csak az egy Igaz Isten neve.
Azok a lények, akik közvetlenül reprezentálták a Seregek YHVH-ját, gyakran maguk is viselték a YHVH címet, mivel YHVH hatalmában cselekedtek.
Vannak tehát esetek, amikor a YHVH név csak a Seregek YHVH-jára vonatkozik, és vannak esetek, amikor a nevet az Általa elküldött lények viselik.
Ebben az írásban egy bizonyos szellemi lénynek a működésére összpontosítunk. Ez a lény a Mal’ak YHVH vagy YHVH Angyala, aki Izrael Elohimjaként lett elrendelve (Eloáht reprezentálva, akit valójában imádtak ezen az Angyalon keresztül).
Ha egymással összevetve tanulmányozzuk azokat a különböző igerészeket, ahol ez a MAL’AK a pátriárkákkal és Izraellel kapcsolatban szerepel, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy ő nem más, mint JÉZUS KRISZTUS A TESTI ELJÖVETELE ELŐTT.
Az Ószövetségben Krisztus a YHVH Mal’akja-ként ugyanazt a szerepet töltötte be, mint amit az Újszövetségben is betölt. Ő volt az, aki MEGNYILVÁNÍTJA ELOAH AKARATÁT. Ő egy isteni természetű lény volt, aki tökéletesen tükrözte Eloah természetét és jellemét.
Őt, mint KÖZBENJÁRÓT vagy KÖZVETÍTŐT látni annyit jelentett, mint Eloah-t látni; őt hallani annyit jelentett, mint Eloáh-t hallani. A SZAVAK, amelyeket mondott, nem a saját szavai voltak, hanem ELOAH BESZÉDE.
Amikor az Ószövetség idejében az átlagember az Istenre gondolt, akkor ők Eloah-ra, a Seregek YHVH-jára gondoltak, ismerve a tényt, hogy Ő a Mal’akján vagy Angyalán keresztül nyilvánította meg Önmagát, aki szintén Elohim volt. Ha az Angyal jelen volt közöttük, az számukra azt jelentette, hogy a Seregek YHVH-ja volt közöttük.
Az Angyal szavai és tettei a Seregek YHVH-jának szavai és tettei voltak. Ezért nevezhették őt ADONÁJNAK, ELOHIMNAK és még YHVH-nak is, mert tudták, ő a maga fölött is álló Adonájt, Elohimot és YHVH-t személyesítette meg számukra.
Amikor azt olvassuk, hogy YHVH tett valamit első személyben, tudjuk, hogy azt YHVH Angyala vitelezi ki, tökéletesen a Seregek YHVH-jának akarata szerint. Amikor az írásokban YHVH meg van különböztetve az Ő Angyalától, azok az írásrészek csak jobban rámutatnak arra a tényre, hogy YHVH egy közbenjáró közreműködésével dolgozik az emberiséggel.
Ezért van egy tökéletes harmónia az Ó és Újszövetség között. A Szentírás mindkét részében az Atya az egyedül Igaz Isten. Krisztus az Atya Istennek a közbenjárója, az üdvösség közvetítője, és ő az, aki folyamatosan kinyilvánítja Isten akaratát az emberiség számára.
Nemcsak az Isten atyai mivolta volt jól ismert Izraelben, hanem az a tény is, hogy az Atyának számtalan fia van a szellemvilágban;
Jób 1:6 „Lőn pedig egy napon hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök. „
Itt még Sátán is az Isten fiai közé van sorolva.
Krisztus az Isten Fia volt az emberi eljövetele előtt, számtalan más természetfeletti lénnyel együtt, beleértve a társait is (Zsid. 1:9;l Zsolt. 45:7), akinek az Isten volt az Atyja. Az számos ószövetségi szövegrészből látható, hogy az ókori izraeliták tudták az Istenről azt, hogy Ő az Atya. Később az újszövetségi kereszténység szintén azokra a szövegrészekre építette az Isten Atyaságának tényét.
A kánaáni vallásban és mitológiákban az “Isten fiai” vagy “az istenek fiai” kifejezések általában istenekre vonatkoztak. Ők voltak a panteon istenségei, akik összegyűltek, hogy határozatokat hozzanak a világ irányításával kapcsolatban. Az ugariti mitológiai írásokban pl. ezt az isteni tanácsot az “Isten fiainak gyülekezetének” nevezték, vagy az “El gyülekezetének” (az El az istenek feje volt). Ennek a kánaáni hagyománynak a maradandó hatása jól látható egy VII. századból fennmaradt, a szíriai Arslan Tash városában feltárt főníciai vallási énekből, amelyben utalás van az “isteneknek minden fiaira”.
Ugyanennek a használati módnak a nyomai lelhetők fel a Héber Biblia bizonyos szövegeiben is.
Az 5Móz. 32:8 szerint:
“Amikor a Magasságos kiosztotta a nemzetek örökségeit, amikor elválasztotta egymástól az emberek fiait, kijelölte a határvonalakat a népek között az Isten fiainak száma szerinta Mazoretikus írásokban helytelenül “Izrael fiainak száma szerint” [bene yishra’el] került be, az Ó Latin, és a Holt-Tengeri Tekercsek mind az “Isten fiainak” [bene elim] verziót támasztják alá!
Más szóval a Magasságos Isten a föld minden népe fölé kijelölt egy isteni lényt a mennyei tanácsból. YHVH része az Izrael volt.
[Megjegyzés: Világos, hogy itt nem érti és látja a Seregek YHVH-ja, a YHVH Mal’akja és a YHVH nevek közötti különbségeket, azok jelentőségét és a nevek kiutalás alapján való használatát.]
