8. Hunor és Magor
Hunor és Magor
Ménrótnak és Enéhnek/Emesének ikergyermekeik születtek. A Király eltűnése után Enéh veszélyben látta őket, mivel a felbőszített csőcselék semmiféle határt, tiszteletet, méltóságot nem ismert. Eleinte rejtette gyermekeit, majd belátta, hogy az egyetlen életbenmaradási esélyük az, ha messze mennek. Amúgy is sok figyelmet és óvatosságot igényelt az Élet Templomának kimenekítése. Megmaradt hűséges segítőivel álcázva barlangról barlangra, raktárról raktárra próbálták a kincseket szállítani és biztonságba helyezni. Nem lehetett tudni, hogy a veszély meddig tart. A királyi tanács úgy határozott, hogy addig is figyelni kell a Szemirámisz vezette feldúlók mozgását, akcióit. Természetesen, tudták, hogy egy idő után, ahogy az élelem készletei apadnak, mást kell majd a népnek szórni, másképpen szétszélednek. Számítani lehetett arra, hogy hamarosan a kincsek után kezdenek kutakodni.
Enéh nem áltatta magát, tudta, hogy rendet egyetlen ember tud teremteni, és az Ménrót Király, amennyiben visszatér. Ez pedig bizonytalannak tűnt, ahogy a napok teltek. Enéh ismerte az összes titkos járatot, a kódokat, és meg tudta ítélni mi a legfontosabb érték.
Biztatta gyermekeit, hogy mihamarabb távozzanak, hogy életben maradjanak, de mivel nem esik messze az alma a fájától, bennük is bátor és harcos vér csörgedezett. Végül közös tervet dolgoztak ki, mely egyszerre biztosította a kincsek elszállítását és az ő menekülésüket északra. Egy darabig közösen haladtak, majd elváltak útjaik. Az ősi szent helyre kerültek a szakrális tárgyak, vissza, a Nazareti völgybe, a gyerekek pedig a Van tó felé kanyarodtak el.
Az üldözőik azt feltételezték, hogy magukkal vitték a szent tárgyakat, ezért teljesen kikerülték Szíria keleti részét. Enéhről nem gondolták, hogy ilyesmivel foglalkozhat, mivel neki a kertekkel és a közösséggel volt legfőbb dolga. Hosszan üldözték a két királyi gyermeket, évekig eredménytelenül, de egyre elszántabban.
Végül fogságba ejtették a leányt, Belárt. Hosszan és kegyetlenül vallatták, kínozták, s majdnem megölték. A még trónon lévő Nimród kijelentette, hogy feleségül veszi az ifjú királylányt, azt gondolván, hogy így mégiscsak megszerzi a hőn áhított információkat. Ettől az ötlettől azonban Szemirámisz igencsak dühbe gurult, hiszen egyeduralmát leginkább egy Ménrót ivadék dönthette meg jog szerint. Szemben hízelgett, s látszólag belelegyezett a frigybe, de háttérben kereste az eltávolítás lehetőségét. Végül, mikor más semmivel nem lehetett tovább húzni az egybekelés napját, óvatos előkészítés után megmérgezte a királylányt.
Ezzel ismét nyugodtan tehetett kénye-kedve szerint. Nimród azonban csalódott volt, mert igencsak fájt a foga a kincsekre és a fiatal lány szerelmére.
Amire egyikük sem számított, az volt, hogy e csodás teremtmény olyan erővel bírt, hogy nem fogott rajta a méreg. Bár kómába esett, de mikor testvére rátalált a kriptában, egyetlen szóval fel tudta ébreszteni. Nagy örömmel ölelték egymást Hunor és Belár, és hamarosan hetedhét határon is túl voltak. Így a szerencsétlenség mégis azzal a jóval végződött, hogy a trónbitorlók feladták egy időre a kincsek utáni keresést.
Észak felé, majd kelet felé menekültek, ahol a szövetséges rokon népek nagy örömére hazára találtak. "Ménrót és Enéh lelke" vezérelte őket minden veszélyen át, és előttük Csodaszarvas képében mutatta az utat.
Két nép nőtt ki e közös gyökérből: Hunor népe és Belar népe, két örökkévaló testvérnép.
A csodaszarvas emléke és tudata nem csak a magyar ősmondákban hagyományozódik tovább, hanem a bolgár népében is. Egy egész uralkodó dinasztiát így őriznek emlékezetükben: A szarvas fia. A magyarok és a bolgárok őshazája lényegében ugyanaz a terület.
Ma így hívják e két nemzetet:
HUN – Garia és BUL- Garia.
