FÉNY SZŰZE-BOLDOGASSZONY
Megint Hatrába kell mennünk. Ebbe a pártusok által épített városba, melynek hatalmas templomában - a hagyomány szerint - Tamás apostol is tanított és boldogan látta ott. a templomban a„Szentháromságnak" ezt a hatalmas szobrát, amit itt bemutatok. A pártus öltözetű hatalmas alak a „Fény-Atya" maga, aki a két oroszlán között áll. (A „Napisten" az Oroszlán és a Szűz csillagképek között, miként a „hét oroszlán" ezen mitológikus helyzetét ismertetem „Az Ister-Gami Oroszlánok Titka" című könyvemben.) A „FényAtya'' fejét, (amit valószínűleg a napsugarak öveztek) letörték, éppen úgy, mint a két tenyerét felénk tartó két karját is.
A szív felett ott van szentséges szíveként a „Fény-Fia " sugárban tündökölve és lent a „Szent-Anya ", aki még itt van a Földön, emberi testben, mint Adiabene Mária.
Miután a régészek nem tudták megállapítani e szobor keletkezésének idejét, ebből az ábrázolásból azt kell következtetnünk, hogy közvetlenül Jézus Urunkféltámadósa után készítették a pártus mágusok, a szobrászművészet nyelvén, értelmesen tudósítva a nézőjét arról, hogy az „Istenanya", a „ Fény-Szűze" közöttük tündököl és Szentlelke erejével gyógyítja a Hozzá érkezőket. Mert így volt ez Mária életében. Így kellett lenni, mert „a Szentléleknek" a létmódja az, hogy isteni ereje az „Atya-Anya-Fiú "-tól származik és áldását, segítségét, nagy kegyelmét az „EGYISTENSÉG"-nek attól a tagjától kapod, akihez fordulsz áhítatos imádságoddal.
De ehhez a „hit"-hez hozzátartozik a „kozmikus" gondolkodás, vagyis nem a „vallási-naptár" szerinti ünneplés, mert életünk ritmusát, módját az életet megtartó és azt tápláló „NAP"-unk határozza meg. Mert ugye Földünk - Napkörüli keringésében - „egy" kör ad „egy" esztendőt.
Rajzoljunk tehát egy kört. Húzzunk bele két átmérőt, egymásra merőlegesen. Megkapjuk benne az „egyenlőszárú keresztet", mellyel az ember már ősidőktől kezdve a világmindenséget jelképezi. A keresztnek a csúcspontjai a mi kozmikus ünnepeink idejét mutatják - „négyet" egy esztendőben. A merőleges felső pontja a „MITRA-NAP ", a nyári napforduló, amikor legerősebb a Fény. Vele szemben van a „Világ Világa", az "Újra-éledő " Fény ünnepe - a téli napforduló, december 2l. - A vízszintes két végpontja jelzi a „tavaszi és őszi nap-éj-egyenlőség" napjait, amikor a „Fény-Szűze" ünnepeit tartjuk. Láthatjuk tehát. hogy a „Fény-Szűze" - a mi Nagyboldogasszonyunk - tartja egyensúlyban a Világunkat, hiszen vízszintes „horizonton" zajlik le a földi élet és jól van ez így, hogy Szűzanyánk - ezekben a nehéz „átmeneti" időkben fejti ki gondoskodó munkásságát azért, hogy tartós, folyamatos, örök legyen az „Istenáldás", amit a „Fény-Szentháromságának Szentlelke" ad nekünk.
De visszamegyek az ősi mah-gar (sumér) hagyomány „MITRA" fogalmához, mert az a „Fény", vagyis a „tudás" bőséges forrása. Ide írom ékírással „MITRA " nevét. Láthatjuk, hogy „három" ékjellel alkotott, összetett szó ez és így kell kiejteni (ha szótagolom): PASU-ULLU.
Itt a PA = felső, fő. hatalmas, vigyázó értelmezést ad és a sumér királyok „PA-TE-Sl" elnevezésének is egyik összetevője.
A SU = „a jobb-kéz", vagy a „jobb kéz tenyere" jelentésű, és az ULLU (miként „Igaz történetünk vezérfonala Árpádig" című könyvem 234. oldalán részletezem) a „teljes égi Fény" jelölője.
Ennek a hatalmas hatrai szobornak szimbolikája mutatja kozmikus ünnepeink „szentjeit". A „Fény-Atyának" ez az ábrázolása, hogy mindkét tenyerét felénk tartja, a „Szentháromság" olyan gondviselésének kinyilatkoztatása, mely semmiféle feltételt nem szab a hívő részére. - Ugyanis metafizikai épségével és tökéletességével eléri mindazokat, akik a Fényben állnak.