A Jób könyvének bevezetése jól tükrözi az alárendelt mennyei lények valóságát. A Jób 1:6-ban látható, hogy az Isten fiai az Úr elé járulnak. Ebben az esetben az Isten fiai azok az angyali lények, akik Yahweh akaratát viszik véghez a földön, és jelentést tesznek neki a mennyei tanácsban. A közöttük megjelenő, de viszonylagosan különálló Sátán (haszatan), ebben az esetben, a korai példája annak a későbbi judeo-keresztény tanításnak, amely szerint Sátán és a vele tartó angyalok elegendő önállóságot élveztek, még ahhoz is, hogy fellázadjanak.
A MESSIÁS FELMAGASZTALÁSA ÉS CÍMEI
Az Újszövetségben Krisztus számos elnevezést és jelzőt visel: pl. Az Ember Fia; Isten Fia; a Kiválasztott; a Próféta; a Királyok Királya; az Urak Ura; Az Igaz és Hív, az Út, Az Igazság és Az Élet; Megváltó; Krisztus; Mester; Elsőszülött; Emmánuel; Úr; Az Alfa és az Omega; Az Első és az Utolsó; a Jó Pásztor; stb.
Mivel ezek közül a címek és jelzők közül több az Atyára is vonatkozik, így sokan – rosszul összeállítva a Biblia teljes értelmét – azt gondolták, hogy Krisztus az úgy Isten, mint ahogyan az Isten az Isten, és így része egy trinitáriánus, binitáriánus vagy ditheisztikus Istenfőnek.
Az ilyen következtetések természetesen helytelenek és hamisak. Mindezek a címek és jelzők egy kiutalt hatalom fogalmát takarják, ami lehetővé tette azt, hogy YHVH Angyalát YHVH-nak, vagy Elohimnak címezzék, mert ő a Seregek YHVH-ját és Eloáht képviselte.
Krisztus örökség által jutott egy különb névhez, mint a (többi) angyalok. Ha a nyelvezet valós értelmét figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy volt idő, amikor Krisztus nem rendelkezett ezzel a kiválóbb névvel, továbbá ő különbbé lett téve (felmagasztalás által) az angyaloknál.
Mindennek a lényege nemcsak önmagában az, hogy Krisztus egy angyali (vagy elohim) lény volt – az nyilvánvaló mindazokból, amit ebben az írásban eddig már bemutattunk.
Ennél fontosabb, hogy Isten nem egy angyali (vagy elohim) lényt rendelt el Messiásnak, hanem azok egyikétől megkövetelte, hogy hatalmát és erejét feladva emberré váljon a Dávid nemzetségéből, és meghaljon az emberiség bűneiért, akit aztán feltámaszt és felmagasztal mint Messiás uralkodót a világ számára. Vagyis annak érdekében, hogy megfelelően be tudja tölteni a messiási szerepet, mint Főpap és mint Király, neki szükséges volt emberré válnia, hogy azonosulni tudjon az emberi állapottal és korlátozottságokkal.
Krisztus a maga vállalta önalázaton keresztül emberré vált, és rettenetes halállal meghalt értünk, ami által képessé lett az emberiség Messiásává válni. Ennek okáért lett dicsőségre feltámasztva . lyen módon lett Ő különb, mint a többi Elohim.
Krisztus az Isten formájában volt testi eljövetele előtt – csakúgy, mint az összes más, Istentől eredő elohim –, de Ő nem akarta az Istennel való egyenlőséget elragadni.
Ellentétben Lucifer hozzáállásával és cselekedeteivel, aki erőszakkal akarta magát a Magasságos Istennel egyenlővé tenni:
Ézsaiás 14:12-14
12„Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13 Holott te ezt mondád szívedben; Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14 Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”
Krisztus az Istennek, a Királyok Királyának és az Urak Urának (1Tim. 6:16) akaratának végrehajtója, ezért Ő is viseli azt a címet:
Jel. 19:15-16
15 „És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
16 És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.”
Krisztus új neve:
Jelenések 3:12
„A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.”
Mindezeket a neveket és címeket hűséges engedelmességével érdemelte ki és kapta meg.
Természetesen mindaz, hogy Krisztus felmagasztaltatott, hogy a különböző betöltött feladatok után neveket és címeket szerzett magának, elveti és abszurddá teszi a trinitáriánus, binitáriánus és ditheisztikus paradigmákat.
Egyedül Krisztus kezébe lett adva a világ fölötti hatalom vagy uralom?
A válasz határozott nem. A nemzeteket a Felséges Isten helyezte örökségeikbe, “az Isten fiainak száma szerint” (5Móz. 32:8, lásd az LXX szövegein alapú fordításokat; az MT iratokban a KRISZTUS UTÁNI IDŐKBEN ÁTÍRTÁK a szöveget, s így lett az Izrael fiainak száma szerint. Az LXX-ben aggeleon theou, a holt-tengeri tekercsekben pedig Beny Eliym áll).
Jehova része lett Izrael. Jákob az Ő örökrésze (5Móz. 32:9).
Ennek a Jehova nevet viselő lénynek a Felséges Isten utalta ki Izraelt osztályrészéül, amiből levonható, hogy ez az alárendelt lény kiutalás alapján viseli Jehova nevét, és Ő az, Aki eljött Krisztusként.
Ebben a korban a nemzeteket istenek, vagy uradalmi vezetők irányítják, egyedül Izrael (illetve az egyház) áll Isten közvetlen vezetése alatt, Krisztuson keresztül.
Isten= ELOAH, istenségek= ELOHIM.
ELOAH - ez a szó egyesszámban van, és az egy igaz Istenre vonatkozik. Arabul ennek megfelelője az ALLAH szó, és az iszlám vallásban ez szintén az egy igaz Istenre vonatkozik.
ELOHIM - ez a szó az Eloah többesszámú változata, és a szellemi létvalóságban élő lényekre vonatkozik, beleértve az egy igaz Istent, Eloah-t, és úgy a szent, mint a bukott angyalokat is.