(Garia = áradat, azaz nép, ország. Soroljuk fel alaposan a környező országokat, láthatjuk, hogy csak ez a kettő neveztetik Garia végződéssel!) Zászlójuk teljes mértékben egyezik: piros-fehér-zöld, és fehér-zöld-piros. Csak a nemzetközi szabályok miatt nem lehetett teljesen azonos.
E két nép hosszú évezredeken keresztül szoros kapcsolatban élt egymással. Együttműködésükben az ősi tudást hordozták magukban: a dió, a MAG mintáját.
HUN a VÉDELMET adta, a FÉRFI ERŐT , BEL pedig a "FEHÉRJÉT", a NÖI ERŐT képviselte.
Együttélésük területein mai napig is megmaradt a FEHÉRVÁR szent helyek megjelölése. Csak néhányat felsorolok: Belogradcsik, Bjala, Bela, Bjalgrad és Beligrad a Rodopéban, Berat, Nandorfehérvár, Gyulafehérvár, Belgorod, Dnepr parti és Kievi Belgorod, Sarkel-Fehérvár, Balkar, Balh…
Mind EBLA-ról neveztetnek, vagyis a BL tudatba gyökereznek, az ősi Szíriuszi Kapu bölcsőjéből erednek.
Tudom, majdnem ismeretlen a mai magyaroknak a bolgár nép történelme. Ahogy a magyarságot a finnugor csoporttal s"zínezték", úgy a bolgár népet is a török és tatár népekhez sorolták. Természetesen, az együttélésben sokféle csoportokkal kapcsolódtak, nyelveinkben megtalálhatók sokféle szóazonosságok. Gondoljunk bele, 500 éven keresztül tartotta magát a török iga teljes Bulgária területén, csoda, hogy egyáltalán megmaradt valami a nyelvből, önazonosságból. Hogy ne lenne sok török szó a beszédükben!
De csak az érzi mennyire rokon e két nép, aki ismeri mindkettőt belülről. Nagyon sok esetben egy bolgár szó tesz érthetővé egy magyar kifejezést, és fordítva.
Csak példaképpen: bolgárul a „szkita” szó azt jelenti: vándor, utazó. Több „szalas” nevű település név van, ami bolgárul semmit nem jelent, de magyarul érthető, mi több, lehet tudni, hogy a közelben Királyi vár, erőd található. (Egyik ilyen pl. Belogradcsik közelében.)
Jelenlegi földrajzi helyén Bulgáriában megszámlálhatatlan régészeti emlék őrzi az összetartozás, illetve az azonosság tudatát. Vagy száz éven keresztül arra törekedett a hivatalos régészet és történettudomány, hogy a fellelhető Görög és Római kori impozáns építkezéseket tartsa a legnagyobb értéknek, ma is minden múzeum ezekkel van tele. Ott is az jelentette a büszkeség netovábbját, hogy a túrístáknak ennyire régi romokat lehetett mutogatni.
Egy ideje azonban sokkal ősibb leletek kerültek elő. Rodope és Szredna Gora területe kimondottan szakrális térség, mindkettő BL kultusszal.
Olyan barlang-szentélyeket találtak, melyek pl. anyaméh-formájúak, és évente két alkalommal, a tavaszi és őszi napforduló napján pontban déli 12 órakor egy érthetetlen, láthatatlan nyíláson éppen a kőoltárra vetődik a fénysugár.
Az ország területe tele van magas halmokkal, sírhalmokkal, természetes piramisokkal és barlangokkal, melyek Boldogasszony szakrális hálózatot képeztek évezredeken keresztül. Kutatóik így írják: TNGR, Tengri vagy Tangra istent tiszteltek, magyarul Is-Ten-t, az Ős-tengert. A Nap felé fordulva imádkoztak, és Boldogasszony szobrokat formáltak.
Ezen kívül kutatásaim során arra lettem figyelmes, hogy a magyarság történetével párhuzamosan zajlott a bolgárok története. Szövetségesek voltak már a Krisztus előtti időben is, amit később is tartottak, majd a Szent István utáni időben leginkább házasságokkal erősítettek meg. Magyar királyokat láttam bolgár területen, és azonos lelkeket megszületni néha itt, néha meg ott. Bendegúz fiai pl. mind ott születtek, a Balkánban, az Iskar (Szikra, Igazság) folyó partján. Hosszan sorolhatnám a kapcsolatrendszer érdekességeit.
Miért mégis Hunor és Magor a hagyomány?