Ezt a kinyilatkoztatást azonban csak azok értik meg, akik ahhoz a hiedelemhez tartoznak, melyet a dogmákat szerkesztő másik oldal csak „könyv nélküli vallásnak" nevezett. A Pártus Birodalom termékeként igen sok, ún. „vallási" emlék maradt fenn és került elő minden ásatás alkalmával. Hála legyen érte a pártus „mágus-papjainknak", akik éppen úgy, mint a görögök által „szkítáknak" nevezett elődeik, őseik, testvéreik, a szimbolizmus nyelvén tanítottak és „Istenes-hitüknek" részleteit aranyba, bronzba öntve, vagy kőbe (alabástromba) faragva hagyták utódaikra. A pártusok aranyát a szaszanidaperzsa pusztítók eltulajdonították. De szobraik és alabástromba vésett csodás alkotásaik megmaradtak.
Ezek egyikéből úgy látom, hogy Adiabene Máriának, Jézus Urunk Édesanyjának a felmagasztalása még életében megtörtént, hiszen csodatetteinek híre eljutott a Birodalom minden helyére és Mária - az embertestet öltött égi küldött, a „Fény-Szűzének" gondviselését láthatóan és érezhetően megvalósította. Ezért az emléke oltár-ábrázolásokban is fennmaradt. Bemutatok itt egyet, mely alabástromból készült és szintén Hatrában találták. Négyoszlopos oltárka ez, ahol az oszlopok között állva, a négy világtáj felé ugyanaz a nőalak látható. - Jobb kezében a földgolyó, és baljában - kebelére szorítva - virág, kalász, gyümölcs jelképezi a gondoskodását. A régészek azt írják, hogy az ősi termékenység istennőt jelképezi, akit Párfiában „ALAT" (ÉLET) néven ismertek. (De ez csak a mássalhangzósírásból való következtetés, „LT" lehet ALaT és éLeT is).
Én úgy hiszem, hogy a földreszállt Isten-Anya ő, - Adiabene Mária - Jézus Urunk Édesanyja.
Ugyanis a pártusok a „Fény-Szűzét" is ábrázolták, bevonva az ősi misztériumot is az uralkodás és az uralkodó család hatalmának - szimbólumok segítségével - való hirdetésére. Így találjuk az egyik királyi palota fogadó termének egyik falán az itt bemutatott falfestményt, ahol a „Fény-Szűze" lovas szekerén vágtat a királyi család segítségére.
A „Fény-Szüze"
Ezt az elnevezést - a római és keleti kereszténységben egyaránt tisztelt „Szűz Máriára" vonatkozólag az egész világon csak egyetlenegy helyen találjuk meg és ez az Erdőelv-ii (Erdélyi)CSIKSOMLYÓ. (Ma Romániához tartozik.)
Igen sok „csoda" történt a néppel ezen a helyen, ahol a „Szűzanya" különös neve:
„A NAPBAÖLTÖZÖTT BOLDOGASSZONY"
A néppel történt csodálatos események azt eredményezték, hogy a „Ferences rend" tagjai építettek ide egy templomot és benne található a „Napbaöltözött Boldogasszony" szobra, amelynek rajzát itt bemutatom. Látjuk, hogy a „kelő Holdon" áll a ,Szűzanya. Amikor megjelenik az égen az„újhold" égi ,.C" betűjével, vagy majdnem fekvő „kifli-alakú"-an látható, a nép áhítatos lélekkel nézi és így mondják: .,megjött BABBA-Mária".
Már esteledik ilyenkor és áhítatos lélekkel sokáig nézik. „Máriát" látják benne, az istennek Szentanyját és imádkoznak Hozzá.
Ki-ki a maga módján. A hívő lelkeknek nagy misztériuma ez a folyamatos imádkozás így „Babba-Máriához " és a „Napbaöltözött Boldogasszonyhoz", a „csodák" helyén. Igen régi hagyományt őriz ez a két - „Égi-Fény"-t jelentő elnevezés, mert nevük és fogalmi tartalmuk is a sumér hitvilágból ered.
