EBLA/SALEM-MÁRI és mi
EBLA vagy MÁRI az ősi királyságunk?
Ember legyen a talpán, aki kibogozza!
EBLA-BÉLA volt az első földi királyság. Aztán jött ENÍTUM/SZEMIRAMISZ/SAMMURAMAT, akinek az volt a dolga, hogy mindent összezavarjon, és megszüntesse a paradicsomi állapotokat.
GILGAMES/ARPAKH/ÁRPÁD- 5. utóda a vérvonalon EMESE/ENÉH, azaz a lánya volt. Ő lett a királynő. A férje szintén a szíriuszi származású MÉNRÓT. Ők uralkodtak. Gyermekeik voltak az IKREK: HUNOR a fiú, és BELÁR, a lány. Ők képviselték a MAGOR/MAGYAR-ság MINŐSÉG- et, mégpedig KETTEN. A kívülről jött "vendégek"- mondjuk úgy, hogy más univerzumbéliek- igyekeztek a paradicsomi állapotot összezavarni, ezért aztán ajándékot hoztak: egyfajta VIZES-ALKOHOLOS ITALT.
A szíriuszi származású nép 3 csoportra tagozódott, ezek voltak a 1. földművesek, a 2. kézművesek és a 3. királyi réteg. Éltek bizonyos vándorló-kereskedő rétegek is , akik (később), ha szükség volt beálltak a „hadseregbe” valamely támadás során. Nevezhetjük őket egy szóval: szegényeknek. (SZeGéNY = CiGáNY, talán nem véletlen.) Ezen utolsó csoport nem tatozott a szíriuszi népességhez, a városon kívül éltek.
Tehát, vendégség volt, mert végre elkészült a város tudós/tanuló központja. A vendégek egy csoportjának(akik szintén a Szíriuszról jöttek ám, csak másik bolygójáról), elállt a lélegzetük is ennyi szépség láttán, de a a tudatukban ot volt a féltékenység és a rosszindulat. Az ajándék nemcsak hogy alakoholos volt, hanem mivel víz alapú, így programozott is! A népességnek ízlett az ital, és így aztán kivétel nélkül mindegyik megkapta a mérgező programot. Kivétel a király és a királynő, ők nem ittak ebből. Az emberek simán elkábultak, mondhatni berúgtak az italtól, s ugye a részeg ember kissé agresszív is tud lenni, mivel a "negatív" program már bennük volt, nem volt itt sem másképpen. Egymás torkának estek hát....soha nem tapasztalt zűrzavar, mit ne mondjunk KÁOSZ keletkezett. A tudatmódosítás megtörtént. Többé NEM EGY NYELVET, NEM A SZERETET NYELVÉT beszélték! Nem értettek egyet, nem segítették egymást, bennük volt a szeretetlenség csírája.
A királyi pár a tiszta, eredeti teremtésbeli vérvonallal egy darabig ki tudta egyensúlyozni azt a bábeli zűrzavart(ezt írják le a bibliábal egyébként mesés és valótlan formában, a nyelvek összekeverésének), amit ez a történés okozott. A "jövevények" tehát nem érték el teljes mértékben a céljukat, így hát más módszert is bevetettek. Megkörnyékezték a királyt, Ménrótot-egy szépségesnél-szépségesebb nő képében. Mégpedig tudatmágiával. Sajna, a király nem volt elég erős, és lélekben elcsábult. Amikor Emese rákérdezett, akkor pedig életében először NEM MONDOTT IGAZAT, hanem hazudott a feleségénék. Ezzel megszűnt az egymás iránti feltétlen bizalom. Emese nagyon szomorú lett, de Ménrót is.
Tudta, hogy a kristálytiszta fehérségén a BEL-en csorba esett, ki kellett hát köszörülni. Nem tehetett mást, mint hogy a királyi tárgyakat szimbolizáló ereklyékkel eltávozott egy másik, messzi bolygóra. Ki kellett menekíteni a z eredeti teremtés-kódokat, hogy alkalom adtán, ha a korszak a végéhez közelít, vissza lehessen hozni. A Szíriuszon is túlra kellett mennie . Ezt a bolygót úgy hívják ma is, hogy Kápolna. Kettős, azaz ikerbolygó.