A csúsztatás már ott kezdődött el, amikor a valóságos történetben mindenki azt hitte, hogy Belár, Ménrót Király leánya meghalt. Ők addig láttak, hogy meghalt és eltemették.
A későbbi koroknak már úgy adták tovább, hogy Ménrót fia, Hunor mellé Szemirámisz kitalált fiát applikálták. Így lett két iker-fiú a mondába.
Időbeni eltérés van, de ez minket innen, sokezer év távlatából nem nagyon zavar.
Ami a legnagyobb fájdalom az azonban sokkal mélyebb értelmű.
Egy halott, megmérgezett, eltüntetett gyermek helyébe léptetnek valaki mást. Ez máris egy bűntudatiságot göngyölít azóta is, ami a lelkekben nem lel békére.
Másfelől az egyensúlyt képviselő NŐI-FÉRFI ikerségből kaptunk egy FÉRFI-FÉRFI ikerséget, amiből éppen a lényeg a BELső, a FEHÉR-je hiányzik.
S mindezen túl nézzük meg a Mag –cserét!
A szíriuszi lélekszármazásból született HUN és BeELhelyett kapunk egy különböző minőségű együttest:
mert Szemirámisz gyereke pelyva-mag. Nem férfitől születik, hanem a Nibiru programjából. Ez a Nihil-mag trónol a valódi, ősi HUN mellett.
Milyen együtműködés, milyen azonosság, egység, vagy harmónia várható egy Sziriuszi lélek és egy Nibiru robot között?
Mindig az alacsonyabb rezgés határozza meg a kapcsolatot, azaz:
folytonos háború lett beprogramozva ezzel a cserével.
A második teremtéstörténet a tettes-áldozati forma programjával zárul.
KN (Káin) megöli BL (Ábelt). Ez történik a magyar tudatban is.
Megölik a női minőséget, BL-t. Helyette belép egy mondva csinált feladatnév, mely üres! Kitaláció. Pótszer.
A női minőség likvidálása minden korban cél volt.
Hogy helyette lehessen Szemirámisz és Szűz Mária ideálokat gyártani. Mindkét véglet jól látható a mai társadalmunkban, s lássuk be, egyik sem alkalmas az ÉLET és bőség teremtésére!
Ébresztő!
Akkor ki a magor? –kérdezzük magunkban.
HUN és BEL mindketten Magor. Mert együtt MAG-ként működnek, és mindketten magyar feladattal jöttek, azaz MAGYARázók, tanítók. Egyik a női energiával, másik a férfi energiával, de együttesen, harmóniában és békében.
Talán érdemes elgondolkodni az országunk nevén.
Mások így hívnak minket: HUN-Garia. Ők a testi származást látják, és azzal azonosítanak minket. Bul-Garia, Hun-Garia.
Mi magyarok pedig a lelki küldetésünk, feladatunk szerint azonosítjuk magunkat: Magyar-Országnak. Miközben más népek a testi szerintit nézik, mi magunk a szellemit nézzük.
Kérdés, miért nem működik akkor a szellemi feladat?
Miért kimondottan a háború a folyamatos működés?
Mert ügyesen át lett programozva!
Mást akarunk, mást keresünk, ha szövetségeseket várunk, másokat gondolunk magyar rokonnépeknek.
A Hun és a Magyar egy és ugyanaz.
Mintha elmondanám a családnevemet és hozzátenném: tanító. Petőfi Sándor, költő. Arany János, író. Rákóczi Ferenc, fejedelem. Erzsébet Királynő.
Nem két testvért látunk, hanem ugyanazt a nevet és funkcióját. Csak nem akarjuk látni ezt a bizonyos feladatot. Nagyok akarunk lenni, dicsőséges királyainkra gondolunk és verjük mellünket. Fenyegetőzünk más népek irányában, vagy saját rétegeink, csoportjaink felé. Magyar a dicső nép, mondogatjuk és a felhőket kergetjük. Ahelyett, hogy szembenéznénk az igazsággal.
Nincs olyan nép, hogy magyar! Nincs olyan fivér, hogy Magor.
A feladat le lett minősítve, alacsony szintre lett rakva a mérce.
Kiválló tudósaink, nagyszerű gondolkodóink, azért szóródtak szét, hogy MAGYARÁZZANAK, tanítsanak a világnak.
Mert aki Magyar, az életével, szeretetével, kapcsolatainak minőségével, a benne égő ősi tűzzel tanít és magyaráz másoknak hogyan érdemes élni.
Mindig a Kettőben gondolkodik:
Szerelmes Istenem! Szerelmes Hazám! Szerelmes Párom
terrabenedicta.com