Dávid Júlia - Tündérország Tündérfestőnője
"A Marosvásárhelyen született alkotó Kolozsváron végezte tanulmányit, Iparművészeti szakon diplomázott. Szőnyeg- és jelmeztervezőként egyaránt dolgozott, később olyan jelmezei jellemzik mint pl. a Koldusoperához vagy az Operaház fantomjához készítettek. 1989-től törökországi korszaka indult, üvegfestészettel és dekorálással foglalkozott. 1996-ban lett a Marosvásárhelyi Innovációs Központ tervezője. Júlia Dávid első kiállítása 1986-ban volt, majd Budapesten éppúgy fórumot kapott, mint Marosvásárhelyen, Isztambulban, Kovásznán, Kanadában és Szegeden.
Dávid Júlia: Szeretném megköszönni a Somogyi Könyvtárnak, hogy lehetőséget kaptam a tárlatom bemutatásának, külön köszönet az igazgatónőnek-Palánkainé Sebők Zsuzsanna- meg az itt dolgozóknak.
-(KÉRDÉS: szeretettel köszöntöm Tündérország Tündérfestőnőjét. Nagyon örülök/ünk, hogy Szegeden is láthatjuk egy kiállítás keretében a festményeidet. Ez számomra azt is jelenti, hogy nincsenek határok! :) - bárhol is éljünk a Kárpát medencében mi magok, magyarok. Egy nyelvet beszélünk mindenhol . És közösek a gyökereink.
Mesélnél nekünk arról, jelenleg milyen anyaggal dolgozol, mert csodálatosak a színek is, hogy hogyan jönnek létre a képeid, mik motiválnak, miket jelenítesz meg az alkotásaidon?
Ahogy látom, rendkívüli jelképrendszerrel üzensz a ma emberének.
Megjelenik az ősi szimbólum és jelképvilág, a szakralitás minden képeden. Az a szakralitás ami egyedül a Kárpát medencére jellemző, hiszen a SZAKRÁLIS szó maga is gyökeret jelent: OS SACRUM -ŐSI-GYÖKÉR, ami a keresztcsontban tárolódik, azaz mindenképpen keresztúthoz érkezünk, ha ide eljutunk.
Szentséges hely.
Mindez analógiával a "medencében", azaz a Kárpát hazában. Viszont az is látható, hogy a művedben nagy jelentőséget kap a szellemi valóság és a NŐI ENERGIA-MINŐSÉG, ami bizony hiányos a mai világban.
Nincs szeretet, tombol a harag és dúl az agresszió, csak körül kell nézzünk. Valahogy mintha elvesztettük volna a gyökereinket és a hitünket, istentelenekké váltunk. Jól érzékelem ezeket a "rezgéseket"?)
.png)
Júlia Dávid : mostanában vászonra dolgozom akrillal, és olyan témákat, amelyek az ősiséget, a magyarság ŐSTUDATÁBAN HORDOZOTT JELKÉPRENDSZEREKET mutatja be. Tehát itt inkább az elején(a kiállítás képeinek sorában). a táltosok meg az ősmagyarság, a SZKÍTA motívumkincs volt a domináló. Aztán egy idő után egy kicsit spirituálisabb és egy kicsit a női energiáknak a festményeken való megjelenítése került előtérbe, mert úgy érzem, hogy ez a világ, amiben most élünk nagyon nagy üzeneteket tartogat, és egyre inkább fokozódik az a látás, vagy az a belső megérzés az emberekben, hogy valamin VÁLTOZTATNI KELL. Nagyon sok az útkereső ember és nagyon sokan úgy érzik, hogy egy idő után már valami nem stimmel. Valamit lépni kéne, talán a SZERETET HANGJÁT KELLENE ELŐTÉRBE HELYEZNI, és nem ezt a hideg, racionális, mindig megfontolt világképet. Ezt ÁT KELL FORMÁLNI egy sokkal spirituálisabbá, sokkal intuitívebbé,ami a LÉLEK ZENGÉSE. Ezt próbáltam az utóbbi munkáimon megfogni vagyis visszaadni. Nagyon sokszor történt olyan, hogy utána néztem vagy dokumentálódtam, vagy akár a Székelyföldön tett kirándulásaim alkalmával nagyon sokszor találtam szembe magam olyan jelképekkel-ezeket bárhol az ember észreveheti, csak ehhez olyan fajta szem , meg olyan fajta Lélekberendeződés kell, hogy észre is vegyük ezeknek az üzenetét... pl székelykapukon, varrottasokon a tájegység, a tál szelleme... a hegyek, a vidék ezt hordja magában. Ezeket a kincseket nemcsak a Székelyföldön láttam, hanem a török világban is- mert én ugye éltem Törökországban, elég sokat, 14 évet- s ott már találkoztam ezekkel a nagyon "hunos", nagyon "őstürkös" világlátásokkal, vagyis ez a képekben, zenében nagyon ott van. Ennek láttán nagyon sok mindent próbáltam földolgozni és összerakni, hogy én ezt hogyan tudnám a képeimben még erőteljesebben kifejezni. Így jött tehát az akrillal való festés. Struktúr-felületeket használok antik felületek megdolgozásakor - ilyen kicsit, mint hogyha az ŐSIDŐK-ből jönnének elő a munkák. Mindenképpen az IDŐ-nek a lenyomatait próbáltam érzékeltetni.