Azt már tudjuk, hogy a Boldogasszony sumér nyelven= „BAU-DUGASAN ". Keressük meg a „napbaöltözött" jelentést. Ezt úgy is kifejezhetjük: a „Fény Palástja. "
Ezt sumér nyelven így mondjuk: „PÍRPALA-S(u)-TU".Tehát a Csíksomlyói Szűzanya ősi neve: „Pir-palástú Boldogasszony. " (Hivatkozás: Pír (L.381.), Pala (L.536 és DSL. 53G/130, 131, 132.) SU (L.354.) TU (L.58 vagy 381.) (L. = Labat-féle szótár - Aranyi)
Most keressük meg a „BABBAMÁRIA " elnevezést és fogalmi tartalmát. Kezdjük Mária nevével.
Igen üdvösnek tartom azt, hogy Jézus Urunk Édesanyjának neve „Mária" formában terjedt el a kereszténynek nevezett világban és nem a héber „Mirjam"al, ahogyan őt a zsidók nevezik dicstelen írásaikban.
MA-Rl-A „sumer-arámi összetett szó, ahol: MA (aMA) jelentése..... „égi Anya"
RI = eredet, eredő, valahonnét származó.
A = meghatározó rag (mai határozott névelő azonosa)
MA-RI-A neve: „égi Anyától származó".
Érdekesek nyelvünkben fennmaradt gyök-azonosságok. Pl. : RI-an, RI-ad, RI-kolt, RI-gó.Mindegyik sumér szóképzés. PI..: RI-Gu = torokból származó. - De népnevünk MA-GAR formáját is innen származtathatjuk és ez...„Istenanya-Népe" értelemmel hivatást ad népünknek és Adiabene Mária földre-szállásával - Mária Népe vagyunk.
Most nézzük meg a „BABBA" szót, mint elnevezést. A sumér „KA" = kapu vagy „nyílás"-t jelentőékjel egyik olvasata. "BABA „Jelentése: az „Ég nyílása " az „Ég kapuja " (L. I33.).
Így „BABBA-MÁRIA" elnevezéssel a néphit az Ég félhold alakú „nyílásában" Máriát köszönti, akikinyitja az Ég kapuját. A hívők serege az Ég kapujára, a félholdra nézve küldi imáját, könyörgését Máriához abban a tudatban, hogy az ima a nyitott kapun Mária kezében, Mária által biztosan eljut Urunk Istenünkhöz.
Ez a „misztériumban" az indulás, amikor a hívő lelkekben életre kel az a bizonyos tudat, hogy imája, kérése Mária segítségével bejutott a „Fény Birodalmába".
Nyugodt szívvel mennek a misére, teljes szívvel vesznek részt annak minden részletében, buzgón énekelnek, a templomban megsimogatják a „Napbaöltözött Boldogasszonyt" jelképező szobrot is, de a nagy „Istenvárást" a hajnal hasadása hozza. A „BABBAMÁRIÁHOZ" intézett könyörgésük és imájuk emlékével ők a Napkelte bíborában, ott a PÍR-ban, a Napbaöltözött Boldogasszony érkezését látják, hiszik és imádják, aki ott - előttük - szüli meg bíborból fakadt Szent Fiát - a „Fény Fiát ", a „Világ Világát ", aki lelkükben Jézus Urunk.
És nézik, csodálják a "Fényt", mert tudják, lelkük sugallja, hogy „BABBAMÁRIA"által kinyitott égi kapun át küldött könyörgésük itt, a „Fényben" életet kap - teljesül.
Náluk tehát a Napbaöltözött Boldogasszony nem választható el az ő „Szent Fiától", mert együtt vannak ők az égen a PIRKAN csodájában.
És itt a néphit erősen szembehelyezkedik a zsidó-kereszténység álláspontjával, mely azt tanítja nekik:
„Máriát nem imádjuk - hanem csak tiszteljük és kérjük közbenjárását a Szentháromság második személyénél, Jézus Krisztusnál!"
Iszonyú nagy antagonizmusa ez a zsidó-kereszténységnek, melynek alapja az a zsidó vallási felfogás, mely az Istenanyát nem ismeri, hiszen a héber nyelvnek szava sincs rá.
Ennek a következménye az lett. hogy a zsidó-kereszténységünkben egy „hímnemű" - úgy magyarázzák - „patriarchális" Szentháromságot találunk: az Atya-Fiú-Szentlélek összeállításban.
Itt joggal kérdezhetjük: a „Szentlélek" talán egy olyan misztikus valami. mely külön van az Atyától és a Fiútól és Tőlük függetlenül működik? Mert ha az „Atya-Fiú" tulajdona, akkor Bennük van és általuk érvényesíti az áldásait. Ha külön áll, akkor honnan jön...?