Miután Ménrót szőrén-szálán eltűnt, Emese egyedül maradt az ikrekkel, a tiszta utódokkal, Enítum, a szépséges idegen pedig nemcsak szép volt, hanem rafinált is. Elhitette a néppel, hogy Ménrót a feleségévé tette-az emberek látták, mennyire kedvelte, el is hitték! De, nagy volt Emese hatalma, így alá kellett ásnia. Elhitette az emberekkel, hogy mindenki egyenlő, ugyan az a joga mindenkinek, mint a királynőnek! És ne dolgozzanak,ne egymást segítsék, hanem habzsolják az élvezeteket. Az ital folyt, mint a patak, az agymosás meg egyre jobban haladt. Legfőképpen a 4. csoportot célozta meg, hiszen ők nem tartoztak az eredeti szíriuszi közösségbe. Szította, tüzelte őket, hogy ugyan olyan jogaik vannak, mint az Eblaiaknak, és be is házasodhatnak, keveredhetnek velük. Sajnos, mivel a többi réteg is ivott az italból, rájuk is hatott, és a program már bennük is működni kezdett. Akik tudatosan visszautasították, azoknál egy idő után ez nem működött- de!, ha ráhangolódtak valami okból kifolyólag egy negatív érzelemmel, akkor bizony aktivizálódott! Nagy önfegyelem kellett mindehhez. A népesség meg csak dőzsölt.... Viszont, egy idő után elkezdték hiányolni a királyt. Hiába volt a királynő, a király ereje hiányzott. Enítum pedig egyre ásta alá Emese tiszteletét. Elhintette, hogy meg akarja szüntetni a mértéktelen dorbézolást, a szabad életet, a szabad szerelmet, hogy vissza akarja állítani azt a rendszert, ami őelőtte volt. Az emberek háborogtak, és elkezdődött a pártoskodás. Csoportok alakultak,vadabbnál vadabb ideákkal- a hatalomért, a rangért, a dicsőségért.
De, király kellett, így hát Enítum "elment" a saját bolygójára, és feltette a kérdést a tanácsban: ki legyen a király mellette a Földi királyságban? Sok jelentkező volt, mégis egyet választott, aki tetszett neki, ugyanis gátlástalan és mértéktelen rombolás-és pusztítás vágy élt benne, úgy hívták, hogy Nimród. A harc, a háborúskodás volt a lételeme, ez pedig éppen megfelelt. A Szíriusz rendszerből persze. :)
Igy aztán lett király is, aki csodák csodájára: ALÁSZÁLLT AZ ÉGBŐL!
A népnek más se kellett, teljes mellszélességgel elfogadták, hiszen az: ÉGBŐL JÖTT, onnan, ahova MÉNRÓT TÁVOZOTT. Mit tudták ők, hogy ez bizony nem az ő minőségük, hanem az ellenséges Szíriusz B rendszerből származó.
Nimród tehát hozta a háborút, az ellenségeskedést, de nem foglalkozott a királyi teendőkkel. Enítum pedig nem erőltette, így nagyon is megfelelt neki, mert uralkodhatott. Sok idő telt el....közben az ikrek is majd felnőttek. Belár gyönyörű aranyhajú, kék szemű, fehér bőrű szépség lett, olyan, mint Emese. Nimród ráunt Enítumra, és szerelmes lett Belárba. Csakhogy ezt Enítum nem hagyhatta, ugyanis akkor az eredeti vérvonal, a jogos trónörökös kerülhet hatalomra ismét! Mindent elkövetett, hogy megakadályozza a frigyet. De, már az ünnepségre készültek, az idő rendkívül kevésnek tűnt az esküvő bekövetkeztéig. nem volt mit tenni: megmérgezte Belárt. Nimródnak azt mondta, hogy Emese mérgezte meg a lányát, hogy megakadályozza a házasságot. Amikor ezt megtudta, mérhetetlen haragra gerjedt, és pusztított, ahol csak ért. Emese és az őt támogatók már régóta készültek arra, hogy el kell hagyni az udvart, hacsak nem az egész királyságot. Nimród haragját elkerülendő, Enítumtól kikérték Belár holttestét. Az készségesen ki is adta, mert tudta, hogy Emesének nem lesz maradása az udvarba, s ez épp kapóra is jött neki. Emese és a hűséges emberei az éj leple alatt elhagyták a várost. Belárt egy barlangba vitték, ahol ikertestvére HUNOR , EGY SZÓT MONDOTT neki, amire Belár feléledt "holtából". Így közösen folytathatták az utat. Mivel a szakrális tárgyak, amik a királynő birtokában voltak, kikerültek a városból, így azok sugárzó, jótékony, kiegyenlítő hatása is kezdett megszűnni az emberekre Eblában. A királyi család és a hűséges alatvalók pedig meg sem álltak bizonyos távolságig, ahol le is telepedtek. Ezt a területet ugy hívták, hogy MÁRI.