ELOHI – az Elohim szó olyan egyesszámú formája, ami egy bizonyos Elohimra utal, legismertebben arra a Mal’ak-ra, aki Eloah-t képviselte Izrael számára. MAL’ AK= angyal, elküldeni, mint helyettest, ezt fordították angyalnak, pedig azt jelenti-követ, hírnök. görögben- aggelosz, angyal. aggelo szótő, mely hír átadását jelenti.
Az Ószövetségben a mal’ak szóval azokat jelölték meg, akik valaki által egy távoli küldetést kaptak, mint pl. az 1.Mózes 32:3-ban a Jákob által Ézsaúhoz küldött követeket. (Ha megfigyeljük, az 1Mózes 32:1-2-ben az Isten (Elohim) mal’ak-ja találkozik Jákobbal. Vagyis az első és a második versekben a mal’ak olyan természetfeletti lényre vonatkozik, akit az Isten küldött el, a harmadik versben pedig a Jákob által elküldött emberi hírnökre).
Egy, vagy akár több mal’ak egy közösség által is elküldhető, hogy üzenetet vigyenek valahová (4Mózes 21:21). Ha a király küld el egy hírnököt, a mal’ak egy diplomata szerepét töltheti be (1Kir. 20:1-2). A mal’ak, vagyis a hírnök nagyon fontos szerepet töltött be a szemita kultúrában. A hírnök megbecsülése az őt elküldőnek a megbecsülését jelentette, és ennek az ellenkezője is fennáll (Ján. 5:23).
Az Isten különböző formákban küldött követeket az emberiség számára. Ezek közé tartoztak az emberi próféták (2Krón. 36:15-16) és a természetfeletti szellemlények, akik bizonyos híreket vagy utasításokat közöltek (1Móz. 19:1; Zsolt. 91:11). A szellemlények esetében a rájuk vonatkozó mal’ak kifejezést a bibliafordítók általában az angyal szóval fordították le annak érdekében, hogy az olvasók számára világosabb legyen, hogy az eredeti héber szövegben természetfeletti lényekről van szó. Azt viszont továbbra is állandó figyelemben kell tartanunk, hogy az angyal szó egyszerűen hírnököt, vagy követet jelent, mert ennek a szónak az értelme ma már gyakran egy tévesen kialakult képen alapul.
Az összes, Isten által elküldött mal’ak közül messze a leglényegesebb és legjelentősebb szerepe annak az angyalnak volt, aki ennek az írásnak a tárgya: a Mal’ak YHVH vagyis “YHVH Angyala”, más néven Mal’ak Elohim, az “Isten Angyala”.
Ezek az elnevezések mind egyesszámban vannak, mert egy bizonyos Angyalra [Követre] vonatkoznak, aki egyben az Isten Jelenléte. Más szóval: Ő az Isten megszemélyesítője az emberek számára. Ezt az Agyalt – mivel az Isten képviselője, és az Isten hatalmában működött – gyakran szintén YHVH-ként nevezi meg a Biblia. Ez megint csak egy olyan jelenség, ami a szemita kultúrkörben egyértelmű, de általában véve idegen a nyugati gondolkodásmód számára. Vagyis egy héber szellemben gondolkodónak nem furcsa az, hogy azt a követet, aki az Istent képviseli, azt Isten nevével nevezzék meg. Ugyanakkor tökéletesen tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy az csak egy követ, nem pedig maga az Isten első személyben.
Ilyen módon történt tehát az, hogy YHVH Mal’akját is a YHVH névvel illették, mert tudatában voltak annak, hogy ő YHVH felhatalmazásával és utasításai alapján cselekszik. a YHVH névnek a jelentése is, ami: Aki a létet okozza (harmadik személyben: vagyis Ő, aki a létet okozza). Ez a név a Seregek YHVH-jának a neve, mert valóban Tőle ered minden létező. Továbbá a YHVH Mal’akja az Elohim nevet is viselte, mert ő volt az egy Igaz Istennek, a mennyben lévő Elohimnak a képviselője.
Az igaz Isten az páratlan, egyedi, és nincs hozzá hasonló. Alárendelt lények az Isten hatalmával – és így az Ő nevével is – fel lehetnek ruházva.
Tehát, YHVH ANGYALA A KRISZTUS, aki KÜLÖNBÖZŐ FORMÁKBAN, LÁTHATÓAN JELENIK MEG AZ ISTENT KÉPVISELVE.
https://churchofgod.hu/content.php?act=jk_istenseg
A fordításokba bizonyos fokig azért került az angyal szó, mert a trinitarista teológiát jobban szolgálja ez a kifejezés, mint az istenek szó. A héberek számára azonban közismert tény volt, hogy az elohim az Isten fiai voltak. Az Isten hírnökei (angyalai) szintén az Isten fiai voltak. A modern fordításokban azért lett egységesítve az angyal szó, mert a fordítók úgy gondolták, hogy ellentmond a monoteizmusnak az isteni lényeket jelentő elohim.
A korai egyházban nyilvánvaló tény volt, és hirdették, hogy Krisztus a szellemi létvalóságban élt a megtestesülése előtt.
A LÁTOMÁS ISTENE ( SZÓSZERINT AZ ISTEN, AKI LÁT )
pl-lehetséges YHVH Angyalának a YHVH nevét viselni, miközben az ő YHVH-jának az akaratát képviseli, és annak nevében beszél.
„És nevezé Hágár az Úrnak [YHVH] nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene [El]. „
EL – Egyesszámú szó, ami Istent jelent, és használatos úgy ELOAH-ra, mint az Ő MAL’AKjára a különböző szövegrészekben.