A zsidó-kereszténység „Szentháromság"-ának létrejöttében tehát nem a Lélek metafizikus épsége, nem a tudás logikája volt az indíték, hanem a júdaialapú valláspolitika, mely a „Fényes-Világ", a „Felső-Világ" kozmikus törvényét erőszakosan érvényesített dogmákkal helyettesíti be. Csakis így tudta „kizárni" az „Istenanyát" a kozmikusan gondolkodók örökségeként fennmaradt „Szentháromságból".
Az egyháztörténelem nagy ideológiai csatákat mutat ebben a fontos témakörben. Az ún. „Lutheri-reformáció" kísérelte meg a változtatás létrehozását, de a római ellenkezés és az erősen zsidóalapú „Kálvin" szinte nyomnélküli módon elsöpörték a változtatás szándékát
Egy németországi régi templomban „véletlenül" megmaradt egy szép freskó e szándék bizonyítékaként, a "Fény-Szentháromságával". az itt bemutatott kép a Felső-Bajorországi CHIEM-tókörnyéki, ősi avar településeken megmaradt és minden júdaiságtól mentes „kereszténység" néphitét tükröző falfestményekkel díszített Urschalling-i templomban látható és képeslapján az van írva: „A Szentháromság".
Ez bizonyítja, hogy valamikor erős volt a kozmológikus hitszemlélet és így az is megérhető, hogya magyar néphitben - minden térítés ellenére - él, sokszor tudat alatt, az a Hit, hogy a „Szentlélek" a „ Fényes Világ" Szentháromságának isteni tartalma.
Az természetes. hogy a zsidó-kereszténységnek a papjai (telekezeli különbség nélkül) szemben állnak minden olyan népi megnyilatkozással, mely a „Fény" felé fordulásban látja a hitvilági megújulásunk lehetőségét.
Ugyanis e papok „ószövetségének" Jahweja tiltja ezt. mint írva van az ő "szentírásukban".
Íme: Mózes V. könyvében, a 4:19. és a 17:3. fejezet és versekben így ír a zsidó-keresztény „szentírás": (Károli Gáspár szerint):
„Szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál és le ne borulj azok előtt és ne tiszteljed azokat.... "
„.....és szolgál idegen isteneket, imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az ég seregei körül, nyelüket nem parancsoltam... "
Miután a mi ,.BABBA-MÁRIÁNK"' is az „ég seregeinek a tartozéka" és „Napbeöltözött Boldogasszonyunknak", mint a „Fény-Szűzének" imádata (és nem csak tisztelete) él és kerül gyakorlatba a néphitben, természetes, hogy a júdai-kereszténység papjaiként működő „szerzetesek" is csak Mária-tiszteletet hirdetnek, hiszen a „szentatya" - a római pápa - csak „földi asszonyként" emlékezik meg Máriáról, bár az „Üdvözlégy"-ben ő is így mondja: „Istennek Szentanyja" . Mi úgy véljük, hogy „Istent csak istenanya szülhet". De ismerjük meg II. János Pál pápa hogyan rendelkezik az „Istennek Szentanyjára" vonatkozóan:
A 3. évezredhez közeledve.
II. János Pál Pápa apostoli levele „A 2000. évi jubileum előkészítése":
48.) Mária, a Szentlélek által fogantatva a megtestesült, Igével és létezésében alávetve magát a Szentlélek irányításának, mindenek felett úgy tekintendő és követendő, mint a Szentlélek engedelmes leánya, a csendesség, a hallgatás és a reménység asszonya, aki magába fogadta - miként Ábrahám - Isten akaratát, „reménykedve minden reménytelenség ellenére". (Róm. 4.18.)
Mindig kinyilatkoztatta Jahwe szegényeinek óhaját és példaként tündököl mindazoknak, kik teljes szívükkel bíznak Isten ígéreteiben. (1996.)
De a pápa nyilatkozatát nemcsak a mai csíksomlyói búcsúsoknak a „fénybe-állása" cáfolja, hanem a „múlt" is tiltakozik ellene.
Ugyanis az említett felső-bajorországi templom mennyezet-freskójának másik szögletében ott találjuk a „Napbaöltözött Boldogasszonyunk" ábrázolását, karján a „Fény-Fiával", akit csak a júdai-keresztény egyházpolitika választott el Édesanyjától, a „mai" Szentháromságban. Így kapcsolódik egybe az ősi „avar" hiedelem a mai csíksomlyóival, melynek pünkösdi búcsúján - felekezeti különbség nélkül - állnak a fényben a tisztulni vágyók.