Először csak a földalatti barlangokban éltek, addig, míg annyi nem lett a létszámuk, hogy a föld felszínén is felépítsék a várost. Tökéletes várost hoztak létre, ugyan olyat, mint Salem-Ebla. Rendkívül gyorsan tudtak dolgozni, mert összetartottak, egy tudattal akarták annak létrejöttét. A királynő pedig árasztotta az erőt. Mivel jó célt szolgált, így azt az erőt tudták használni, amit Enítum vagy Nimród is, csak éppen nem rombolásra, hanem építésre. Nem a két kezükkel építettek s mozgatták az anyagnak nevezett energiát, hanem a tudatukkal-közösen, s így meghatványozódott az ERŐ is. Sosem felejtették el megköszönni sem a királynőnek, sem az Univerzum a segítséget. És egyszer csak ott termett a város, a semmi közepén teljes pompájában. Külső szemlélőnek így tűnhetett, hiszen addig nem lakták be, a barlangokban éltek. Aki arra járt, csak egy szellemvárost láthatott, aminek nem voltak lakói. Nem is törődtek vele, említeni sem említették semerre, mintha nem is létezett volna. Hanem aztán elérkezett az idő, amikor a felszínre költöztek, épp akkor, amikor már voltak vagy 40-50 ezren. És betöltötték a várost, Szorgalmasan dolgoztak a földeken, a kertekben, a műhelyekben, tanítottak, közösen étkeztek, közösen ünnepeltek... mint a régi Eblában. Erre már felfigyeltek az arra járó karavánok , no meg a sivatagi pásztorok, a kereskedők is. Látták, hogy milyen jólét uralkodik a város falain belül, szerettek volna bentebb kerülni, mert kíváncsiak voltak, kik lakják a várost.
Ebla valamikor Sarrukín IDEJÉN ÉLTE FÉNYKORÁT, s az addig eltelt mintegy háromszáz esztendő alatt folyamatosan jelen volt a Khábúr vonaláig.
A palotában egy a kisihez hasonló mészkőberakást találtak, amelyen emberfejű bikákkal és oroszlánfejű sasokkal váltakozó, fegyvereket vivő, foglyokat kísérő, kivégző és levágott fejüket vivő katonák láthatók. (ezen a mondaton el kéne gondolkodni. )
A palotában a távolsági kereskedelmi kapcsolatokra utaló 20 kg lazúrkövet is találtak. A citadella egy 55 hektárt meghaladó város közepén foglalt helyet, a külső városfal 15 méter magas.
...............
SARRUKIN vagy SZARGON(ami a héber Sarγôn alakból ered.) SÉMIK-(SEMMIK) első államának és az akkád dinasztiának alapítója.
Azupiranu (A-zu-pi-ra-a-nu) egy máig ISMERETELEN helyen fekvő akkád település, ahol Sarrukín akkád király született,az i. e. 23. században.
A település neve a sumerul h-AZUGNA (érdekes a név, nem?), akkádul pedig sáfrány... esetleg SÁRKÁNY?
AZUPIRANU elvileg a PURATTU-azaz az Eufrátész partján feküdt...
Eufrátesz , sumerül Buranunna, akkádul: Pu-rat-tu.
Egyesek feltételezik, hogy esetleg SZIPPAR lehetett( vagy amellett valahol).
Szipparban volt egy templom, amit SAMAS napistennek szenteltek,(Rokona az azonos jelentésű héber SEMES (שֶׁמֶשׁ) szónak.)