AZ ISTEN ANGYALA
Amikor Hágár másodjára hagyja el Ábrahámot és Sárát, az Angyal újra megjelenik neki, és megismétli a korábbi ígéretét, miszerint nagy néppé fogja tenni a fiát. Itt olvashatjuk először az Angyalnak a másik megnevezését, az Isten Angyalát. Fontos megjegyezni azt, hogy ez a lény váltva viseli az Isten [Elohim] és az Isten Angyala [Mal’ak YHVH] neveket, továbbá a YHVH és a YHVH Angyala neveket is. Az Isten [Elohim] meghallotta Hágár szavát, és az Isten Angyala válaszolt neki. Az angyal kijelentette, hogy meg fogja áldani Ismáelt, de azt is tudjuk, hogy ő mindezt az Isten [Elohim] nevében mondta. Ez egy hierarchikus felépítésre mutat rá az Elohimon belül.
Az Angyal az Elohim címet viseli, és annak az Elohimnak a nevében beszél, akinek ő a követe és megszemélyesítője.
A YHVH, mint kiutalt cím
Hágár esetében láthatjuk, hogy a YHVH Angyala maga is YHVH-nak volt nevezve, mivel YHVH felhatalmazása által lett elküldve, és annak a nevében beszélt.
Tény tehát, hogy a YHVH név egyben egy kiutalt cím is (vagyis ez a név kiutalás alapján több lényre vonatkozhat, nem csak a Seregek YHVH-jára, aki az egy igaz Isten), és számos bibliai részben előfordul a név ilyen módon való használata. Erre egy bizonyos példa YHVH megjelenése Ábrahámnak.
1Mózes 12:7
„És megjelenék az Úr [YHVH] Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.”
1Mózes 17:1-3
1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr [YHVH] Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten [El Shadáj] vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2.És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3 És arczára borúla Ábrám; az Isten [Elohim] pedig szóla őnéki, mondván: …
Az itt szereplő YHVH nem az egy Igaz Isten, akit soha senki nem látott, és akinek hangját senki nem hallotta.
Ez a lény mégis úgy beszél, mint maga a Mindenható.
Az itt használt héber kifejezés az El Sadáj, melynek jelentése a Leghatalmasabb, vagy Mindenható.
Mindenki másnál hatalmasabb lény csak egy lény lehet, és ez a lény az Atya Isten, aki valóban mindenkinél hatalmasabb, beleértve Krisztust is.
Az Újszövetségben a Mindenható cím minden esetben csak az Atyára vonatkozik. A Mindenható Úristen az Atyánk, Krisztus pedig a testvérünk.
Mivel az Atya Istent, a Mindenható egy igaz Istent egyetlen ember sem látta soha (a Szentírás pedig meg nem bontható, Ján. 10:35), így csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a YHVH, aki Ábrahámmal és a pátriárkákkal beszélt, annak egy másik YHVH-nak kellett lennie, aki különálló a Mindenható Istentől (az Atyától), de aki annak a MINDENHATÓ ISTENNEK vagy EL SADÁJnak A NEVÉBEN BESZÉLT.
Más szóval Ábrahám egy Elohimmal állt közvetlen kapcsolatban, aki Istennek a felhatalmazásában működött, és még a YHVH nevet is viselte MINT KIUTALT CÍMET, miközben az Isten akaratát és beszédét nyilvánította ki.
Krisztus hasonló módon, csak az Atya akarata szerint cselekedett, és az Atya szavait beszélte:
János 8:28
„Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.”
A YHVH név kiutalás általi viselete még inkább kitűnik az 1Mózes 18-ban, ahol az Ábrahámnak megjelenő három lény mindegyike a YHVH címet viseli.
1Mózes18:2-3
„2 És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.”
Az eredeti héber szövegekben az itt Úrnak fordított szó valójában YHVH volt. Ábrahám mind a három “férfiút” a YHVH névvel címezte.
Amikor EZSDRÁS ÉS NEHEMIÁS ALATT A SZENTÍRÁS SZÖVEGEIT REVIZÁLTÁK, az ezt hivatalosan elvégző Szóferim itt, és 133 más helyen a YHVH nevet Adonájra (Úr) változtatta át. (Ezeknek a névváltoztatásoknak a pontos helyeit azonban feltüntették a szövegek margóján).
A NÉVVÁLTOZTATÁS EREDETI CÉLJA ÁLLÍTÓLAG AZ ISTENI NÉV, A YHVH NÉV IRÁNTI TISZTELET VOLT, de valószínűbb az, hogy a SZÓFERIM MÁSOLÓIT AGGASZTOTTA AZ A TÉNY, HOGY YHVH NEVÉT TÖBB LÉNY IS VISELTE, nem csak a Magasságos Isten.
Látható tehát, hogy a YHVH kifejezés ezekben a szövegekben minden megkülönböztetés nélkül, nem kevesebb, mint négy lényre vonatkozott; a három “férfiúra” (minden bizonnyal Krisztus és két vele lévő angyal), és a mennyben lévő Istenre.
EZEK ALAPJÁN IS LEVONHATÓ TEHÁT, HOGY A YHVH NÉV EGY KIUTALT CÍM IS AZOK SZÁMÁRA, AKIK ISTENT, AZ ATYÁT KÉPVISELIK AZ EMBEREK FELÉ.
1Mózes18:16-22
16 „Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.”
A következő alkalommal ez az Angyal akkor jelenik meg, amikor Ábrahám bebizonyítja engedelmességét Izsák feláldozásával.
Ekkor az Angyal megakadályozza Izsák halálát.
1Mózes 22:11-18
„11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy Isten [Elohim] félő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13 És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”
Az ANGYAL ITT ÖNMAGA SZEMÉLYÉBEN IS BESZÉL (“mert most már tudom…”) és YHVH, az IGAZ ISTEN NEVÉBEN IS (“Én magamra esküszöm azt mondja YHVH…”).