-(KÉRDÉS: hogy készül el egy alkotásod?
Megtervezed előtte, vagy "kapod" az információkat, hogy mi is legyen a festmény témája, s annak üzenete a mai kor emberének?
Gyönyörűek a színeid, ezek hogy születnek? Van jelentőségük?
Menet közben alakul, vagy mielőtt elkezdenéd már KÉSZ KÉP-ként van meg benned?
Óriási ERŐ ÁRAD ugyanis a festményeidből.
Nekem olyan, mint aki a SZÍVÉVEL FEST, nem pedig a tanultak szerint. Azaz: tudatos vagy inkább mondhatnánk: BELSŐ SUGALLAT, ami elragad alkotás közben?
Ugyanis láttam a képeiden olyan motívumokat, amik például szíriuszi jelképrendszerre utalnak, sőt!- van egy kifejezetten olyan festményed, ami csupa KÓD! :) )
Júlia Dávid : nem nagyon szoktam én ezen sokat úgymond "erőlködni", hogy én ezt hogy is jelenítsem meg, mert annyira MAGAMBAN HORDOM ...vagy amikor egy téma eszembe jut, akkor szinte már a színhangulatát is LÁTOM A KÉPNEK, a festménynek, és ezeket így össze szoktam (dolgozni). Inkább INTUITÍVE festem meg. Nagyon ritka az, amikor a tudatosság, a nagyon nagyon logikai behatás(szerepet kaphat ), amikor a kompozíciónak az egyensúlyát nézem, olyankor engedem, de maga az egész ötlet, meg maga a képnek a megjelenítése az ugye A LÉLEKBŐL JÖN. :)
(KÉRDÉS: rendkívül erős az egységre való törekvés a képeidben, én így érzem. Harmóniában van a mikroés a makrokozmosz, azaz egyensúly van. Szerinted az egyén hogy tud illeszkedni az egységbe? Tud-e? Egyáltalán kell-e? Mert ugye a mai világ nem erről szól, hanem a földi én-ségről, széthúzásról, az egységnélküliségről, az önmagunkba, egymásba és Istenbe vetett hit- és bizalomnélküliségről.) Mintha megszűnt volna a SZERETET a világban. Minden van, csak egység, harmónia, egyensúly, szeretet nincs. Mondhatnánk azt is, hogy ember-embernek farkasa lett. )
Júlia Dávid : szerintem az is egy nagyon fontos dolog, hogy az egész világ(egy-ség) mert ugye, hogy egyek vagyunk a Világegyetemmel, meg az egész Univerzumnak a részei vagyunk a kis egységben benne van a nagy egység, A magyar nyelvnek ez a szakrális ereje : EGY-S- ÉG. Egy vagyok az Éggel, a Teremtő Renddel. Szerintem ami nagyon fontos dolog, hogy minden egyes embert, aki a Földön él, azt befoglaljuk, tehát egy HARMONIKUS SZERETET-VILÁGBA helyezzük. Ez lenne a későbbi festményeimnek az üzente, az Istenanyaság, a befogadó, a kiáramló SZERETET-nek az emberek felé tárása, hogy erre is figyelni kéne, egyre jobban. Létezik egy olyan Föld, ami életteret ad a föld minden egyes lakójának. Ennek tisztelete van (kéne, hogy legyen!), hogy ezzel nem szabadna úgymond visszaélni, hanem egy olyan ÜZENET, hogy a KIÁRADÓ SZERETET és a BEFOGADÁS ... (a jövő útja).
Köszönjük szépen a csodás festményeket, az üzeneteket. Isten Áldása kísérjen. :)
Dávid Júlia honlapja: https://www.davidjulia.hu/
https://www.youtube.com/watch?v=7UqQRtQG2r8
https://vimeo.com/manage/videos/199476788?embedded=false&source=vimeo_logo&owner=61532020