SA-MAS az istenek, az ég és föld bírája, az emberiség tanítója és jövőjének ismerője. (gondolták ők)
De figyelemre méltó, hogy a sumer "maš" szó (akkád bīru) írásjele az ÁLDOZATI ÁLLATOK jósjeleit is jelenti.(no, itt már bejött az állatok leölése is! )
A szippari és larszai SAMAS-KULTUSZ annyira elhomályosította a máshol létező helyi napkultuszokat, hogy Samas egy idő után MAGÁBA OLVASZTOTTA a kisebb jelentőségű NAPISTENEKET ,akik a "segédeivé" váltak.Ilyenek lettek például a kocsihajtójává vált Bunene, Atgi-makh férje; KETTU („igazság”) és Mesaru („jog”).
Más napistenek, például NINURTA és NERGAL ,(magyarán, akik nem az eredendőtől származtak, de kiszolgálták ezt a a kultuszt, nem is akárhogy !)akik más fontos kultuszközpontok patrónusai voltak, a nap különböző fázisaiként éltek tovább, Ninurta a reggeli és tavaszi nap lett, Nergal a déli és a nyári napéjegyenlőség napja.
Ki volt ez a Ninurta?
NINURTA - legelterjedtebb változat szerint Enlil és Ninhurszag elsőszülött fia. Köztes időkben a mezőgazdasági munkák istene.
De például NINLIL helyére is lépett, mint a déli szél ura.
Viszont Ninlil volt a hurrik-haririknál az Istenanya, Minden Élő Anyja, azaz KUBABA-HEBAT, HANNAHANNAH, szent állata az oroszlán volt!
Azaz a SÉDU, ami itt lelket jelent. A LÉLEKERŐ hordozója.
Később Ninurtát ábrázolták szárnyas oroszlánnak! (l a képen), de ott a szárnyas oroszlán NEM A LELKET , hanem a BÜSZKESÉG-et, és a NEMI KÉPESSÉG EREJÉT jelentette. Két tagja van, az egyik SÉDU, hímnemű, a másik LAMASSZU, a nőnemű, bár mindkettőt szakállal ábrázolják... SARRUKIN-SZARGON alotájánál láthatók-véletlenül.
Bikatestű, szárnyas, szakállas emberfejű lényként ábrázolták őket. Templomok és paloták kapuinak őrzőjeként tűntetik fel, általában párban,.
NINURTA tehát szépen elfoglalta az Istenanya helyét! Ezért maradhatott a SAMAS-kultuszban.
Ki volt Nergal?
A halottak birodalmának uralkodója, a dögvész hozója. Feleségével, Ereskigallal, a holtak úrnőjével együtt kormányozza az alvilágot.
A nap egy bizonyos szakában (délben) Samas napistent helyettesíti, vagy Samas megjelenési formája, a tomboló király. Nergal eredetileg napisten lehetett,(igen, az volt méghozzá a jó értelemben véve!) a perzselő, gyilkos Nap istene, „Aki tűzbe borítja a nádast” és lázt hoz az emberre. i. e. 2. évezred elejéről származó Könyörgés Nergalhoz már egyértelműen halálistenként említi.
Királysága a holtak birodalma, amely az Irkalla (vagy Irkalia) nevű nagy barlang.
Gilgames vadember barátja, Enkidu így számol be erről:
„Halljad, mit álmodtam tovább. Egy démon jelent meg előttem és megmutatta nekem az alvilágot. Reám tekintett, majd kézen fogva a sötétség házába, az IRKALLA hajlékába vezetett. A házba, amelyet senki sem hagyhat el, ha egyszer oda belépett, azon az úton vezetett, amelyen nincs visszatérés és a házba, melynek lakói sötétségben élnek, fényt soha sem látnak. Az ott lakók madárruhába vannak öltözve, tolluk van ruha helyett. Por az italuk, és agyag az ételük. A por házában, ahová beléptem, láttam királyokat, akik régen uralkodtak országok felett, s akiknek elvették koronájukat, hercegeket, akik koronák számára születtek… A por házában, ahová én beléptem együtt van a főpap és a tanítvány, az előénekes és az olajkenők…”
Nergalt általában oroszlán képében ábrázolták, attribútuma a buzogány.
Sarrukin-Szargon Akkád területén új fővárosban, Agadében tartotta székhelyét, amelyet vagy ő alapított, vagy felújította azt.
ENÍTUM volt Sarrukín akkád király anyja. Apja nem ismert...(???)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ebla