Ez a rész abból a szempontból is lényeges, mert a kijelentés: “mert most már tudom, hogy Isten félő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem” rámutat arra, hogy
EZ AZ ANGYAL VOLT AZ ELOHIM, AKI UTASÍTOTTA ÁBRAHÁMOT A FIA FELÁLDOZÁSÁRA!!!
A szövegből kiderül, hogy ez az Angyal nem tudta előre azt, hogy mit fog Ábrahám tenni, csak később, Ábrahám cselekedeteiből látta az engedelmességét.
Tehát EZ AZ ANGYAL NINCS A MINDENTUDÁS VAGY ELŐRETUDÁS BIRTOKÁBAN.
KRISZTUS ESETÉBEN UGYANEZ A HELYZET, HISZEN Ő BIZONYOS DOLGOKAT NEM TUD, ÉS AZ ISTEN, AZ ATYJA NYILVÁNÍTJA MEG SZÁMÁRA A SZENT SZELLEM ÁLTAL.
Egyedül csak az Atya tud mindent előre, abszolút mindentudással.
AZ ANGYAL ÉS IZSÁK FELESÉGE
Az Később, amikor Ábrahám elküldte szolgáját, hogy az feleséget hozzon Izsáknak, azzal küldte útjára, hogy YHVH Angyala vele lesz és áldottá, szerencséssé teszi az útját. Az itt elhangzottakból kivehető, hogy Ábrahám felismerte a különbséget YHVH, az Atya Isten és az ő Mal’ak-ja között. Felismerte tehát azt is, hogy ővele nem közvetlenül YHVH, az Atya Isten dolgozott, hanem annak követe. A szolga pedig egyenlővé tette ennek az Angyalnak a vezetését magának YHVH-nak a vezetésével. Így ez az Angyal gyakorlatilag valójában az Isten képviselője és közvetítője volt.
1 Mózes 24:40
„Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából.”
24:48
„Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl.”
JÁKOB ÉS AZ ANGYAL
YHVH Angyalának három jelentős jellemvonását ismerhetjük meg:
Mint az Isten Követének, ennek az Angyalnak a jelenléte a Magasságos Isten jelenlétének felel meg. Ezt az Angyalt látni annyi, mint a Magasságos Istent látni.
- Ez az Angyal az Isten által adott eszköz a megváltáshoz.
- Ez az Angyal egyenlő azzal az Istennel [Elohim], aki vezette, áldotta és gondját viselte Jákobnak, Izsáknak és Ábrahámnak.
- Ez az Isten [Elohim] jelent meg nekik és beszélt hozzájuk.
AZ ISTEN HÁZÁNAK ISTENE
1Mózes 28:11-21
11 „És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13 És ímé az Úr [YHVH] áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak...
15 És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam
17 Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek [AZ ISTEN HÁZA]...
20 És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
21 ...akkor az Úr leénd az én Istenem”
Miután bétheli álmában megjelent a lény, aki magát YHVH-nak nevezte, évekkel később egy másik álomban az Isten Angyala ezt mondja Jákobnak: “Én vagyok ama Béthelnek Istene” és “ahol fogadást tettél nekem”. Mindebből tehát újra megmutatkozik, hogy az Angyal a YHVH címet viselte. Erre az Angyalra vonatkozik még a héber Mal’ak HaElohim kifejezés is. A ha szó az [az] elöljáró megfelelője, vagyis ez az Angyal Az Istennek az Angyala. Ezáltal , hogy bár az Angyal maga is Elohim-nak van nevezve, ő egy magasabb Elohimnak, a HaElohimnak, Az Istennek a követe. Természetesen óriási jelentősége van annak is, hogy ez az Angyal El Béthel-nek, vagyis AZ ISTEN HÁZÁNAK ISTENÉNEK NEVEZI ÖNMAGÁT.
Az Újszövetségben Krisztus van bemutatva úgy, mint az Isten, akit az ő Istene (az Atya Isten) kent föl a társai közül. Krisztus továbbá a Fiú, és az Isten házának főpapja is.
A következő versekben Béthel Istene [El] ismét megjelenik Jákobnak, hogy megáldja és utasítsa őt. Az előző versek, és Jákob későbbi megjegyzései is az 1Móz. 48:15-16-ban bizonyítják azt, hogy Béthel Istene nem más, mint YHVH Angyala.
1Mózes 35:1-13
1 Monda pedig az Isten [Elohim] Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek [El], ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
2 Akkor monda Jákób az ő házanépének, ...
3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek [El], ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam ...
6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.
7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek [Az Isten Házának Istene], mivelhogy ott jelent meg néki az Isten [azaz ahol az ELOHIM (ISTENEK) megjelentek - itt a többesszám használata még a Rabbik hozzászólásaiban is angyalokra vonatkozik - vagyis az Elohim Angyala, aki YHVH-ként beszélt, és a többi angyalok, akik a létrákon le és fel jártak, mindannyian, EGYÜTTESEN ELOHIMNAK vannak megnevezve], mikor az ő bátyja előtt fut vala ...
9 Az Isten [Elohim] pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mézopotámiából, és megáldá őt ...
11 És monda néki az Isten [Elohim]: Én vagyok a mindenható Isten [El Sadáj], nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
13 És felméne ő tőle az Isten [Elohim] azon a helyen, a hol vele szólott vala.
Itt csakúgy, mint korábban Ábrahám és Izsák esetében (1Móz. 28:3), az Angyal, aki El Sadájként beszél, valójában az El Sadáj nevében beszélő Mal’ak, vagy Követ.
AZ ISTEN ORCÁJA
1Mózes 32:24-30
Amikor Jákob visszaindul, hogy találkozzon Ézsaúval, útközben hátramarad, és egy éjjelen át tusakodik egy “férfiúval”. Jákob saját szavai szerint az Istent [Elohim] látta ott szemtől szembe, és el is nevezi annak a helynek nevét az Isten Orcájának. Számára az a “férfiú” az Isten jelenlétének közvetítője volt.