Az itt bemutatott freskón a Szűzanya - fején a koronával - egyformán ábrázolja az„Égkirálynőt" és „Adiabene Mária pártus királyi hercegnőt " is, mert mindkettő fejére illetékes a korona.
A pártus-hunmagyaravar népünk hite szerinti „Szentháromságból", a „Szentlélek" a „Fény" által érkezik minden hivőhöz.
Az „ősvallásunknak" alaptétele volt ez, amit a régi és még nem júdaizált latin szöveg is bizonyít. Mert így van leírva: „FIAT LUX"....ami azt jelenti. hogy: „LEGYEN FÉNY!" - aSzentírást írók és fordítók ezt „Legyen Világosság"-ra változtatták, ami helytelen.
Mert a „Világosság" a *Fény* állal születik, mint a *Fény* teremtménye!
Ezért kell az életünket az „Égi Fény" törvényéhez igazítani és életrendünket (kalendáriumunkat) az „Égi Fény" megnyilvánulásaival egybehangolni. Jó lesz, ha itt is felfrissítjük az elfelejtetteket!
Már ismerjük a „Világ Világa Újjászületésének" napját, a téli Napfordulót, december 21-én. A „legnagyobb fényesség" - MITRA - napja a nyári Napforduló, június 21-én van.
A „Fény Szentháromságában " az Atya-Fiú ünnepeit így mutatja nekünk a kozmikus rend törvénye, de ugyanekkor a „Fény-Szűzének" ünnepnapjait is elrendeli a tavaszi és őszi nap-éj egyenlőség napjaiban.
Azon pedig ne csodálkozzunk, hogy a ,,Fény-Szentháromság" istenAnyjának két ünnepe van. - Gondoljunk a földi édesanyákra, az ő hatalmas és magasztos hivatásukra. Mert ugye: a szüléssel életet adnak. Szeretettel nevelik szülöttjeiket. Gondoskodnak a Családról, a testi-lelki szükséglet szerint. A békesség őrzői... a gonoszság elűzői. Ugyanez van az Égen is.
Március 27: az életet adó Szűranya ünnepe, hiszen ezzel a nappal fakad a tavasz és kezdődik az élet kibontakozása a természetben.
Szeptember 21-ével pedig megindul a hervadás, de Istenanyánk gondoskodik az élet megtartásáról és a védelemről is, mert a „sötétség" is elindul gonosz útján és megerősödik a Skorpió-csillagkép sugárzásával is. (Itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy a semita népekről azt tanítja a hagyomány, hogy a Skorpió-csillagkép hatása befolyásolja cselekedeteiket.) Égi Boldogasszonyunkhoz - ebben az időszakban - tehát nagyon sok ima, könyörgés érkezik addig, míg Szentfia, a Világ világa újjászületik a gurusúnyi fényben. Ezek a „Fény-Szentháromságának" ünnepei,melyeket a Világ Rendjének „naptára" ír elő az embernek. Nekünk - magyaroknak - igen szent ésmagasztos a „FénySzentháromsága".
Az a „Szentháromság", mely a Szentlelket a „Fény-Aya-Fény-Szüze" és a „Fény-Fia" Egyistenségéből küldi hozzánk. Nagyobb értékű ez minden „kereszténységnek" nevezett zsidóalapú ideológiánál, mely az Isten-Anyát nem ismeri el a Szentháromság tagjaként!
A magyarság csak akkor éledhet újra, ha visszatér az elhagyott és elfeledett Istenanyához, a Napbaöltözött Boldogasszonyunkhoz azzal a lelkünkben tudatosított igazsággal, hogy:
„Urunk-Istenünk szuverén és megkérdőjelezhetetlen akarata, üdvtervének megvalósítására Adiabene Mária pártus királyi hercegnőt választotta ki arra az isteni feladatra, hogy földi Édesanyja legyen Földre szállt Szent-Fiának, Jézusnak."
De ezen tudatosításunknak alapja az a HIT, mely szerint Adiabene Mária a Fény-Szentháromságába tartozó Fény-Szűze-Istenanyánknak a földi megjelenése - inkarmációja, aki a Fény-Fiától - Szentfiáról - el nem választható. Ezt a kozmikus történést látják a csíksomlyói „fénybe-állók" - az ősi hagyomány igazságaként - amikor a PIRKAN bíborába öltözött Boldogasszonyunk ott - előttük - szüli meg a „Fény-Fiát" a nagy misztérium hiedelmének valóra válásakor.
forrás https://aranylaci.freeweb.hu/jezus-harc/jezus-harc.htm