Évszázadokkal később Hóseás próféta az Isten sugallátából felidézte ezt az eseményt, és a Jákobbal viaskodó Istent [Elohim] egy angyallal azonosította.
Hóseás 12:3-5
3 „Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel [Elohim].
4 Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
5 Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.”
A Hóseás 12:5-ben az Úr, a Seregeknek Istene megnevezés nem a szokásos YHVH Szabaoth, hanem a héber YHVH, Elohim HaSzabaoth, vagyis YHVH, a Seregeknek Istene. Tehát az Angyalra ilyen formában vonatkozik a YHVH, [a] seregek Istene név. Ez UGYANAZ A CÍM, mint amit Krisztus a Józsué 5:15-ben visel, ahol ő az Úr seregének fejedelme.
Kihangsúlyozzuk a hasonlóságot az Angyal szerepe és Krisztus között, hiszen a keresztények számára Krisztus jeleníti meg az “Isten orcáját”:
2Korintus. 4:6
„Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.”
…láttuk, Jákob az Isten Orcájának nevezte azt az Angyalt, akivel tusakodott. Ez annyit jelent, hogy az Isten “jelen volt”, vagy “láthatóan megnyilvánult” az Angyal személyében. Ennek a fogalma később pontosabbá vált azáltal, hogy az Angyal az (Isten) Jelenlét(ének) Angyala-ként lett ismert (vagyis ő volt az Isten Jelenlétének Közvetítője). Ez az Angyal (aki, mint már tudjuk, Krisztusvolt) végeredményben Emmanuel-ként működött, vagyis ő volt a Velünk lévő Isten, jóval az emberi megszületése előtt.
Az alábbi idézetekben meg van különböztetve YHVH, és az Ő jelenlétének Angyala. Ez érthető, hiszen tény, hogy Izrael igenis tudott az Atya Isten, az El Sadáj, vagyis a Seregek YHVH-jának a létéről.
Izrael a Seregek YHVH-ját imádta, mint Istent.
Viszont megértették azt, hogy a Seregek YHVH-ja az Ő Angyalának a személyén keresztül működött és volt jelen velük, aki Őt reprezentálta, osztozott természetében, és ezért viselhette a YHVH nevet.
Ésaiás 63:8-9
8 „És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak: és lőn nékik megtartójok.
9 Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.”
5Mózes 4:37
„És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az ő magvokat is ő utánok, és kihozott téged az ő orczájával Égyiptomból, az ő nagy erejével:”
A MEGVÁLTÁS ANGYALA
A Teremtés könyvében utoljára akkor szerepel az Angyal, amikor Jákob megáldja József két fiát, Efraimot és Manassét. Ekkor Jákob az atyáinak Istenét [Elohim] és az Istent [Elohim], aki az ő gondját is viselte, egyértelműen azzal az Angyallal azonosítja, aki megszabadította őt minden gonosztól. A kapcsolat az Angyal és Krisztus között itt is világosan látható (ld. Gal.3:13; 4:5). A későbbiek során “Az Angyal, aki megszabadít” kifejezést a jobban ismertté vált “Megváltás Angyala” váltotta fel. Említésre méltó, hogy a magyar fordításban a ’gondját viselte’ kifejezés helyett pontosabban felelne meg a héberben használt szónak a ’pásztorkodott’ kifejezés. Ez az angyal a Megváltás Angyala, akiegyben Izrael Pásztora is, amely szerep szintén Krisztussal, a jó pásztorral (Ján. 10:14) hozza őt kapcsolatba.
1Mózes 18:15-16 15
15„És megáldá Józsefet s monda: Az Isten [Elohim], a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte [pásztorom volt], a mióta vagyok, mind e napig:
16 Amaz Angyal, ki megszabadított [Héb. ga’al, vagyis megváltott] engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket...
Korábban Ábrahám kijelentette szolgájának, hogy ő YHVH előtt járt, ugyanakkor különbséget tett YHVH és annak Angyala között .
Jákob elmondja, hogy nagyapja, Ábrahám az előtt az Elohim előtt járt, aki az Angyal, vagy Mal’ak volt. Ebben nincs semmi ellentmondás.
A YHVH Mal’akja volt Ábrahám, Izsák és Jákob Elohimja (az az Elohim, akit az ő Elohimja, a Magasságos Isten kent fel társai közül, hogy Izrael Ura, Védelmezője és Megváltója legyen), de az istenimádat nem őrá irányul.
Az imádat kizárólag a Mindenható Istené, El Shadájé, viszont Őt csak az Angyalán keresztül közelíthették meg, aki erre a közbenjáró szerepre lett rendelve föléjük. Ez pontosan így történik az Újszövetség alatt álló keresztények esetében is, akik Krisztust és Istent követik, és az Isten elé Krisztuson keresztül járulhatnak.
MÓZES ÉS AZ ANGYAL
István beszéde
Az első századi keresztények azt vallották, hogy a személyiség, aki a csipkebokorból beszélt, aki a tíz parancsolatot kijelentette a Sínainál, aki vezette Izraelt a sivatagi vándorlásban, és aki Mózessel beszélt egyes szám első személyben, az JÉZUS KRISZTUS VOLT A MEGTESTESÜLÉSE ELŐTT. Pál például ezt írja:
1Korintus 10:1-4
1„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig Krisztus volt.”
Amikor viszont ugyanezeket az eseményeket az Ószövetségben olvassuk, abban egyértelműen az áll, hogy mindezeket a dolgokat YHVH Angyala cselekedte.
A korai egyház megértette tehát azt, HOGY KRISZTUS AZ ISTEN MAL’AKJA, VAGY ANGYALA.
A legnyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy a korai egyházban megértették Krisztus és a YHVH Angyala közötti kapcsolatot, az az Apostolok cselekedeteinek 7. fejezetében található.
Mózes szabadítóul lett elküldve az Angyal keze által, és annak segítségével. …az Angyal adta át a törvényt Izraelnek Mózesen keresztül.
Istvánnak ez a beszéde ad pontos magyarázatot minden olyan kérdésre, amely YHVH Angyalának a működésével, és személyének azonosságával kapcsolatban felmerül.
Ap.Csel. 7:34-38
„…most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.
35 Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.
36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Veres-tengeren és a pusztában negyven esztendeig.
37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja;”
István beszédéből már tudjuk, hogy Isten küldte el Mózest Izrael megszabadítására, annak az Angyalnak a segítségével, aki megjelent neki. Mindezekből láthatjuk, hogy a YHVH Angyala, a YHVH és az Elohim kifejezések egymást váltva voltak használva UGYANARRA A LÉNYRE.
Jelentősége van annak is, hogy az Angyalnak, aki az ő Elohimjának, az Atya Istennek a nevében beszélt, és aki maga is az Elohim címet viselte, hatalmában állt kiutalni másoknak – ebben az esetben Mózesnek – az Elohim nevet, hogy annak viseletével az Isten által adott felhatalmazást jelezze. Mózes így ennek az Angyalnak a Mal’akja lett testvére, Áron előtt, aki pedig az ő Elohimjának, Mózesnek a Mal’akja lett.
2Mózes 4:16
„És ő [Áron] beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten [Elohim] gyanánt.”
Korábban láttunk példát arra, hogy a Mal’ak úgy beszélt Ábrahámmal és Jákobbal egyes szám első személyben, mintha ő maga lenne El Sadáj, a Mindenható. Amikor YHVH Angyala Mózessel beszélt a törvény átadásakor, akkor szinte elmosódik annak a ténye, hogy ő a Seregek YHVH-jának a nevében beszél. Ekkor olyannyira “ragyogó” a megnyilvánulása, hogy ÚGY TŰNIK, mintha maga a Seregek YHVH-ja beszélne.
2Mózes 33-ban az áll, hogy YHVH elküldi Angyalát Izrael előtt, de Ő maga (YHVH) nem megy velük. A Seregek YHVH-ja (aki a mennyben maradt) nem saját kezűleg hozta ki Izraelt Egyiptomból, és Ő nem vándorolt Izraellel az ígéret földjére. Mindazt a YHVH Angyala tette. De ekkor az Angyal oly módon közvetítette a Seregek YHVH-jának szavait, hogy a szöveg azt a hatást kelti, mintha ott maga a Seregek YHVH-ja beszélne Mózessel első személyben.
A SZÖVETSÉG ANGYALA
A YHVH Angyala nem csak a Megváltás Angyala és a Jelenlét Angyala volt, hanem az is ő, aki megkötötte a Szövetséget Izraellel a Sínainál.
A Malakiás 3:1 próféciája szerint a Szövetség Angyala (vagy Követe), akit Izrael kíván, el fog jönni az ő templomába. Tudjuk, hogy AZ A KÖVET KRISZTUS VOLT .
Kit tartottak viszont Malakiás és kortársai a Szövetség Angyalának?
Azt az Angyalt, aki a Bírák 2:1-4-ben Izraelhez szólva kijelentette, hogy ő szövetséget kötött velük, amit fel nem bont.
Tudjuk, hogy mindkét szövetség valójában a Seregek YHVH-ja és Izrael (úgy a TESTI, mint a SZELLEMI) között lett megkötve.
(Mi a testi és mi a szellemi Izráél? A testi az Izráél(Jákob) ivadékaival kötött szövetség, azaz a 10+2+1 törzzsel, a szellemi pedig mindazokkal, akik e törzsekből származtak, de szétszórattak a világ minden népe között. Azaz bármilyen népben lehetnek a SZELLEMI IZRÁEL magjai!)
https://egy-szeru-tanitasok.webnode.hu/news/a-szkitak-es-keltak-izrael-elveszett-torzsei/
KRISZTUS AZ ISTEN MAL’AK-JAKÉNT KÖZVETÍTŐJE volt ezeknek a szövetségeknek, így Ő az Atya Isten nevében beszélt Bókimban]. Krisztus azonos YHVH Angyalával, és mindkét szövetségben azonos a szerepe.
AZ ANGYAL, MINT IZRAEL VÉDELMEZŐJE
„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket” (Zsolt. 34:8).
Ez a szöveg azt érzékelteti, hogy itt egy bizonyos lényről van szó, akinek ez állandó felelőssége, nem pedig időnként, ideiglenesen megjelenő segítő angyalokról. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy más angyalok nem voltak kiutalva Izrael mellé különböző feladatokkal. Például a Lukács 2:9-ben az Isten angyala kifejezés van használva arra az angyalra (hírnökre), aki Krisztus születését bejelentette. Tehát más angyalok is közreműködtek Izraellel kapcsolatban a Mindenható Isten akarata szerint, nemcsak az az egy bizonyos SZÖVETSÉG ANGYALA, AKI KRISZTUS VOLT. Ettől függetlenül, az eddigiekben idézett szövegrészekből világosan látható, hogy a Szövetség Angyala volt YHVH Angyala, vagyis az az Elohim és YHVH, aki Izrael fölé lett rendelve, és oltalmazta azt. A Zsoltárok 35:5-6-ban YHVH Angyala az, aki Izrael ellenségeit megveri, legyőzi és szétkergeti, mint az a YHVH, aki a Seregek YHVH-jának az alárendeltje.
Izrael mindennapi életében is jelentős és közismert szerepet tulajdonítottak a YHVH Angyalának, vagyis az Elohim Angyalának.
Ő volt az IZRAEL ELOHIMJA, akit az őfölötte álló ELOHIM, az ATYA ISTEN, a SEREGEK YHVH-ja, az EL SADÁJ kent föl társai közül, azok fölé.
Zsoltárok 45:7-8 7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
Dávid Őt Urának, vagyis Adonájnak nevezte:
Zsoltárok 110:1Dávidé; zsoltár.
”Monda az Úr [YHVH] az én uramnak [Adonáj]: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.”
Az Újszövetség ezeket az idézeteket Krisztusra vonatkoztatja (Zsid. 1:8-9; Mát.22:42-45), és mindkettő tisztán rámutat arra, hogy Izraelben világosan értették az Istenség hierarchikus felépítését; hogy az Izrael fölött uralkodó Elohim és YHVH az alárendeltje volt az ő Elohimjának és YHVH-jának – AKI A MAGASSÁGOS ISTEN.
Zakariás 12:8
„Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala (Krisztus)ő előttök.”
Ez a rövid írásrész több nagyon fontos mondanivalót tartalmaz. Először is a YHVH Angyala Júda (és Izrael) előtt megy a végidők harcaiban – ez párhuzamban van Krisztus szerepével, aki az üdvösségünk fejedelme.
Másodjára, a Messiás eljövetelével Dávid háza olyanná válik, mint az Elohim és mint YHVH Angyala.
Más szóval a hívők az Elohim létvalóságra fognak kerülni, és pontosan olyan lényekké válnak, mint YHVH angyala. Harmadjára, ez a szöveg egy prófécia is, ami azonosítja azt az ágazatot (Dávidét), amelyen keresztül YHVH Angyala el fog majd jönni, mint Messiás.
Mikeás 5:2-4
Mikeás próféciája szerint a Messiás a kezdettől vagy öröktől (’OLAM, azaz rejtett idő, amely időt - vissza vagy jövőre nézve - nem lehet felfogni) létezett. Aki a YHVH-nak, az Ő YHVH Elohimjának erejében áll. Vagyis a Messiás egy fölötte álló YHVH és Elohim alárendeltje, aki Őt fölkente, és erővel, hatalommal ruházta fel.
Az első és második századi Isten gyülekezetei kimondottan UNITÁRIUS HITET ( unitarizmus azon keresztény gyökerű irányzatok gyűjtőneve, amelyek Isten egységében hisznek, és elutasítják a Szentháromság tanítását) vallottak, ez vitathatatlan a rendelkezésre álló korai írásokból.
A korai egyház tanítása szerint Krisztus volt az a Nagy Lény, aki átadta Mózesnek a törvényt, és aki Izraelt követte a pusztában. Ezt megerősíti Justin Martyr Első Apológiájában (i. sz. 154 körül) (ANF. LXIII, I, 184 ), amikor kijelenti, hogy Krisztus az Isten Angyala, az Isten Fia volt, mint egy isteni lény. Hasonlóan unitárius nézet szerint beszélt Ireneusz is, aki kijelentette, hogy Isten (az Atya) mellett soha nem volt Vele egyenlő lény (Az eretnekek ellen, i.sz. 195 körül). Krisztus és minden más lény létrehozott lények voltak .Krisztus emberi eljövetele előtti létét (preegzisztenciáját) azonban soha nem vitatta senki az egyház bármely ágazatából. Azt vallották, hogy Krisztus volt az Ószövetség Nagy Angyala, aki Elohim (Isteni) lény volt, továbbá minden igaz hívő pontosan olyan elohim létet fog elnyerni, mint amilyet Krisztus él, Isten fiaként, a halálból való feltámadás által (Róm. 1:4)
Csak egy Igaz Isten létezik.
Egyedül csak EGY SZEMÉLYISÉG van, aki önmaga által Az, Aki, és csak Ő nevezhető az egyedül igaz Istennek.
Jézus ezt a személyiséget az Atyjaként azonosította, és lényegében azt jelentette ki, hogy az örök élet ennek a ténynek az ismeretétől függ. Más szóval az örök élet elnyerésének érdekében tudnunk kell a különbséget az Atya és Jézus között, akit elküldött (Ján.17:3).
Egyedül az Atya Istennek van önmagából eredő örök élete (1Tim.6:16), és csak Ő egyedül szentséges önmaga által (Jel. 15:4).
A második alapvető pont az, hogy ember soha nem látta vagy hallotta az egy Igaz Istent:
1Tim. 6:16
„Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen. „
Az Isten nem saját személyében, illetve nem közvetlenül önmaga foglalkozott az emberiséggel, hanem egy vagy több közbenjárón, illetve követen keresztül tartotta fenn a kapcsolatot velük.
Isten minden akaratát szintén e közbenjárók által vitelezte ki. Ebből következik a harmadik lényeges pont, amit figyelemben kell tartanunk: Az Isten egy szemita háttérből és kultúrából származó népen keresztül jelentette ki Önmagát, nem pedig a görögökön keresztül!
A mai nyugati kultúrákban hajlamosak vagyunk a görögök által levetett vélemények és fogalmak alapján gondolkodni.
A szemita népeknek teljesen más gondolatmenete és világnézete volt.
Ezért, ha nem vesszük a fáradságot arra, hogy megvizsgáljuk ezt a gondolkodásmódot és világnézetet, akkor a Biblia olvasása sok gondot, zűrzavart okozhat számunkra.
A trinitarizmus ( jelentése: a háromegy Istenről szóló tanítást jelenti, aki három egymással egyenlő és egyformán örökkévaló személyben jelentette ki magát) binitarizmus fogalmai részben azért alakulhattak ki, mert a görög és nyugati eszmefuttatás nem volt képes teljesen megérteni a héber gondolatvilágot, így a Biblia bizonyos mondanivalóit sem.
NINCS 3 in1 Isten! EGY VAN!
részlet: churchofgod.hu